2010. október 31., vasárnap

Tervek 2011-re

Thaiföld megvan már, hipp-hopp a semmiből. Mivel annyira nagyon akartam menni a Seychelle-szigetekre és még most is azzal foglalkozom állandóan Thaiföld helyett, így valahol csalódásképp élem meg a thaiföldi utat, de ezt csak egész halkan. Persze örülök neki nagyon, csak hát ez olyan, mint 2008-ban volt Kos, a vágyott Kalymnos helyett. Akkor hasonlókat éreztem. 

Nyár elejére tervezünk egy hét hegyeket, hogy pontosan hová, azt még nem tudjuk, de Ausztria majdnem hogy kilőve, mivel a 2009-es tapasztalatok alapján júniusban ott nem tudunk felmenni a 2000m és annál magasabb hegyekre a sok maradékhó miatt, azalatt pedig nekünk még nem elég sziklás, mert most, hogy tudjuk, hogy M. lába bírja a strapát, hát mennyei öröm lett úrrá rajtunk és teljesen be vagyunk zsongva, hogy jövőre újból elkezdhessük az abbamaradt klettersteigolást. Így délebbre eső helynek kell lennie, ahol szép a táj és vannak ferraták is, ezért leginkább Dél-Tirol és a Garda-tó jönnek szóba. Előbbi helyre régen vágyunk, azaz egy bizonyos pontjára kifejezetten, a Tre Cime (azaz Drei Zinnen) környékére, utóbbinál pedig a mászás lehetősége mellett ott van a tengerhatású tó, a csodálatos kis települések. Szóval nem lesz könnyű döntés. 

Végezetül pedig őszre, október vagy november tájára gondoltuk az idén elmaradt Lanzarotét. Így, míg kolléganőim még az első szabadságukat sem képesek kinyögni, mikor lenne az, én már türelmetlenül várom, hogy beírhassam a szabijai időpontját és visszaigazolják és kezdhessük a keresgélést, szervezést. 

És persze, hogy 2012-re is megvannak már a célok...nagyjából. :-)

2010. október 30., szombat

Tenerife - költségek

Magának az utazásnak a költségeit felsoroltam már az idei beszámolóm elején, de mivel többen is kérdeztek a helyi árakról, ezért még írnék ezekről.

Minden nagyon olcsó!
- a közlekedés busszal pl. kb. 100 km-es szakasz megtétele a szigeten 2 Euro
- hazatelefonálásnál 1 Eurót dobtam be az érmés telefonba, ebből Magyarországra jó 4-5 percig beszéltem
- képeslapra a bélyeg 65 Cent (vagy 56?)
- egy liter benzin 86 Cent

Megőriztem az összes bevásárló bónunkat kíváncsiságból, mivel csak élelmiszert vásároltunk, így most utólag levezethetek egy érdekes gondolatmenetet.
Mi tíz nap alatt összesen 180 Eurót adtunk ki (élelmiszerre - ezen kívül kiadtunk még egyszer 15 Eurót tankolásra, nagyobb összeget ruhacikkek vásárlására és 2-szer majdnem 10 Eurót egy-egy karton cigarettára, ami itt, Németországban egy dobozzal kerül 4 Euróba!). Tehát, most az élvezeti cikkeket nem számolom hozzá, csak az élelmiszert - és nem spóroltunk, királyi zabákat csaptunk - akkor egy főre 90 Euro jön ki 10 napra. Osztva tízzel: 9 Euro/nap. Ebből reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk, azaz a mi szemünkkel nézve, mondhatni, napi 9 Euróért "all inclusive" ellátásban volt részünk, ráadásul még attól jobban is, mert amit mi ettünk, az olyan, volt, amit szerttünk és nem tíz napon át reggelire rántotta. :-)

Pár árat kibogarászok most a kasszcetlikből (ezek mind az Alcampo-ra - magyar Auchan - értenőek):
- másfél liter 100%-os narancslé: 0,95
- másfél literes szénsavmentes ásványvíz: 0,28
- 6-os csomag dobozos sör, helyi márka: 3 Euro
- hal (különböző fajtájú és nagyságú pl.) 2,35 ; 3,13;
- 400 g friss garnéla: 3,90
- 4 darab csokoládés fánk: 1,25
- baguette kenyér: 0,64
- 4 doboz activia joghurt: 1,79
- tartár mártás üvegben: 0,95
- mélyfagyasztott sült krumpli: 1,94
- 3 darab nagy citrom: 0,84
- 4 paradicsom: 0,48
- "Primavera" szénsavas 1,5 l-es ásványvíz: 0,49
- 2 liter Cola: 1,59
- kicsi baguette zsemle: 0,28
- dobozos krémsajt: 1,49
- egy tábla (+25%) svájci tejcsokoládé akciósan: 1,05 (Németországban a kis tábla 2 Euro!)
- csomag szeletelt sajt: 1,55
- 350 g friss champignon gomba: 1,39

2010. október 28., csütörtök

Tenerife 2010/5.

2010. október 24. vasárnap

Korán kelünk, mert ma ismét nagyobb túrára készülünk. Idelent esik az eső, ilyenkor legjobb felmenni a Teide Nemzeti Parkba, ami a passzátfelhők felett van, és ahol majdnem mindig süt a nap. Ma nem egészen így van, mert a szokott helyen, ahol át szoktunk autózni a felhőkön, most belemegyünk, de nem jövünk ki belőle, egészen a kalderáig a felhők gyomrában haladunk. Az erdő látványa lesújt. Valami betegség támadhatta meg az eddig szép, dús zöld lombú fenyveseket, most mind rozsdabarnák – már amelyiken még van tűlevél – de a legtöbbjük már lekopaszodott és száraz kefeként ágaskodik a végtelen kihalt erdőben. Hosszú kilométereken át ez a látvány tárul elénk, ami borzalmas. Kihal az egész erdő, mi lesz ebből? Szinte fáj, a természetet így haldokolni látni és két évvel ezelőtt ennek még nyoma sem volt. Vajon mi lehet ez?





Felérve a kalderába még mindig vannak felhőfoszlányok, nem látni a várt kék eget. Az első parkolóban kiszállunk, és iszonyatos hideg van, jegesen metsző, tépő szél. Azonnal előkerül a pulcsi, a széldzseki, sál. Az ujjaink és füleink pillanatok alatt lefagynak. 0 és 10 fok között lehet valahol. 

Szemközt a Guajara



Egy utolsó virágmaradék a kígyósziszból, ami nyár elején virágzik:


Olyankor ilyen teljes pompában: 

Szemközt a Guajara és rajta kijelöltem a túránk egy részét:





Baloldalt ül az áltlam "Nagycsöcsű Gorillaasszonynak" nevezett sziklaforma:

Azután lassacskán eloszlanak a felhők és kisüt a nap, de a szél nem szűnik, a csontig hatoló hideg marad. Mire odaérünk a kaldera másik oldalára, a Parador Nacional-hoz és leparkolunk, már tűrhető a hideg, biztosan vagy tíz fokkal melegebb lett negyed óra leforgása alatt, de így is alaposan fel kell öltözni. Elindulunk a már (2008-ból) ismert parkőr úton a Guajara hegy derekához. A Guajara a Caldera de las Candas legmagasabb hegye, azaz a régen beomlott ősvulkán hatalmas peremkaréjának a legmagasabb pontja, a tengerszinttől 2.715 m, a kaldera aljától pedig 600 méterre emelkedik ki. A hegy nyergéig ismerjük a járást régebbről, onnan pedig új ösvényen mászunk erősen felfelé a hegyháton. A nap melengetni próbál, de a szél nem engedi ezt neki. Irdatlan hideg van, elkelne a kesztyű is. Nagy örömünkre, M. lába jól bírja a megpróbáltatást, azaz semmi baja sincs. Csak hát a kondíciónk az nulla az idei év nagy semmittevése után. Jövőre újra el akarunk kezdeni túrázni és mászni is. 






















Útközben folyton látni, hogy lentebb felhős az ég továbbra is. Amerre csak nézünk, felhőtakaró terül el alattunk, csak a kaldera ez alól kivétel, de nagyon érdekes, ahogy a hegyoldalon felfelé törekedő felhők, a kaldera alacsonyabb peremeinél betüremkednek a hatalmas nagy vulkáni krátermaradványba. Mesebeli az egész. Végül felérünk a hegy tetejére, ahonnan szavakkal leírhatatlan a kilátás. Lent a megdermedt lávafolyamok, mint valami hatalmas nyelvek, szemközt a Teide gigantikus tömege, szerteszét a kalderát szabdaló autóutak és rajtuk a hangya méretűnek tűnő csillogó autók. A kalderakaréj, mint valami, a belét kihasított fél cipó, védelmezőleg öleli körbe az őskrátert és idefent minden vakító napfényben úszik, míg a kaldera széleken nyomulnak fel a fehér habos felhők. Az ember átszellemül. Meghökkenve szívjuk magunkba hosszú perceken át a látványt, a természet munkáját, csodáját.












A Guajara tetején van egy nagy kövekkel körberakott menedékhely, mint egy tető nélküli ház. Ennek közepén egy nagy kőasztal és kőszékek, itt belül széltől védve van az ember és a besütő nap kellemesen melegít. Itt esszük meg szendvicseinket egy nagy csapat francia társaságában. Mivel csurom vizesre izzadt a hátunkon a póló, most a dermesztő hidegben jeges ruhaként tapad ránk. Nagyon kellemetlen. 

Hamarosan elindulunk a hegy másik, azaz kalderára néző, meredek, sziklás oldalán lefelé. Itt nincs ösvény, nagy szikladarabokon kell átmászni, majd egy meredek, szögegyenes sziklafal tövében egy lábat nem kímélő és végtelen hosszú görgeteglejtőn menetelünk nagyon sokáig. Újból és újból megállunk bámulni a gyönyörű tájat. Boldog vagyok. Kimondhatatlan életöröm jár mindkettőnkön át. Ezek azok a pillantok, amiért érdemes élni.
Visszatekintve a Guajarara






Nagyon kipurcanva és összesen 5,5 órával az indulásunk után érjük ismét el a Parador parkolóját. Itt van egy étterem, kiülünk a napra egy-egy italra és élvezzük a kék eget, mert azt tudjuk, hogy ha lemegyünk a hegyről, odalent ismét szürkeség és eső fogad majd. 
Szó szerint így is lesz, ég és Föld között járunk, azaz lemegyünk az égből a Földre, a felhőtakaró sűrű, áthatolhatatlannak tűnő masszájában. Mivel nem látni pár méternél messzebb, nagyon megvisel lefelé a hosszú szerpentin, erősen küzdünk, hogy bent tartsam a rókakomát. 

Hazaérve, beáztatom magam nyakig a kádba, kezemben bögrés levessel és utána mélyfagyasztott pizzát vacsorázunk. Idelent egész nap esett az eső, most este is szakad. 

2010. október 25. hétfő

Sajnos ismét elérkezett az utolsó nap. Reggel még borús az idő, ezért nem is sietünk. 11-kor elmegyünk az Alcampoba megvenni, amiket otthonra kell (egy karton cigi pl. 9.90 Euro, meg polip és szardella konzerveket…). A halpultos nő nagyon megkedvelt miket, mindig mosolyog, amikor M. mutatja saját magának, hogy kérjük a halat „kiharakirizni” (azaz kipucolni). Nem tud angolul, mi meg spanyolul nem. Mondom neki, hogy manana finito és mutatoma kezemmel a felszálló repülőgépet. Valamit kérdez, mivel nem tudom, mit, válaszom: alemania. Ismét kérdez, valahogy ráérzünk, hogy azt érdi, mikor jövünk újra. Megáll egy idős férfi mellettünk és lefordítja a nőnek angolról, hogy 2012-ben szándékozunk ismét jönni. Lelkesen búcsúzkodik tőlünk, pedig csak egy eladó egy arctalan nagyáruházban, mi meg a vevők vagyunk. 




A fenti hosszú erkélyes sor a miénk:

Ebédre friss baguettet és finom parasztsonkát, még finomabb helybéli,a parmezánhoz hasonló ízű sajttal eszünk. Utána az egész, hosszú délutánt a medencénél töltjük el. Elégedettek vagyunk. Kevés időnket is hasznosan és örömmel teli pillanatokkal töltöttük el az ezerarcú szigeten, ami negyedik alkalommal is sok újat adott. Fél 6-kor jövünk fel és megcsináljuk utolsó halas-garnélás és finom vacsoránkat. Bepakolom a bőröndöket, majd lemegyünk hazatelefonálni, és az internethez is online becsekkolni. Ma is élő zene szól odalent. Sokáig tévézünk.




2010. október 26. kedd

Korán kelünk, 9-kor kell elindulni a reptérre. 20 perc alatt ott is vagyunk, minden gördülékenyen megy, csak a bőröndöt itt nem tudják feladni Münchenig, hanem Madridban fel kell venni és újra feladni. Kellemes a repülés, Madridban most is mindent simán megtalálunk, időnk van bőven, 3 óra a két gép között. Aztán amúgy is késéssel szállunk fel. Este 9-re érkezünk Münchenbe. 

Pár légifelvétel, felszálláskor a Teidéről, a napfénytől ezüstüs óceánról, benne Gran Canariával, és este az Alpok felett: