2011. december 31., szombat

Mount Meru

Már elkezdtem a ruháinkat pakolászni és közben eszembe jutott, hogy M. búvárszemüvegén mintha leszakadt volna a szíj, ami az egészet a fejeden tartja. És valóban. Nem szakadt le, hanem a szíjat tartó és a szorosságot beállító kis csat törött le, de a végeredmény ugyanaz. Nemis értem, miért tettük el legutóbb így, már akkor el kellett volna dobni. Eszeveszett sebességgel megrendeltem a Decathlonból egy újat, ami ma meg is jött. Huhh. 

Akit érdekel a hegyi túránk, annak ajánlom Axel Bug naplóját. Igaz, németül van írva, de a képek is beszélnek. Hát én nagyon be vagyok zsongva. Néztem időjárást is Tanzániában. Arushában 28°, Zanzibáron pedig 34° van most éppen. Bár ne néztem volna két hétre előre is, mert pont a hegyi túránk idejében esőket muatat, ami nagyon szörnyű lenne. Egyelőre bízom abban, hogy két hétre előre senki sem tud biztosat jósolni és inkább többet meg sem nézem már a jelentést. 

Mount Meru, a Little Meru csúcsról nézve
Axel Bug képe
A képen látszik a régi vulkán beomlott falának megmaradt karéja. Ezen kell majd (az innen nézve) szemközti csúcsra éjjel fejlámpával felmásznunk. A fenti kép balalsó sarkában vannak a Saddle kunyhók. Jobbra, az őskráter belsejében ott van egy kisebb, fiatal vulkáni kúp, íme:

Kép forrása: www.trevellernet.ch=mtmeru
és itt pedig látszik még lentről a síkságról (remélhetőleg nekünk kis majd zsiráfokkal az előtérben) az egész, balra a Mount Meru legmagasabb csúcsa, a Sozialist Peak, 4.566 m, a jobb szélen a Little Meru, 3.801 m: 

Kép forrása: www.zawaj.com
A hegy - mint a legtöbb ősvulkán - eredetileg sokkal magasabb volt és még a történelem előtti időkben történt kitörések során omlott be a csúcsa. Az 1880-as években voltak kisebb kitörések, ennek során jött létre a középső képen látható kis fekete lávakúp (Ashcone). A legutolsó kis kitörés 1910-ben volt. A beomlott ősvulkán krátere - kaldera - 3,5 km átmérőjű. 

Most le akartam írni a túránkat részletesen, de mivel a beszámolómban úgyis minden benne lesz, most csak a napi etapokat írnám le röviden: 

1. nap: dél körül belépünk a Momella Kapunál az Arusha Nemzeti Parkba, ez a tengerszint feletti 1.580 méteren fekszik. A közelben vannak az ún. Momella-tavak. Itt sok állat él, nagy valószínúséggel láthatunk bivalyokat, zsiráfokat és esetleg elefántot is. Lesz egy túravezetőnk, egy fegyveres parkőrünk, két hordárunk és egy szakácsunk. 6 km-et menetelünk enyhén felfelé, a Miriakamba kunyhókig (2.514 m), ahol majd éjszakázunk.

2. nap: a kunyhóktól a következő hegyi kunyhókig (Saddle Hut, 3.566 m) megyünk felfelé, 6,5 km-t. Itt pihenő és ajánlott még megmászni a Little Merut (3.801 m), hogy az ember szokja a magasságot és a ritkás levegőt. Ez egy nagyon szép kirándulás. Utána korán le kell feküdni, mert a 

3. napon éjjel 1-kor van az ébresztő és a Saddle Hut-tól fejlámpával indulunk neki a Sozialist Peak-nek (4.566 m - itt már a mínuszok repkednek!), ennek elérése felfelé 6 km-t és 1.000 m magasságkülönbséget tesz ki. A csúcson ér minket a napfelkelte, ami bevilágítja a 80 km-re lévő Kilimanjaro csúcsát. Innen aztán 2.050 m magasságkülönbséget megyünk lefelé, vissza az első nap kunyhójához, a Miriakamba Hut-hoz. Ez a szakasz 13 km hosszú lefelé. Tehát hajnali 2-kor indulunk és összesen 19 km-t menetelünk, összesen 3.000 m magasságkülönbséggel küzdünk meg (fel és le együtt), mindezt 12-14 óra leforgása alatt. A Miriakamba kunyhókban alszunk.

4. nap: lejövünk a hegyről egy másik útvonalon, mint ahol felmentünk, közben ismét vadon élő állatokat láthatunk.

2011. december 30., péntek

2012 második útja

Minden másképp fog alakulni, mint ahogy szerettem volna, és elfogadom, belenyugszom. Az, hogy az éves szabadságunk nagy részét és egy halom pénzt már januárban elhasználjuk, nyilvánvalóan megnehezíti az év hátralevő részére való utazási tervezést. 
Tudtam, hogy mind időből, mind pénzből csak valami kicsit hozhatunk össze és nem is vágytam többre, mint egy tengerparti pihenésre. Időközben el is dőlt, hogy ennek helye Kefalonia lesz és ideje június vége. Találtam nagyon kedvező árú repülőjegyeket és szállást is. Simán kijönne 500 Euro alatt fejenként a 11 nap. 
Nem mertem repülőjegyet foglalni. Bevallom, félek, mi lesz addig Görögországgal, ki fog éppen sztrájkolni vagy összeomlani, mi van, ha elvész ezáltal az utazásunk? Legalábbis saját szervezésben. Mert ha utazási irodánál foglalnék, akkor övék a felelősség és vissza kell adják a pénzem. De náluk nincs 11-napos turnus, csak hetes váltás, és az egy hét (igazából csak 5 nap) nagyon kevés, a két hét pedig túl sok. Azt gondoltam, várok, míg visszajövünk Afrikából, még akkor is, ha tudom, hogy februárra már duplája is lehet a repülőjegyár. De tegnap kiderült a munkahelyemen, hogy a kolléganőm, aki minden nyáron 5 hétre megy el, pont akkortól akar menni, amikor mi is, és engem nem engednek, vagy csak korábban, vagy csak későbben, ami már nem jó. M. azt mondta, hagyjam őt békén, mit tudja ő, hogy ő mehet-e egyáltalán akkor. Ő ezt még nem tudja. Én pedig nem foglalhatok le valamit, amiről nem tudjuk, hogy őt engedik-e akkor. 
Nagyon elszomorodtam, mert beleéltem már magam Görögországba ismét, de bevallom, nincs energiám küzdeni, könyörögni a kollégáknak, lefoglalni valami bizonytalant...inkább belenyugodtam. Szóval az idén nyáron sem utazunk tengerhez, az egész nyarat végigdolgozzuk - víz nélkül, ez benne olyan nehéz. Bár még szeptember végére is tervezhetném, de akkor már nem bízom a jó időben. Szóval akkor az idén vagy nem nyaralunk többet, vagy ismét csak az az időszak marad, ahol senki más nem akar menni, azaz október-november, amikor is csak a Kanári-szigetek jönnek szóba. Az is igaz, hogy az idén Tenerife éve lenne ismét, de már nincs kedvem minden második évben odamenni. Akarok még, de már nem ilyen sűrün. Akkor viszont Fuerteventura! Igen, most azt gondolom, oda megyünk, de egyelőre ehhez sincs még semmi érdeklődésem utánanézni. Szóval senki sem tudja még mit hoz a jövő év második utazásnak. 

2011. december 16., péntek

És még mindig nincs vége

Ma eljuttattak az idegroncs állapotába. Ilyen ideges már évek óta nem voltam, jobban mondva minimum 3 éve, amióta rendben van a pajzsmirigyem. 

Miután megírtam az előző bejegyzést, küldött az a szemét cég egy mailt, hogy mégsem lehetséges a repülőjegyen változtatni, csak a törlése és egy új foglalás lehetséges. Ez arra ment ki, hogy egy csomó pénzt elveszítsünk és sokkal drágábban új jegyeket vegyünk. Ennek az egésznek a híre, és gondolata és minden lehetséges verzió átgondolása is csak azt lebegtette a szemem előtt, hogy vége, ennyi volt, egy ilyen szemét cég miatt odavész az egész utunk. Majdhogy nem már önkényesen törölni akartak mindent. Felhívtam újból őket (ezt a közvetítő céget, akiktől a jegyet vettük) és kértem az előző nőt, akivel beszéltem, de nem tudták, ki az. Félórán át kiabáltam egy selypegős meleg pasival, de szinte csak röhögött és ismételgette, hogy ő megért, de nem tehetnek semmit. Élből hazudott, mert azt mondogatta, hogy a Lufthansa nem hajlandó nekünk átteni a jegyet az ő kérésükre, míg a LH nekünk mondta a telefonba, hogy azonnal átteszik. Végül felhívtuk az etiópokat szinte már könyörögve, én már sírtam, hogy segítsenek és mondják meg azt, hogy ha ezzel a kibszott géppel megyünk, amivel nem elég az idő az átszállásra, megvárnak-e az etiópok (mert ez sokszor úgy van, ha össszefüggőek a járatok, akkor az átszálló utasokat megvárják a késő gépről). Nagy szerencsénkre egy rendes fickót fogtunk ki, az megsajnált és mondta, hogy ők tényleg nem tehetik át, csak ez a szemét cég, akiknél foglaltunk, de ő beszél velük. Közben felhívott a szemét cég minket, hogy törölni akarják az egész jegyünket, mert nincs mit tenni. Közben szerencsére felhívta őket az etiópos pasi és kiderült, hogy nagyon lebszta őket, mert még vissza is hívtak elnézést kérni és végre átteték a jegyünk. Az etiópok és nem a német internetes cég. Annak a pasinak még a kezeit is összecsókolgatnám, mert ha ez a lehetőség nem lett volna, odaveszett volna ezek miatt a bunkók miatt az utunk, mert lekésették volna velünk az etiopiai gépet. Három órát telefonáltam, egy órán át üvöltöztem velük és annyira kiborultam, de annyira, hogy hiába, hogy ez órákkal ezelőtt volt és a kezemben van az új jegy, a belsőm még reszket. 
Tanúlság: soha többet nem foglalunk közvetítőnél repülőjegyet, csak direkt a légitársaságoknlál. 

Repülőjegymizéria

Nehogy bárki is azt higyje, hogy Németország e téren más lenne, mint Magyarország. Hát nem. Komolyan mondom, már nagyon felhúztak ezek a légitársaságok. 
Csak hogy megértsétek: az összes repülőjegyet egy internetes közvetítő oldalon vettük, kész csomagként, e csomagban szerepel a Lufthansa és az Ethiopian Air. Utóbbi előre tolta a járatát, így mi nem érnénk azt el előbbivel. Mind a két légitársaság készséges volt bármi felár nélkül a jegyünkön változtatni, hiszen a menetrendbeli változás nem az ügyfél hibája, így az átfoglalózás sem az ő szívkívánsga, hanem egy muszáj, tehát természetes. Viszont mégsem tudott rajtunk egyik sem segíteni, mert az egész ügy e harmadik, internetes cég keze alatt folyik, és az ő általuk megadott foglalási számon egy csomagnak számít, azaz az összes repülési szakasz egy egybefüggő útnak és ez esetben ők nem tudják ennek csak egy kis részletét kiragadni és azt megváltoztatni, mindent törölni akartak és foglaljunk újra. Hát persze, ami augusztusban annyiba került, az most annak a kétszerese lenne, ha egyáltalán lenne még hely. 
Na, ma felhívtam őket ismét, végre hajlandók voltak e-mailben egy nem emelt djas telefonszámot adni. Egy kedves, törve németül beszélő hölggyel csevegtem (megjegyzem, az én németem is ma katasztrófálisan szégyellnivaló volt, de annyira ideges voltam, hogy csak makogni tudtam). Először is elmondtam neki ugyanolyan kedveesn, amilyen ő is volt, (mert én nem vagyok bunkó ügyfél, aki ne lenne megértő és mondjuk ordítozna a telefonban, na szóval, igazából kedvesen, most nem irónikusan értem), hogy ennél nagyobb pofátlanság nincs, mit amit ők akarnak velünk művelni most, hogy nem teszik át a jegyünket korábbra, mikor a menetrendváltozásnál ezt mindkét légitársaság megtenné és ezen kívül még három nappal ezelőtt kb. 20 Eurónyi telefonálás után volt pofája annak a macának azt mondani, hogy lejárt a munkaideje és letette a telefont segítség nélkül, ezért minimum valami kiengesztelést várok el tőlük. Ezen kívül még sok másik dolgot is mondtam, nem gorombán, de kihangsúlyozva és erélyesen, nagyon eltökélten. Végül tíz percnyi latin-amerikai zene hallgatása után visszajött a lengyel telefonos nőci és főnökkel való eszmecsere után valahogy mégiscsak lehetséges volt a változtatás, de azt még nem tudja megmondani, hogy rá kell-e fizetnünk a különbséget, mert hogy augusztus óta drágább lett a jegy. De nekem már az is mindegy, ha most még 20-30 Eurot ki kell fizetnünk, mert (azt is megmondtam neki), hogy itt több ezer Euroval játszadozunk éppen és egy komplett készre szervezett utazást akarnak tönkretenni valakinek, ez mindennek a teteje, főleg így, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a légitársaságok segítenének, és csak azért, mert az összes jegyet náluk vettük, most ekkorát szívjunk. Hatmillió elnézést kért, én pedig erélyesen célozgattam valamiféle engesztelésre, pl. hogy ne legyen pofájuk már azt a különbözetet kifizettetni velünk, amit a Lufthansa nem kért volna el. Tehát, akiktől van a jegyünk, azok nem fizettetnek, aki meg eladta nekünk, az akar érte?????
Éjjel meg már mindenféle baromságot összeálmodtam a repülésről. 

Már sokszor volt, hogy menetrendváltozás lépett fel, ez benne is van a pakliban, főleg, mert mi 6-9-12 hónappal korábban foglalunk már. Amikor Velencébe repültünk, ott is nagy gabalyodás volt, mert megszüntette a LH azt az esti járatot, amivel visszajöttünk volna, felkínáltak egy korábbit, de mi nem akrtunk a napunkból veszíteni és így felkínáltak egy későbbit, ami ugyan Frankfurtbament München helyett, így megkaptuk még onnan hozzá a münchenit is ingyen. Sőt még egy éjszakát is felkínáltak neves hotelben Frankfurtban. Azt hiszem, ez kellene legyen a normális eljárás. Na, ennyit errről. 

2011. december 15., csütörtök

Repülőjegy

Sajnos nem oldódott meg semmi sem. Ma jött e-mail a cégtől, akiknek az internetes oldalán foglaltunk, hogy nem tehetik át korábbi gépre a jegyünket, mert az felárral jár. Hanem a stornitozást javasolják és menjünk ahogy akarunk. A vonat Münchenből Frankfurtba - vicces, de - majdnem a duplája árba kerül, mint a repülő. Akkor inkább már ráfizetem a 30 Euro felárat a repülőjegyre. De a legrosszabb, hogy most már nagyon közel az utazás, és nagyon ezeketől az emberektől függünk és egy nyamvadt e-mail kontakton kívül semmi más nincs, ahol valakivel beszélhetnénk. Mondanom sem kell, hogy kissé (nagyon) idegesít a dolog. 

2011. december 13., kedd

Itt tartunk most

Hat hónapon át gyűjtögettünk, vásárolgattunk, valami elképesztően sok dolgot (elemektől kezdve a nagyobb tárhelykártyákig, gyógyszerektől a különleges helyzetre való tisztálkodási szereken át a túlélési energiaszeletekig, esővédőruházattól a homloklámpákon át mindenféle rovarűző szerig…és még sorolhatnám itt akár egy oldalon át is, az bizony tény, hogy hat hónapon át folyamatosan vettük a dolgokat, és folyamatosan egyre jobban kétségbe estünk, hogyan fogjuk mindezt elvinni. Aztán leesett egy-egy nagy kő a szíveinkről, mert az Ethiopian Air-nél 46 kg a fejenkénti csomaghatár, azaz a duplája a máshol megengedettnek és ami mégjobb, hogy a Lufthansa járatunk is, mivel „odavivő” járatnak számít (azaz egyben foglaltuk), ezért még az is megengedi ugyanezt a súlymennyiséget (amúgy náluk is 23 kg). Így már csak a belső, tanzániai légitársaság kis propelleres gépén kell számolnunk nagyobb túlsúlyráfizetéssel, amin semmi sem tud segíteni, mert nem tudjuk a hálózsákokat vagy egyéb nehéz dolgainkat kidobni, ezeket bizony haza kell hozni és az utazásunk első szakasza után mindenütt magunkkal vonszolni. 

Elmondhatom, hogy simán ment minden, az oltásoktól kezdve, a vízumintézésig, de olyan utazás nincs, ahol ne lenne valami bakker, úgyhogy persze, hogy kapnunk kellett ma, 3 héttel előtte egy mailt, miszerint totálisan összekutyulták az összes járatunk indulási időpontjait, ezáltal a Münchenből Frankfurtba tartó gépünkről már esélyünk sem lenne elérni az etióp csatlakozást, ezért azt át kell tetetni egy korábbi időpontra, amire az érvényes, hogy a légitársaságok hibájából történő változásnál ingyen és bérmentve át kell tenniük minket korábbi gépre. Nincs annál vacakabb dolog, mint amikor a saját országodban fel kell hívnod valakit, a saját ügyed intézni, és az illető külföldi és olyan szinten töri csak a nyelved, hogy nem érted meg a telefonban, mit makog és 250-szer vissza kell kérdezned és a végén nem is ő az illetékes, majd megadja az illetékes telefonszámát, amit mi bőszen felírunk és csak a telefonálás után esik le a tantusz, hogy a saját számunkat adták meg nekünk!!! Végül gyötrelmek árán eljutunk az illetékeshez, egy emelt percdíjú számon (42 Eurocent/Min.!!), amiben x gombot nyomkodni kell és x idejű zenét játszanak közben és az illetékes sosem jelentkezik. Majd amikor jelentkezik és végigmondatja a mondókánkat, kikérdezi elhunyt rokonaink adatait DNS-ekre lebontva, a végén kijelenti, hogy ez a speciális osztályra tartozik, neki nincs fogalma, kapcsolja, de azok sosem veszik fel. Végül letesszük, újra felhívjuk, újra el kell mondani az egész mesét, DNS-ekkel együtt, és az előző maca bejelenti, délután 4-kor, hogy ma már nem segít, mert lejárt a munkaideje, míg a honlapon az áll, hogy 19 óráig lehet őket hívni. Felhívjuk a Lufthansat - mert, hogy szóbanforgó repülőjegy tűlük van, ő azt mondja, az Etiopian illetékes, mivel ő a főszervező, felhívjuk az etiópokat, azt mondják, hogy az a közvetítő oldal illetékes, ahol foglaltuk a jegyeket. Ezt a közvetítő oldalt pedig ha elérjük, fogalmuk sincs és levakarnak. Másfél óra hossza emeltdíjas telefonálás után végre felveszi egy valóban segítőkész maca, aki átfoglalózza a LH járatunkat kettővel korábbira, ami túl korán van, de a biztonság kedvéért ezt választjuk, mert januárban ugye hó is lehet és amiatti fennakadással is számolni kell. 

2011. december 4., vasárnap

Mi legyen 2011-ben?

Ez is eltelt. Mármint a legutóbbi nyaralás, meg ez az év is. És 2011 valahogy iszonyatos tempóban száguldott el, hogy fel sem fogtuk a hónapok változását és hogy hova lettek a napok, a hetek, a hónapok. Így eljött az az idő is, hogy tervezni kell a jövő évi utazásokat és mivel januárban a nagy afrikai utazás elviszi a legtöbb szabinkat és pénzünket is, így nagyon spórolósan kell kigazdálkodni a maradék szabiból valamit.

Szinte biztos az évek óta vágyott és halogatott Barcelona, amit úgy gondoltunk, hogy páros év lévén (ami mindig Tenerife - Családi Törvénykönyv §5.3 :D) összekötnénk Tenerifével. Azaz 3 nap Barcelona és egy hét Tenerife. De akkor ennyi volt a szabi és megint egész nyáron a munkában esz a fene, ami pedig nagyon rossz, mert a nyári forróságban mindketten nagyon vágyunk a tengerparti nyaralásra. E téren pedig csak is Görögország jöhet szóba, de milyen szabiból??? Így a cél érdekében hajlandó lennék a szinte kötelező Tenerifét elhalasztani és inkább mennék júniusban Görögországba. Na igen, de a szabi ettől még nem lesz több. Egy hét jutna rá, vagy maximum, szabadnapokkal kitoldozgatva, 10 nap. Az pedig nagyon kevés. Ezért olyan hely nem is jöhet szóba, ahol sok a látnivaló, mert pihenni szeretnénk és így ki vannak lőve azok a szigetek, ahova egyébként mennék, de azokra két hetet szánnék, ezek pedig Chios és Milos. Maradnak Kefallonia, Ios vagy Paros és egy esetleges Chalkidiki vagy Thassos, egy thessalonikii repüléssel. A Chalkidikiről szinte semmit sem tudok, de eddigi olvasmnyaim alapján nagyon tömött, túristás helynek gondolom. Thassoson meg jártam és imádtam, visszavágyom, M-et is érdekli, úgyhogy erősen esélyes, de magánszervezésben Thassalonikiből bérautóval nem fog olyan jól működni, vagy igen? 
Ezek még csak gondolatok, nem tervek, abból is csak az enyémek, M-nek csak elmormogtam ezeket még Lanzaroten valahol. Egyelőre ezek csak az én agymenéseim, mert M-nél komoly gondok vannak a munkahelyén és most még az is kérdőjeles, hogy tudunk-e egyáltalán bárhova is menni Afrika után.