2012. július 29., vasárnap

Kirándulás a Brunnenkopfra

7-kor keltünk és fél 10-re értünk Linderhofba, ahol II. Lajos egyik ismert kastélya is van, és ahol egy 1700 méteres hegyre (Brunnenkopf) másztunk fel (de 900 m-ről), jó kis ösvény volt, egyformán volt meredek, így kíméletes volt, de izzadtunk, mint a lovak. 



Hát nem jópofa? Favágók dolgoztak az erdőben és amit kivágtak fát, annak a megmaradt törzséből figurákat faragtak. Nekem nagyon tetszettek. 




Maga a táj nem volt túl érdekes, mert főleg erdőben mentünk és nem volt kilátás magára a tájra, de az én szemeim minden kis szépséget kiszúrtak és sokszor megálltam kis virágokat, bogarakat fényképezni. 

apró erdei vadszamóca










Annyira sok lett a fotó, hogy szét kell szednem két részre a bejegyzést, így a folytatást majd holnap olvashatjátok (jobban mondva, abban már csak fotók lesznek szinte).

Egyszer, rövid ideig volt egy ilyen kilátás is, de azután ismét csak a virágokat és rovarokat fényképezgettem. 








Itt már nem volt sok hátra, tábla szerint 10 perc volt a menedékházig, ami már látszik is: 




Mire felértünk, beborult. A csúcson már jegss szél fújt és az allatta 100 méterrel lévő menedékháznál felöltöztünk egy kicsit és ettünk virslit és ittam finom ribizliüdítőt. Ha nem lett volna rossz idő és nem vagyunk csurom vizesek az izzadtságtól és nem fagyaszt meg a tépő szél, és nem fenyeget a zivatar, akkor maradtunk volna egy órát. Pihentünk volna, élveztük volna a kilátást és ittunk volna még egy radlert.






Hát nem édes? Ez a "vendégkönyv" a csúcskeresztnél. 


Itt már a pótpólóban, ugyanis az elsőt ki lehetett csavarni az izzadtságtól. 

ezek a wc-k és nagyon szépek voltak, már ha ilyet lehet wc-ről mondani :-)

Lefelé már végig esett az eső, kellemetlen volt, de csak kicsit áztunk el. Utána még elmentünk Oberammergauba fagyizni, ahol (szerintünk) a világ legfincsibb fagyija van az Ammerland nevű fagyizóban. Sok másik fagyis is van ott, szinte lépten-nyomon, de mi mindig ide térünk vissza. Majd szétfagytunk, vizesen, kint az esőben, a hideg fagyit nyelve, erre pont, hogy indultunk volna el hazafelé, megint hétágra kisütött a nap. Sétáltunk még egy fél órát, hogy megszáradjunk és kényelmesen hazakocsikáztunk. 





A "Piroskás" ház még mindig a kedvencem és sok képeslap és fotós kedvenc témája is. (a kép 2003-ból)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése