2012. március 28., szerda

Frank-körutazás, Rothenburg ob der Tauber 2. rész

Le kellett bontanom a bejegyzést két részre, mert annyi sok fotó van, hogy egy bejegyzésbe nem fér bele. 

Elértük a városfal átellenes oldalát. Itt valamivel nyugodtabbak voltak az eldugott, szűk kis utcák. Egy egész házsorra voltak "lapos" almafák növesztve. Ilyet legutóbb a Boden-tónál illetve, ha jól emlékszem Oberammergauban (is) láttunk és pont nyáron, amikor alma terem rajtuk. Nagyon jópofa dolog. Sajnos ez a fotó cseppet sem adja vissza az egészet. 



Kiléptünk egy városkapun és egy hatalmas parkban találtuk magunkat, ahol el bírtunk volna viselni egy fél órát egy napos padon, de az idő szűkében voltunk és pár fotó készítése után, inkább visszamentünk a városmagba bolyongani.








Elmentünk a Bűnözési Múzeum előtt, ahol régi rácsos szállító lovasszekerek voltak az udvarban (be nem mentünk) és elértük a város legforgalmasabb magját, ahol éppen egy hangosbeszélőbe mesélő idegenvezető néni ordított oroszul a hatalmas csoportnak, amin alig bírtuk átvergődni magunkat. 
Errefelé rengeteg pék és cukrászda váltotta egymást, hogy mindenütt belebotlottunk ezekbe a hólabdákba, így csak muszáj volt egyet venni és megkóstolni, de mint már írtam, nagyon rossz volt. 







De akadtak itt különös üzletek is, pl. olyan, ahol faragott karácsonyi díszeket árusítanak egész évben, ahol szivarnak álcázott frank kolbászokat; ahol középkori lovagkellékeket; kerti díszeket és még a végtelenségig sorolhatnám, miket lehet kapni. Elnézelődtem volna szívesen, de ahhoz egy egész nap kellett volna. 











Persze a húsvéti dekoráció is mindenütt ott volt. Majd elértük a Városháza terét, ahol virág és kacatpiac volt éppen és ellepték a kínaiak. :-)










Majd ideje volt elindulnunk vissza, a parkoló felé és közben ismét újabb és újabb zegzugos, szép utcácskákban bandukoltunk, hogy igazán nem volt kedvünk elmenni, de tudtuk, ha maradunk, nem marad már másra idő. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése