2011. január 23., vasárnap

Álomszövés napi sok órában

Tervezünk, mint, aki biztosra megy, pedig az egész nem több eddig, mint álmodozás, de nem baj, ha már a tervezés is boldoggá tesz. :-) 
Tegnap egész nap tanzániai szafari ajánlatokat nézegettem. Vannak emberi árban is és pokoliban is, és közte mindenhol. Találtam német irodától meglepően jó árajánlatokat 4-5, 10-12 vagy 21 napos szafarikra annyi pénzért, míg másik német uzatási katalógusból 3-4 napos kerül a 21 napos 3szorosába!! Tanzánia régi álmom, azon belül pedig nem csak a nemzeti parkok (Serengeti, Ngorongoro Kráter, Lake Manyara, Tarengire), hanem életem legnagyobb vágya: megmászni a Kilimanjarot (aminek sisakját sajnos már napjainkban nem fedi semmiféle legendás hó - szóval ezt már lekéstem). De azért nem lenne semmi érzés az "Uhuru Peak" 5895 méteres pontján állni!!

Kép forrása: http://upload.wikimedia.org
Ebben csak egy bonyodalom van - ami amúgy meg elég gáz a trópusi körutazásunk függvényében - az, hogy odafent 6000-en már bazi hideg van, részben -30 fok is, és ott aludni is kell, sátorban (a ritka oxigéntartalmú levegőben), meg rendes, jó hőszigetelésű hegymászó cuccokban mászni. 1. Ilyenünk nincs és bazi drága; 2. ha lenne is, hogy a francba ciepelném egy hátizsákos körutazás során, ahol két hónapig 40 fokos helyeken mászkálok, ezeket a vastag cuccokat magammal??? Megoldás kettő van: 1. vagy nem megyünk fel a Kibora vagy nem megyünk Tanzaniába és az egész tanzániai álmom egy külön utazás keretében valósítjuk meg.

Az "Air Pass"-ek tekintetében is bukta az egész út, mert az Indischer Ozean Air Passben nem szerepel Afrika (de a Seychelles, Mauritius, Reunion és Madagaskar igen), viszont ennek feltétele, hogy a három felkínált légitársasággal kell megtennem a hosszútávú oda és és vissza utat is, erre pedig csak az Air Mauritius lenne a három közül alkalmas, így Mauritiuson kellene kezdenem az utazásom és végeznem is, ami nem engedné meg az egyik helyről a másikra lépkedő módszert és egyirányú repjegyek vásárlását is csak köztesen. És Afrika kimaradna.

A legelső tényező, amihez az utazásunkat idomítanunk kellene, az az időjárás, ehhez csináltam egy táblázatot, amiben a narancssárga szín a legkedvezőbb időszakokat jelzi, a kék a monszunesőset:


E táblázatocskám szerint nem utazhatunk az év első 3 hónapjában, másképp pedig a szabi nem oldható meg (előző évről áthozott szabival és ősszegyűjtött túlórákból adódott szabadnapokkal). Mivel megengedték volna a szabi áthozatalt, így két év szabijaiból adódott volna össze egy hosszabb intervallum, amit viszont a táblázatom szerint legkedvezőbb júliustól novemberig időszakban nem lehet kivitelezni. Újabb fejtörés.

És ezek még csak gondolatok, a valóságban el sem tudom képzelni, hogyan szerveznénk le a repcsiket, a vízumokat, a reneget oltást, azt hogy itthon a számlánkon legyen annyi pénz, hogy a szokásos havi levonásokat fedezné....de! :-) álmodozni a legszebb az életben és ez minket boldogít, még akkor is, ha nem jön össze. Jelenleg pedig úgy állunk hozzá, hogy valahogy majd csak összejön. ;-)

2011. január 20., csütörtök

Nagy Utazás?

Nem, nem!!! Nem tűntem el az álmodozás fellegeiben, hanem kezdjük egyre komolyabban venni ezt a Nagy Utazást és tervezgetést. A munkahely (mint kiderült) nem lenne akadály, a pénz kell csak valahogy összekaparni és ahhoz, hogy tudjuk, hogy mennyi pénz kell (tutira lemondás egy új autóról, ez már biztos) azt csak akkor tudjuk kb-re felmérni, ha előbb alaposan kiszimatoljuk, hogy a helyekre, ahova mennénk, mennyibe kerülnek a repülőjegyek és szállások, egyebek, hol mennyi időt töltenénk el. 
Terv A. "Indiai-óceán"
Terv B. Dél-Amerika
A. Kevesebb kultúrális látnivaló, de sok exotikum és főleg természeti csoda, ami bennünket mindig is jobban érdekelt, mint az épített csodák vagy emberek. Kevesebb hely lenne benne, mint a B-ben, így egy helyre több idő juthatna, valószínűleg így az összköltség is kevesebb lenne, és megoldható lenne nagyjából egy légitársaság Air Pass-ével az ugrálgatás a helyek közül. Nem elhanyagolható az sem, hogy milyen légitársaság!
B. Sokkal több, sokkal érdekesebb kultúra, plusz legalább ugyanannyi természeti szépség, nagyobb természeti katasztrófa- és bűnözési kvóta, több repülőgép szerencsétlenség, több fajta trópusi betegség, veszélyes állat. 
Summa: az A terv kezdetnek biztonságosabbank tűnik a B tervnél. Aztán, ha lehetséges lenne ebben az életben még egy Nagy Utazás (meg még egy! :D ), akkor jöhetne a B és harmadikként meg Európa. :D Ha az egészből semmi sem lesz, akkor is jó álmodozni, tervezgetni, az útikönyveket és térképeket meg attól függetlenül is gyűjtöm, hogy valaha eljutunk-e az adott helyre vagy sem. 

Az A terv résztvevői (nem ebben a sorrendben, csak felsorolva): Seychelle szgk., Mauritius, Reunion, Madagaskar, Komor szgk., Tanzánia, Sansibar.

Egy kis összegzés a legalapvetőbb, legfontosabb utazási tényezőkről: 

Ország          Vízum? Oltások       Legkedvezőbb időjárás
Seychelles    nem     nem      Aprilis/Május és Október/November
Mauritius   nem     nem       Novembertől márciusig
Reunion          nem            nem             Áprilistól decemberig
Madagaskar  igen          ajánlott     Magasföld: tavasz és ősz, Keleti part: júliustól novemberig, Nyugati part: jóliustól szeptemberig, dél és Nosy-Bé: Júniustól októberig
Komor szgk.   igen    kötelező+ajánlott Májustól októberig
Sansibar        igen    kötelező+ajánlott Január/Február und Juniustól októberig
Tansania        igen    kötelező+ajánlott Február /Március eleje
(A táblázat nem jött át, és szerkesztőben egy oszlopba esnek a válaszok, a megjelenítésnél sajnos minden torzul, de azért ki lehet bogarászni.)

Oltások: 
Madagaskar: Tetanus, Diphtheria, Polio, Hepatitis A, Malaria Prophylaxis/azaz megelőző tabletták 
Komor-szigetek: kötelező sárgaláz, ajánlott: Tetanus, Diphtheria, Polio, Hepatitis A, Typhus, Malaria Prophylaxis
Sansibar: kötelező sárgaláz, ajánlott: Meningitis, veszettség, Pneumocossus, Influenza, Diphtheria, Tetanus, Polio, Hepatitis A, kanyaró, Typhus, Hepatitis B, Meningococcus-Meningitis
Tanzánia: kötelező sárgaláz, ajánlott: Diphtheria, Tetanus, Polio, Hepatitis A, kanyaró, Typhus, Hepatitis B, Meningococcus-Meningitis, veszettség, Pneumococcus, Influenza 

2011. január 12., szerda

A világ körül?

Ez életünk legnagyobb álma, egy világkörüli utazás. Persze mit is jelent ez? Valóban a világ körül, nekem azt jelentené, hogy éveken át csak utaznánk, országról országra, szisztematikusan végig mindenen. Ez sajnos sosem lesz kivitelezhető mind az idő és mind a pénz hiánya körül. De talán egy kisebb világkörüli út? Mondjuk csak a dél-amerikai kontinens országai? Vagy vannak ilyen  - mondjuk 15 leszállóhelyet tartalmazó - világutazó repülőjegyek, amit megvesz az ember bizonyos összegért és oda repül azzal a társasággal, ahova akar, amit az a társaság a programjában felkínál. Leginkább ezt tudnánk elképzelni, és mondjuk jó pár hetet így Dél-Amerikában, majd pár hetet Afrikában és pár hetet Új Zélandon eltöltve. De hát ezzel a lehetőséggel is a fél világ kimaradna! És mi lenne Európával? Pl. én csak Olaszországban el tudnék képzelni vagy másfél hónapot, az az ország viszont páromat cseppet sem érdekli. De eleve, egész Európában tudnék keresztbe-kasul utazgatni. Akkor mi legyen? Európa, vagy a nagyvilág? Utóbbi persze vonzóbb. A napokban sokat álmodoztunk, beszélgettünk erről és M. kijelentette, hogy "elég, ő nem fog egész életében csak várni az álmára", főleg nem addig, amíg megöregszünk és esetleg betegségek nem fognak utazni engedni. Akkor inkább a pénzügyi dolgok (kölcsönök fizetése) húzódjanak el későbbre és utazzunk fiatalon. Szóval, most kitaláltuk azt, hogy mi lenne, ha két évig gyűjtenénk, és elmennénk egy 3 hónapos kis világkörüli útra? Nehezen tudom elképzelni, hogy összejönne a pénz, de még nagyobb gondot okozna a munkahely. Persze csak is fizetés nélküli szabi jöhetne szóba, de kérdés, hogy olyanra elengednek-e, a baj meg az, hogy ha hazajönnénk az utazásról, itthon üres számlák és semmi pénz fogadnának. Szóval nagyon nehezen kivitelezhető dolognak tűnik ez, de az, hogy foglalkoztat a gondolata, az azért már elültetett valami magot az agyunkban és ki tudja, talán komolyan is ráindulunk a dologra. Most még csak álmodozásnak látom ezt az egészet, de M. nagyon megszállottan a fejébe vette a tervét. Na, majd kíváncsi leszek, mit írok itt 3 év múlva? :-) 

Rio de Janeiro

2011. január 11., kedd

Városlátogatós filózás

Nem sikerült összehoznom az áprilisi hazautazást, de összejött ez március végére, így április 10-13. között kivehetnék pár szabadnapot, mert arra a hónapra nincs más tervünk, így tegnap azonnal nekiálltam egy vagy 2-3-napos kiruccanáshoz repülőjegynek utánanézni. Igazából, mivel nem akarunk 1 óránál hosszabb repülőutat, ezért Hamburg, Amsterdam, Zürich, Milano és Triest jöttek szóba, illetve ezekbe voltak kedvező repülőjegyek. De persze a szokásos dolog történt, a társaságok az akciós jegyet persze, hogy nem arra a napra kínálják, amikor mi szeretnénk/tudnánk utazni - arra a napra már 3-4x annyiba kerül. Olyan lehangoló. Mi sajnos nem tudunk úgy utazni, hogy kinézünk valami jó árú ajánlatot és ahhoz igazítjuk a szabadnapunkat, hanem nekünk megvannak adott szabadnap lehetőségek és akkor kell menni, vagy otthon maradunk és a lakásban ülünk. Végül a felsoroltak közül csak Triest volt az egyetlen, ahol a dátum és az olcsó ár is stimmelt, csak hogy itt még csak repülőjegyről volt szó, szállást pedig pokoli áron találtam csak és nem Triestben, hanem valami szomszédos faluban. Szóval, mint minden ilyen kísérletünkkor, most is az lett a vége, hogy az olcsónak tervezett kétnapos utazás végül már fejeként 200 Euro fölött járt volna és abban még nincs kaja, belépők, tömegközlekedés. Hát ez túl sok és nem is értem, hogyan tudnak olyan sokan az ismeretségi körből ilyen 2-3 napos városlátogatásokat összehozni többször is egy évben remek áron. Nekünk ez valahogy nem megy és hányszor visszasírom a tavalyi Velencét, ahol olyan jól összepasszolt minden. Az ilyen egynapos utak most már kizártak, mert a légitársaságok a kora reggeli oda; és a késő esti vissza jegyeket teszik a legdrágább tarifába, még csak véletlenül se lehessen úgy elutazni, hogy reggel megyünk és este jövünk. Ugyanez vonatkozik a hazautazásaimra is a jövőben sajnos. A hazarepülést mindig 21:15-re, a visszautat pedig reggel 7:00-ra kínálják, ezzel első és utolsó napot elveszítve, ráadásul a hülye reptéri buszosokkal Budapesten ez szóba sem jöhet, hiszen az a mániájuk, hogy három órával korábban jönnek érted, így akkor már reggel 4-kor állhatnék készenlétben, azaz kelnék fel 3-kor azért, hogy az utolsó szabadnapom hullafáradtan, kifacsartan Münchenben tölthessem el házimunkával???
Egy olyan lehangoló érzésem van, hogy az utazás területére most érkezett meg a "válság", megszűntek az évekig annyira kedvelt kedvező árú repülőjegyek, pár napos ajánlatok. Az, ami az életünk legnagyobb öröme, most már számunkra is nehezebben lesz elérhető. Csodára pedig nem akarunk várni, mert csak öregszünk. Bankot nem rabolhatunk, a lottón meg sosem nyerünk, így aztán úgy érzem, eljött az idő, hogy ha utazni akarunk továbbra is, ismét mellékállás után kell néznem.

Nürnberg


A majdnem 500-ezer lakosú nagyváros a Pegnitz folyó és a Rajna-Majna-Duna-csatorna, az ún. Europa-Kanal partján fekszik. Nürnberg Bajorország második legnagyobb városa, és Frankországnak pedig a fővárosa. A város virágkorát a XV. században élte, a történelmi városmag még ma is őrzi eredeti arculatát. Az egész óvárost középkori városfal veszi körül, melyet tornyok szaggatnak meg folyamatosságában. Ezen a belvárosrészen is keresztülfolyik a Pegnitz. Csodálatos „Fachwerk”-házak, gótikus templomok valamint a vár ékesítik a várost.





Mi egy kellemes késő augusztusi, de amolyan őszies napon jártunk itt pár éve és hasonló érzésem volt, mintha egy középkori mesébe csöppentem volna.

Hosszú sétákat tettünk a csodás épületek között. Éppen piac is volt a fõtéren, ahol olcsón vettem sok szép ki kaktuszt. Nürnberg nagy élmény volt és az egyik kedvenc bajor városommá vált. Nagyon magával ragadott. Állatkertje is híres, (itt született a második német jegesmaci bébi) oda mi már nem mentünk el, mert a késõ délutánt ingolstadti barátnõméknél töltöttük.





2011. január 10., hétfő

Bécs/Vienna

Bécs az a város, ahol élni tudnék. Először 11 éves koromban adatott meg egy hetet ott tölteni és megismerni gyönyörűbbnél gyönyörűbb zúgait. Magával ragadott és beleszerettem. Ezután úgy 14 éves koromig bezárólag, évente legalább kétszer mentünk ki "vásárolni". Amikor életem első kivijét láttam, azt hittem, hogy szőrös krumpli :D, ott ettem először olyan fagyit, amit nem gombócban mérve adtak, hanem hatalmas lapáttal ráerőszakolva a finom, otthon még sosem látott tölcsérbe. Csodálkozott is az eladó, hogy három gombócot kérek, ami itthon hatnak felelt meg és roskadozott lefelé a tölcsérről. Bécsnek hangulata, mi több illata van, mindig visszavágytam. Később 26 évesen jutottam el oda ismét. Egy hosszú hétvégére, négyen, jóbarátok, amit csak lehetett megnéztük, metróztunk, villamosoztunk, buszoztunk, felmásztunk a Stephansdom tetejére, bejártuk Schönbrunn minden szegletét, felmentünk a Duna-toronyba, voltunk az állatkertben, Belvedere-ben, Hofgartenben, megnéztük Hundertwasser műveit (Gaudi rajongóként nagy élmény volt a hasonlóság)... sorolhatnám. Imádtam. Majd egy évvel később ismét egy napot ott lehettem és büszkeséggel mutogattam páromnak a város szépségeit. Már térkép sem kellett. Azóta is visszavágyom, nagyon. Bécsre gondolva a lelkem melegség járja át, bizsergés. Nagyon el tudnám képzelni az életem ott. Sokkal világibb, polgáriasabb, bolondabb, "nyugatibb", mint mostani életem színhelye, a gyönyörű, de steril, nagyon katolikus, nagyon szabályok szerint létező München. 

Sajnos csak ősrégi scannelt fotóim vannak: 

Votivkirche


 Karlskirche:
 A Szecesszió Háza:
 Hundertwasser-Ház


 Botanikus kert: