2011. június 14., kedd

Szlovénia/4. nap

2011. június 8, szerda

Mivel mára is rossz időt mondtak, tovább alszunk, mint egyébként és eredetileg azt terveztük, hogy Triesztbe megyünk ma, vagy megnézzük Ljubljanát. De Triesztről nincs nálam semmi írás, nem akarok ott vakon ténferegni, meg akarom nézni azt a várost rendesen, és mivel mindig van oda olcsó repülőjárat, így abban maradunk, hogy nem utazunk Trieszbe, hanem majd máskor egy hosszú hétvégére, csak oda. 
Ljubljana meg valahogy egyáltalán nem vonz. Az útikönyv alapján nem tartom sem szép, sem érdekes városnak. Nem kívánkozunk oda. Végezetül úgy döntünk, hogy elmegyünk Klagenfurtba, mert az is nagyobb város, nem lehet csúnya sem, meg igazából mindketten utálunk magunknak ruhákat keresni, de már széteső félben vannak a farmerjaink és kellene egy pár sportcucc is, ott biztosan van nagy bevásárlóközpont és hát mi más, ha nem egy esős, hideg nap a legalkalmasabb erre? 
El is indulunk, de az első faluban kisüt a nap és elönt a remény, hogy mégis szép délután lesz ebből még, így gyorsan meggondoljuk magunkat és visszafordulunk és elindulunk Kranjska Gora felé azzal, hogy ma túrázni fogunk.



Odafelé egyre szürkébb az ég, mégsem lesz ebből jó idő, de hát most már mégegyszer nem fordulunk vissza, lesz, ami lesz. Megérkezünk Gozd Martuljek faluba, ahol a könyv jó leírása alapján azonnal megtaláljuk a parkolót, ahol a két vízeséses túra kiindulópontja van. Hamarosan egy nagyon meredek, köves, vízmosásszerű ösvényen kaptatunk felfelé. Mire felérünk ennek a tetejére, esik is az eső. Ernyővel megyünk tovább, most éppen lefelé az első vízeséshez, bokáig cuppogva a sárban. Elérjük az alsó vízesést (Spodnji Martuijkov Slap), amit egy vele szemközti kis fahídról lehet megnézni. A sok esőtől felduzzadt vízesés nagyon szép. 



Előbb vissza kell menni a lucskos, meredek ösvényen a főösvényig, és onnan tovább felfelé a második vízeséshez. Hamarosan elérünk egy nagyon meredek erdei hegyoldalt, ahol nincs ösvény, köves, avaros vízfolyásban kell felfelé kapaszkodni. A második vízesés alig van kitáblázva, sokszor tétovázunk, merre is kellene menni, de a megérzéseinkre hallgatva mindig megtaláljuk a jó utat. Itt találkozunk egy fekete szalamanderrel is: 


A felső vízesés (Zgornji Martuijkov Slap) kicsit nehezen megközelíthető, a legvégső szakaszán huzalokon lehet a vízesésmederben felkapaszkodni, de mivel esik az eső és elve a vízesés sokkal erősebb, mint a korábban látott képőeken, odáig már nem mászunk fel.




Itt sajnos elkezd szakadni az eső és megint ernyőink alatt csuszkálunk lefelé az avarral fedett hegyoldalról. Lefelé egy másik ösvényen egy menedékházat és kis fából épített erdei templomot találunk. Itt eláll az eső.




Visszaérve az autónkhoz hétágra süt a nap és a jó időnek örvendezve gyorsan kitalálunk még két kis programot. Előző nap a hágóról leérkezve láttam Kranjska Gora előtt kis kis szépvízű tavat, azok nagyon jól mutatnának napsütésben, előbb oda autózunk. De pár kilométerrel odébb ismét szürke felhők alá kerülünk, így itt sem sikerül szép napfényes fotókat készítenem. A két kis ikertónak viszont így is mesebeli színük van:

Jasna-tó






Innen még elmegyünk a Mojstrana-völgybe, fel kocsival egészen a Pericni-vízeséshez, ahol a hegyoldalban hegyi zerge családot látunk. Itt a parkolótól néhány perc alatt fel lehet menni a meredek ösvényen az igazi vadregényes vízeséshez, ami mögött el lehet menni a sziklafal tövében (csurom vizesek leszünk). 





Már lassan esteledik és elindulunk haza. Ismét irdatlan esőben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése