2012. március 26., hétfő

Frank-körutazás, Greding

Pénteken (márc. 23.) munka után indultunk el Frankföldre, aminek nagy hátránya, hogy a Münchenben dolgozók/élők nagy százaléka erről a vidékről jött ide dolgozni és nagyon sokan hazautaznak hétvégekre a rokonaikhoz. Az egyik legsűrűbben utazott autópálya, az A9-es vezet Frankföldre, ahol mindennaposak a kilométeres dugók, és ezek főleg pénteki napon garantáltak. Pechünkre már nálunk, ahogy felhajtottunk az autópályára, dugó fogadott, így több szakaszon is letértünk műútra. A megszokottnál sokkal több idő alatt értük el Gredinget, ahol le kell kanyarodni a Pleinfeld mellti kis falucskához, ahol barátaink laknak. 5 éve járunk egymáshoz, de még sosem álltunk meg Gredingben...de most.

 Jelenetekkel festett házfalak:

 Egész tipikus, sok ablak tele van orchideákkal:




Gredingegy 7.043 lelket számláló kisváros, mely az Altmühltal Természetvédelmi Területen fekszik. Aprócska, festői városmaggal rendelkezik és 900 évere visszanyúló történelemmel. 
Látnivalói között van a 14. századi városfal 18 tornyából fennmaradt 3 torony, St. Jakob plébániatemplom, a Martinbazilika, a fejedelmi Vadászkastély és a Városháza. Greding az 1970-es évek óta jó levegőjének köszönhetően kúratelepülés; ismert jó konyhájáról, vendégszerető lakóiról és a közeli Frank Jura vidék érdekességei is idevonzanak turistákat. 











A városka és az autópálya között van egy kis tó, oda is elsétáltunk:






Így aztán fél 6 lett, mire odaértünk V-ékhez és kicsivel rá, elindultunk egy közeli faluba (Spalt) egy tipikus helyi étterembe vacsorázni. Az étterem nagyon hangulatos volt (Gasthaus zum Schnapsbrenner névre hallgat és van panzió része is) és az ételek is nagyon a helyükön voltak. Én disznósültet ettem pirított hagymakarikákkal és bajor sültkrumplival (előző nap megfőznek héjában krumplit, karikákra vágják és másnap a vékony karikákat borssal és szalonnadarabkákkal olajon alaposan odapirítják egy serpenyőben - imádom!). Nagyon belaktunk, majdnem, hogy rosszul is voltunk a teli hasunktól és egy snapsz ivására szántuk magunkat. A fiúknál ez megszokott dolog, de én sosem iszom ilyen tömény égetett szeszeket, de most megpróbáltam. A vendéglőnek egy saját szeszfőzdéje van és nagyon különleges dolgokat is készítenek, így pl. diólikőrt vagy bodzapálinkát. Én utóbbit próbáltam ki, ami nem olyan volt, mint ahogy a pálinkákat ismerem, hogy égeti az egész belsőm, hanem ez egy nemes, finom, zamatos, kellemes (de erős) pálinka volt, nagyon ízlett és ha nyitva lett volna a kifőzde este, vettem is volna belőle egy üveggel (bár jobb, hogy nem volt nyitva, mert minimum 20 Euro lett volna).




Aztán hazamentünk V-ék vidéki házába, mely egy almafás domboldalon áll, és a kerben birkák legelésznek és még sokáig beszélgettünk. 11 óra felé már nagyon ki voltunk múlva és lassacskán elvonultunk lefeküdni. Jól aludtunk. 

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek a képek és irigykedem, hogy ennyi csodás helyre eljutsz! Jól teszitek! :D
    A festett házfalak nagyon mutatósak, a virágok ablakon kívül vannak?
    Ilyen krumplit én is szoktam készíteni, kedves anyósomtól láttam!
    Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés