2011. november 20., vasárnap

Lanzarotéról pár mondatban

Megérkeztünk Lanzaroteról, és minden tökéletes volt. De mielőtt elkezdeném a beszámolóm és a képeket ontani magamból, előtte muszáj pár sort írnom a szigetről, azaz egy kis bemutatót. Akit ez nem érdekel, átugorhatja ezt az első beírásom. 


Lanzarote a Kanári-szigetek legészakibb tagja (illetve tőle északra fekszik a kis La Graciosa szigete is, melyet nem szoktak megemlíteni a hét nagy Kanári-sziget felsorolása mellett). A 835 négyzetkilóméter nagyságú vulkanikus sziget egész évben meglehetősen állandó klímával (hőmérséklettel és vízhőmérséklettel) bír, így szép strandjai és érdekes vulkanikus tájai miatt egész évben kedvelt cél a turisták körében. 


A sziget délnyugati részén fekszik a 174 négyzetkilóméter nagyságú Timanfaya Nemzeti Park. Itt találhatók az ún. Tűzhegyek, melyek egy sorozatos hosszú (6 éven át tartó) vulkánkitörésfolyamat részeként jöttek létre, 1730 és 1736 között. A hosszas vulkanikus tevékenység nagyban megváltoztatta a sziget geológiai képét és az itt élő emberek életét is. 



Lanzarotét 1993-ban az UNESCO Bioszféra Rezervátumnak nevezte ki. Ez olyan életteret jelent, amiben a természet és az ember harmonizáló kapcsolatban él. Ezt az elvet támogatta a sziget szülötte, César Manrique, szobrász, aki építészeti alkotásaival próbálta a természetes környezetet és az ember lakóhelyét olybá formálni, hogy a sziget ne veszítsen eredetiségéből. Így 1992 óta Manriqe elvei szerint kell építkezni a szigeten, azaz nem építhetők magasra kinyúló épületek, az épületeknek követniük kell a sziget eredeti építészeti stílusát, azaz ezek alacsony, fehérre meszelt épületek, a tipikus zöld, barna és kék ajtókkal, ablakokkal. 


A sziget nem rendelkezik természetes ivóvízforrással, így az ivóvizet egy hatalmas szűrőrendszer segítségével (megy Arrecifében, a sziget fővárosában található) a tenger sós vizéből szűrik ki. Az ehhez szükséges energiát egy hegyháton sorakozó szélkerekek által termelt áram oldja meg. A víz drága kincs, spórolni kell vele, erre már a repülőtér épületében táblák hívják fel az ide érkező figyelmét, mint ahogy arra is, hogy a vendég ne hagyjon szemetet maga után, és ne vigyen el semmiféle vulkáni kőzetet magával!

Elöljáróban nagyjából ennyit akartam a szigetről mesélni, a többi részlet majd a beszámolómba beépítve jön. A beszámolóm ezennel nem lesz hosszú, nem történt sok érdekes velünk, viszont annál több gyönyörű fotó van, amiknek webes tárolásával jelenleg gondjaim vannak, mert betelik a picasawebem. Mivel ez a szolgáltatás automatikusan együtt dolgozik a bloggal, azaz a blogképek egyenesen onnan jelölhetők ki (link megadása nélkül), ezért nem akarok másik tárhelyet keresni, így még megfontolás alatt áll, hogyan is legyen tovább, de megeshet, hogy a lanzarotei képeim már nem férnek fel ide. 

4 megjegyzés:

  1. Olvasom....méééééég..........

    VálaszTörlés
  2. picasaweb-re ha lekicsinyített képeket raksz, nem fogy el a tárhelyed olyan gyorsan.
    Elküldenéd az ottani képeid linkjét, cserébe én is küldök FV LZ képeink elérhetőségét.
    köszike
    age

    VálaszTörlés
  3. Szia Age!
    Az indexről írsz, ugye, most nem tudlak hovatenni. Picasaweb: nem kicsinyítek, mert az egy csomó idő és újabb hely a saját gépemen, mert a lekicsinyített képeknek is új mappa kell, ahonnan feltölthetem. A picasan lehet bérelni évi 5 USD-ért 20 GB tárhelyet, ami simán megéri, csak nem merek valahova Amerikába átutalni vagy megadni a google-nak a számlaszámom, ezért lenne jó, ha valaki reagálna itt, hogy csinált már ilyet és hogy okés.
    A picasawebalbumjaim címe: https://picasaweb.google.com/104788322091092116519 , a lanzarotei véletlenül titkos lett és már nem változtatom meg nyilvánosra, mert akkor nem jelennek meg (a téves link miatt) a képek a blogban és újra kell csinálnom az egészet.

    VálaszTörlés