2012. augusztus 18., szombat

Szálláskeresés Gaudi városában

Barcelona alaposan kifogott velünk szállásügyileg. Nem is tudom, hol kezdjem. Az utóbbi években bevált a booking.com, de Barcelona esetében nem akart kiköpni olyan szállást, ami ínyemre lett volna. Nekem fontos - még ha csak aludni is megyek oda - hogy szép, harmónikus kisugárzása legyen. Az 50 Euro/éj kettőnknek árat hamar el is felejthettem. Ilyen áron szinte semmi sem volt, vagy csak emeletes ágyas diákszállás, vagy 20 km-re kieső szuper szép hotel. 

Éjjel fél 12-kor landolunk majd. A barcelonai reptér oldalán már kinyomoztam a transzferlehetőségeket. A busz tűnik nekünk a legjobbnak, olcsó, gyakran jár, egészen éjjel egyig és a belvárosba visz be. De egészen biztosan lesz már vagy éjjel 1 óra, mire bebuszozunk. A szállást a három fő buszmegálló egyike körül szerettem volna, így főleg a Pl. Espanya, Pl. Universitat és Pl. Catalunya körül nézegettem. Jó lett volna ezek egyikéről csak pár percet gyalogolni az idegen éjszakában és megérkezni, nem átszállni valami talán már nem is közlekedő járműre, nem taxizni, nem kilométereket gyalogolni. De amik ezek közelében kifizethető áron (érts itt 60-80 Eurot) szállások voltak, azok mind leírhatatlan putrik voltak: kempingágyszerű tákolmányok, közös wc és mosdó egy emeleten, reggeli sehol sincs benne...stb. Kezdtem kétségbeesni, amikor 4 éjszakára valamire való szállásokra 800 és 1.000 Eurós árak jöttek ki. Aztán megtaláltam a Hostal-okat, amik nagy része szimpi volt, mondjuk ott is a saját fürdőszobás szobára már jó sok pénzt rá kellett fizetni. Aztán kijegyzeteltem úgy negyven szállást és csak pár nappal később kezdtem őket ismét átvizsgálni, becsekkolási idők tekintetében és még jobban kétségbeesve konstatáltam, hogy bizony szinte sehol sincs 24-órás recepció, éjjel "vilmázhatunk" a szállások ajtaján, nem fog beengedni senki sem. 
Végül csak 4-5 maradt a hosszú listámból, ahol éjjel is be lehet csekkolni!

Na, ezzel megnyugodva, el is tettem papírkámat és mondván, hogy amíg utazunk, akár egy terhességet is ki lehet hordani, így ennyivel előrébb még nincs értelme foglalni. Közben találtam egy szuper oldalt: http://www.9flats.com/de/, ahol magánemberkék adnak ki egy-egy szobát a saját lakásukban, ahol élnek. Nagyon gyönyörűen vannak berendezve, nagyon bent a centrumban, köztük direkt a Pl. Catalunyán is, igen kedvező áron. A tulajok közben ott laknak, így a fürdőszoba, konyha közös használatú, de ahol alszunk, az olyan, mint egy szép hotelszoba. Na, ez a lehetőség nagyon megtetszett, főleg, hogy a szállodákban nincs reggeli sehol sem, de a szobában ennek elkészítési lehetősége sem, így sokkal jobb lett volna egy ilyen lakás, ahol tudunk reggelit készíteni. De az oldalon sehol sem találtam meg a fizetési szabályokat és úgy vettem ki, hogy az egész pénzt előre kell átutalni, amit mi nem szeretünk, nem beszélve arról, hogy M. kevésbé bízik meg az emberekben, mint én és kapásból sorozatgyilkosokat és erőszakos elmebetegeket kezdett sejteni a bérbeadókban, akik arra várnak csak, hogy házhoz jöjjön az áldozatuk. Ő elutasította ezt a verziót. Én pedig azon morfondíroztam, hogy csak jobb lenne a bevált booking.com, ahol semmit sem kell előre fizetni és bármikor vissza is lehet mondani a szállást. Csak hát ott ugye max. 3 volt még, ami kifizethető, 24-órás a recepció, van saját fürdőszoba és nem is nagyon kint fekszik. 

Ma elkezdtem megint nézegetni, és megdöbbenve láttam, hogy amiket két hete kijegyzeteltem vagy 40 szállást, azok 80%-ára azt írja most ki, hogy betelt.!!?? Hahó, jövő év májusáról beszélünk!! Mi a csuda van ezzel a várossal, hogy az árak az egekben vannak és minden ember már egy évvel korábban foglal??? 
Hát, kétségbeesésemben, hogy még az a pár jobb hely is eltűnik, gyorsan foglaltam ezt (saját oldala itt) 240 Euróért 4 éjszakára. Hát, így lesz olcsó repülőjegyekből, bazi drága utazás...a tömegközlekedésről és a belépőkról még ne is beszéljünk. 

De tegnap óta már van útikönyvem és ma az erkélyen már ki is olvastam. M. meg nem érti, minek vagyok ilyen lelkes, hiszen, mire utazunk, úgyis mindent el fogok felejteni. :-) 

2012. augusztus 12., vasárnap

Kirándulás az Eibsee-nél

Minden augusztusban itt van két hetet anyósom és idős korának ellenére is még sokat bír és szeret a természetben kirándulgatni. Mindig nagyon örül, ha elvisszük szép helyekre, amiket úgy kell kikeresnünk azért, hogy neki ne legyen nagyon megerőltető. Mivel csodaszép és az egyik nagy kedvencünk itt a hegyekben az Eibsee, ahol már számtalanszor voltunk, ezt választottuk ki aznapi célunknak. 
Alpesi legelő és a háttérben a Kramer hegy, kicsivel Garmisch-Partenkirchen előtt.

A Zugspitzbahn, ami felvisz a hegyre. 








Ennél az alpesi tónál már nem kevésszer voltunk, mert odavagyunk érte, a színeiért, a környezetért...X alkalommal körbejártuk már, gyalogosan, biciklivel, télen nagy hóban és -15 fokban. Fürödtünk már benne, sőt még pipával is búvárkodtunk, jeges vízétől volt már hólyaghurutom...Most pedig anyóssal mentünk körbe és nagyon jól bírta a kb. 5-6 km-es távot. Pakoltam szendvicset. Ők mindig előrébb jártak, mert én mindig visszamaradtam fényképezni. Rengeteg szép képet lőttem. 


Ilyen kis békabébik ugrándoztak keresztül az ösvényen, sokat eltaposnak,
mert alig lehet észrevenni őket. 





A víz olyan tiszta, hogy ezeket a halakat kb. 50 méter távolságból, a
hegyoldalból láttuk a vízben és onnan zoomoltam be őket. 

Ezüstbogáncs


Iszonyatos sok turista volt, tele volt a parkoló és a tó körül is szinte dugó volt időnként az ösvényen, ha egyszerre jöttek a gyalogosok és a biciklisek. Nagyopn meglepődtem ezen az embermennyiségen, mert ennyi embert ott még sosem láttunk, sőt tömegesen fürdőztek is, ami még meglepőbb volt, mert a tó vize azért nem olyan meleg, hiszen 1000 méter magasan fekszik. Kicsit csalódás volt a régi emlékeimmel szemben ez az embertumultus, de a tó maga, persze így is csodaszép volt. 








Számunkra mindig csodálatos a természet és sosem értjük azokat a kirándulókat, akik az ösvényen végigvágtáznak, nem néznek se jobbra, se balra, hiszen ezért éri meg kirándulni, hogy az ember a természet csodáit felfedezhesse, mint én most ezeket az enciánokat, amik fotózásáért felmásztam egy meredek sziklás lejtőn, ahol csúszós volt a talaj egy vízfolyástól, vagy észrevezzem azt a dagadt keresztes pókot...Ez mind mind élmény, és ezekért éri meg az egész. Mások ezek mellett elmennek és nem is tudnak a létezésőkről. 





A tavon nagy a forgalom, lehet vizibiciklizni, csónakkal evezni és járnak kis kirándulóhajócskák is körbe. Ez a hajóállomás pár éve még nem volt ott, szóval terjeszkedik a turizmus és valahol szomorú látni, hogy a természetes helyek így eliparosodnak. Láttunk sok úszó embert is, akik egészen ezekig a kis, türkíz öblökkel körülvett szigetekig beúsztak. 



2012. augusztus 9., csütörtök

Barcelona

zseniális, fenomenális dal...

Egy régi vágyam teljesül majd, egyelőre csak ennyit :-) 

2012. augusztus 6., hétfő

Tenerife növényszépségei











2012. augusztus 3., péntek

Soiern-tavak, 2.rész

Szóval, ott tartottam, hogy itt állunk ezen a nyergen és elénk tárul ez a csodálatos panoráma, a Schöttelkar-csúccsal (amit még meg kell másznunk) és mögötte a nagyon szépen kéklő Walchensee-vel. 

Schöttelkarspitze, 2050 m

Itt egy meredek sziklás vájatban kell leereszkednünk a két hegy közti nyeregre és onnan egy csúszós kavicsösvényen felmásznunk a fenti képen látható 2050 m magas csúcsra. Innen tárul először elénk a kép a két kis Soiern-tóval és azt is sejtjük, hogy hol bújik meg a harmadik, ami innen még nem látható.


Itt, az oválisabb tó felett látszik a menedékház, ahova később majd lemegyünk




Sikerült!!! 

Kipurcanva



Rendesen kipurcanva érünk fel a csúcsra, 13:50-kor, és egy húsz perces pihenőt engedélyezünk magunknak, eszünk, iszunk (utolsó vizünk) és élvezzük a mindegyik irányban csodálatos panorámát - ehhez itt egy videó tőlem (sajnos belefutott egy pár idegen arc):



Aztán el kell indulnunk lefelé, a menedékház felé, ahol majd ismét megpihenünk, de addig még végtelen hosszú, szerpentines, köves ösvény vár ránk. Ez az út csodálatos, végig élénkzöld lejtők, vadvirágok és szüntelenül a varázslatos kilátás a tavakra...alig tudunk betelni a látvánnyal. Már fájnak a lábaink, alig maradt innivalónk, éhesek vagyunk és kínoz a forróság, alig várjuk, hogy a házhoz érjünk.








Hiányolom a mormotákat és hegyi zergéket, csodálkozom, hogy egyet sem láttunk, míg M. felnéz egy magas, messzi gerincre és ott meglát két hegyi zegét.




15:15-kor érjük el a házat (Soiernhaus, 1613 m), végig roppanós virsliről álmodozunk, de itt az nincs, csak nagyon gyenge választék, egyedül a gúlyás levest tartjuk ehetőnek, de döbbenetünkre, ezt konzervdobozból melegítik meg (egy tál 4,5 Euro!), ami tulajdonképpen egy jóravaló Hüttében nem tipikus. Elég vacak íze van, de éhesek vagyunk, gyorsan bekanalazzuk, hozzá megiszunk 1,5 liter innivalót! Úgy érezzük, egy hordót is ki tudnánk inni. Nekem már hordóhasam van és kezd fájni a gyomrom a sok tartalmától, de mégis innék még.

A konzervgúlyás és ribizlifröccs

16 órakor indulunk el lefelé, ami igazából már elég késő, a tábla szerint 3 órás út vár még ránk. Folyamatosan lefelé menni sokszor megerőltetőbb, mint felfelé. Terheli a térdeket és az embernek már mindene fájni szokott ennyi gyaloglás után.


Visszatekintve a hegyekre, ahonnan lejöttünk

Ott fent a Hütte
Leérünk egy gyönyörű völgybe és csalódásunkra, itt ismét felfelé indul el az út. Jó fél órán át felfelé menetelünk, miközben megkerülünk egy fél hegyet és elérjük a Fischbach Almot, ahol tehenek legelésznek és az itteni Hüttében is megiszunk 1 liter üdítőt. 7 liternél tartunk (együtt), de folyton csak innánk! :-)



Gyötrelmes és hosszú út vár még ránk lefelé. Mindig a lemenet a legrosszabb, mert már nem hajt a vágy, hogy újat felfedezzünk és hosszú és nyűgösek vagyunk. Este 7-re le is érünk a kiindulási pontunkhoz. Az autóban 70 fok vár ránk, még tankolni kell és korog a gyomrunk. Irány Garnisch, ahol még Dönert eszünk (gírosz-szerűség) és elégedetten, teli jó érzésekkel autózunk még másfél órát haza. Este fél 10-re haza is érünk. :-) Minden nyűg megérte, csodaszép túra volt, nagyon élveztük és a sok szép élmény elnyomja a pillanatnyi nehézségek emlékét.

Isar, a parkoló előtt
Végül is 9 liter folyadékkal zárjuk a napot és kifelé csak pár csepp jött. Nem igazán értjük, hova lett a sok folyadék. :-)