2011. december 13., kedd

Itt tartunk most

Hat hónapon át gyűjtögettünk, vásárolgattunk, valami elképesztően sok dolgot (elemektől kezdve a nagyobb tárhelykártyákig, gyógyszerektől a különleges helyzetre való tisztálkodási szereken át a túlélési energiaszeletekig, esővédőruházattól a homloklámpákon át mindenféle rovarűző szerig…és még sorolhatnám itt akár egy oldalon át is, az bizony tény, hogy hat hónapon át folyamatosan vettük a dolgokat, és folyamatosan egyre jobban kétségbe estünk, hogyan fogjuk mindezt elvinni. Aztán leesett egy-egy nagy kő a szíveinkről, mert az Ethiopian Air-nél 46 kg a fejenkénti csomaghatár, azaz a duplája a máshol megengedettnek és ami mégjobb, hogy a Lufthansa járatunk is, mivel „odavivő” járatnak számít (azaz egyben foglaltuk), ezért még az is megengedi ugyanezt a súlymennyiséget (amúgy náluk is 23 kg). Így már csak a belső, tanzániai légitársaság kis propelleres gépén kell számolnunk nagyobb túlsúlyráfizetéssel, amin semmi sem tud segíteni, mert nem tudjuk a hálózsákokat vagy egyéb nehéz dolgainkat kidobni, ezeket bizony haza kell hozni és az utazásunk első szakasza után mindenütt magunkkal vonszolni. 

Elmondhatom, hogy simán ment minden, az oltásoktól kezdve, a vízumintézésig, de olyan utazás nincs, ahol ne lenne valami bakker, úgyhogy persze, hogy kapnunk kellett ma, 3 héttel előtte egy mailt, miszerint totálisan összekutyulták az összes járatunk indulási időpontjait, ezáltal a Münchenből Frankfurtba tartó gépünkről már esélyünk sem lenne elérni az etióp csatlakozást, ezért azt át kell tetetni egy korábbi időpontra, amire az érvényes, hogy a légitársaságok hibájából történő változásnál ingyen és bérmentve át kell tenniük minket korábbi gépre. Nincs annál vacakabb dolog, mint amikor a saját országodban fel kell hívnod valakit, a saját ügyed intézni, és az illető külföldi és olyan szinten töri csak a nyelved, hogy nem érted meg a telefonban, mit makog és 250-szer vissza kell kérdezned és a végén nem is ő az illetékes, majd megadja az illetékes telefonszámát, amit mi bőszen felírunk és csak a telefonálás után esik le a tantusz, hogy a saját számunkat adták meg nekünk!!! Végül gyötrelmek árán eljutunk az illetékeshez, egy emelt percdíjú számon (42 Eurocent/Min.!!), amiben x gombot nyomkodni kell és x idejű zenét játszanak közben és az illetékes sosem jelentkezik. Majd amikor jelentkezik és végigmondatja a mondókánkat, kikérdezi elhunyt rokonaink adatait DNS-ekre lebontva, a végén kijelenti, hogy ez a speciális osztályra tartozik, neki nincs fogalma, kapcsolja, de azok sosem veszik fel. Végül letesszük, újra felhívjuk, újra el kell mondani az egész mesét, DNS-ekkel együtt, és az előző maca bejelenti, délután 4-kor, hogy ma már nem segít, mert lejárt a munkaideje, míg a honlapon az áll, hogy 19 óráig lehet őket hívni. Felhívjuk a Lufthansat - mert, hogy szóbanforgó repülőjegy tűlük van, ő azt mondja, az Etiopian illetékes, mivel ő a főszervező, felhívjuk az etiópokat, azt mondják, hogy az a közvetítő oldal illetékes, ahol foglaltuk a jegyeket. Ezt a közvetítő oldalt pedig ha elérjük, fogalmuk sincs és levakarnak. Másfél óra hossza emeltdíjas telefonálás után végre felveszi egy valóban segítőkész maca, aki átfoglalózza a LH járatunkat kettővel korábbira, ami túl korán van, de a biztonság kedvéért ezt választjuk, mert januárban ugye hó is lehet és amiatti fennakadással is számolni kell. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése