2011. november 21., hétfő

Lanzarote - 2. rész

2011. november 10. – a születésnapom

Második alkalom, hogy kellemes nyaralás során ünnepelhetem a szülinapom. Mi ebből nem szoktunk nagy ügyet csinálni, nem nagyon ünnepelünk otthon sem, max. elmegyünk kettesben vacsorázni, itt ezt egy itthon elkészített halvacsora múlhatja felül. 

De kezdjük a napot a reggellel és nem a vacsorával. 8-ra állítottam be a vekkert, de 7-kor már felébrdek és kiülök az erkélyre teázni, reggelizni. M-et hagyom még egy órát aludni. Végigkísérhetem a szép napfelkeltét és azt, ahogy a medencét kitakarítják. Alig várom, hogy befejezzék, mert azt tervezem, hogy még míg M. alszik, lemegyek úszni. De csak tovább tart. 


Fél 9-kor megyek le úszni, de a víz iszonyúan jeges. Az óceán is nagyon hideg, de a medence vize, még sokkal hidegebb. Mégis úszom úgy 20 percet és mikor felmegyek, jégkockává vagyok fagyva, hogy még a forró zuhany sem olvaszt ki. Mire elindulunk Arrecifébe várost nézni, már tüsszögök és folyik az orrom és a lábaim még mindig jéghidegek. 
Sajnos borult az ég, szürkeség van, nincsenek fények a fotózáshoz, de a levegő párás meleg, 24-25 fok van. 

Viszonylag könnyen találunk parkolót, a városmagtól kicsit kijjebb, (amit egy csöves őriz és benavigál a helyre, így kap 1 Eurot, aminek nagyon örül). Kb. két óra hosszát sétálunk a városban keresztül-kasul, megnézzük az afrikai piacot is, ahol rengeteg csecsebecsét lehet kapni, veszünk is nekem egy egyszerű és olcsó bizsuláncot (elvégre születésnapom van – ami aztán pár nappal később az első felpróbáláskor szét is hullik). Arrecife nem a legszebb város, de vannak szebb szegletei is. 










Ami pozitív meglepetés mindenhol, hogy mindig, mindenhol van nyilvános wc valahol (általában a városházán vagy máshol), ami mindig nagyon tiszta és rendbentartott. Ez a rendezettség az egész szigetre érvényes, nagyon ügyelnek, hogy ne legyen szemetelés és minden közterület nagyon szépen rendben van tartva, mindenütt vannak szemetesek és mindenütt gondozott a növényzet, a körforgalmakat szépen bekertesítik…






Délre kisüt a nap és igazán nagyon meleg lesz. A fővárosból Manrique házához megyünk, amit most Fundación César Manrique-nek hívnak és itt láthatók a különös gondolkozású művész festményei, tervrajzai és néhai szobáinak berendezései. Sajnos egyik útikönyvemben sem találtam meg, hol található az a csodás azúrkék színű medence, ami a sziget minden fotóján látható és amit sok évvel ezelőtt Tenerifén egy képeslapon fedeztem fel és azóta látni akartam. Teljesen biztos voltam benne, hogy ebben a házban van, de itt csak egy kicsi medence van, ami szintén lélegzetelállítóan kék vízzel van telítve, de igazából csalódunk itt, mert a belépő magas (8 Euro/fő – es standard a szigeten) és ezek az elvont művészeti alkotások minket nem érdekelnek, maga az épület sem érdekes, így tíz perc alatt végzünk is vele és sajnáljuk, hogy ennyi pénzt kiadtunk rá. 











Innen a közeli Teguisébe megyünk, mely falu a sziget korábbi fővárosa volt. Kis központjában akad pár látnivaló, templom, park és a városka felett egy vulkáni kráter szélén a Castillo Santa Barbara (erőd). Itt már nagyon erősen tűz a nap. Sétálunk, megnézzük, ami érdekes és felhajtunk a várhoz, ami igen kicsi, és belül nem sok érdekeset nyújthat. 6 Euro fejenként a belépő, de nem megyünk be, mert igazából főleg a kilátás miatt jöttünk ide fel. Innen a sziget elég nagy részét be lehet látni. 


Több méter magas, virágzó mikulásvirág a házak kerjében.

A távolabbi felvételen látszanak a méretei jobban. 



Teguise a várból bezoomolva


Innen a sziget északi részét akartuk bejárni, de meglátunk egy táblát, ami a Kaktuszkerthez irányít és mivel az igazán nagyon érdekel, előbb oda akarunk menni, így átalakítjuk a napi tervünket. 
A Jardin de Cactus szitén Manrique alkotása. A nagy, kör alakú és bentről kifelé centrikus körlépcsőkben emelkedő kert tele van mindenféle kaktuszkülönlegességekkel és látogatókban sem szegény. A környező földeken pedig fügekaktuszt termesztenek, így kívül is mindenütt kaktuszt látni. 5 Euro a belépő fejenként. Hosszú időt töltünk el itt, mert mindent megnézünk egyesével és rengeteget fotózom is. Nagyon tetszik az egész. 
























Férfi WC jelzése :-) 


Ezt kb. 3 méteres távolságból zoomoltam!!!


Innen aztán a Mirador del Riohoz megyünk, ami egy lávahasadékba beépített kilátó, szintén Manrique műve és van pofájuk ezért is 4,50 Euro belépőt szedni, miközben a környéken bárhonnan lehet élvezni a kilátást. Egy csodálatos naplemente készülődik, de hát még túl korán van, még egy óra van addig körülbelül, annyit nem akarunk itt várni, de azért sokat elidőzünk. Nagyon szép a kilátás La Graciosa szigetére és nagyon érdekes a jobbra látható vulkánikus kráterfal, befelé homorodó fala, ahogyan az lemegy a tengerig, elvész benne képzeletbeli vonalát követve La Graciosa központi vulkánjához jut el a szemünk. Ahogy elnézzük Graciosát, nem tudjuk elképzelni, hogy sok újat adhatna nekünk, és a tűző napon órákat gyalogolni homokban nincs kedvünk, így már itt el is döntjük, hogy nem tartjuk szükségesnek a szigetre való áthajózást.






Végül elindulunk haza és útközben látjuk a vulkáni kúpok között, hogy csodálatos színekben játszik a naplemente, bánjuk, hogy nem vártuk meg. 
Arrecifén átmegy egy központi nagy út, ennek mentén találunk egy nagy EuroSpar nevű üzletet, itt mindent lehet kapni, így alaposan bevásárolunk több napi élelmet és ma estére két közepes Sama halat és egy kiló apró mélyfagyasztott szardellát másnapra, meg egy üvegtálat, a halak sütéséhez (4 Euro). 

Otthon megsütjük a halakat és risz meg saláta van köretnek, nagyon finomat vacsorázunk. Ma 11-ig bírjuk a strapát.

2 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy nem tetszett a Manrique-ház, pedig szerintem nagyon érdekes és figyelemreméltó építészeti megoldásokat alkalmaztak az építésekor. Harmonikusan belesimul a lávával borított környezetbe, kihasználva a természetes láva-barlangok adta lehetőségeket érdekes,modern, szellős, világos belső tereket tudtak teremteni. A művész gyűjteménye és saját alkotásai már csak "hab a tortán"...

    VálaszTörlés
  2. Nekem egy kicsit "sok" Manrique agyszüleménye. Szerintem nemlehetett ki az összes agykereke. :)Engem nem tud megfogni az ilyen absztakt művészet, bár Gaudi és Hundertwasser műveiért rajongok, de Manrique nekemmár egy kicsit sok.

    VálaszTörlés