2012. augusztus 12., vasárnap

Kirándulás az Eibsee-nél

Minden augusztusban itt van két hetet anyósom és idős korának ellenére is még sokat bír és szeret a természetben kirándulgatni. Mindig nagyon örül, ha elvisszük szép helyekre, amiket úgy kell kikeresnünk azért, hogy neki ne legyen nagyon megerőltető. Mivel csodaszép és az egyik nagy kedvencünk itt a hegyekben az Eibsee, ahol már számtalanszor voltunk, ezt választottuk ki aznapi célunknak. 
Alpesi legelő és a háttérben a Kramer hegy, kicsivel Garmisch-Partenkirchen előtt.

A Zugspitzbahn, ami felvisz a hegyre. 








Ennél az alpesi tónál már nem kevésszer voltunk, mert odavagyunk érte, a színeiért, a környezetért...X alkalommal körbejártuk már, gyalogosan, biciklivel, télen nagy hóban és -15 fokban. Fürödtünk már benne, sőt még pipával is búvárkodtunk, jeges vízétől volt már hólyaghurutom...Most pedig anyóssal mentünk körbe és nagyon jól bírta a kb. 5-6 km-es távot. Pakoltam szendvicset. Ők mindig előrébb jártak, mert én mindig visszamaradtam fényképezni. Rengeteg szép képet lőttem. 


Ilyen kis békabébik ugrándoztak keresztül az ösvényen, sokat eltaposnak,
mert alig lehet észrevenni őket. 





A víz olyan tiszta, hogy ezeket a halakat kb. 50 méter távolságból, a
hegyoldalból láttuk a vízben és onnan zoomoltam be őket. 

Ezüstbogáncs


Iszonyatos sok turista volt, tele volt a parkoló és a tó körül is szinte dugó volt időnként az ösvényen, ha egyszerre jöttek a gyalogosok és a biciklisek. Nagyopn meglepődtem ezen az embermennyiségen, mert ennyi embert ott még sosem láttunk, sőt tömegesen fürdőztek is, ami még meglepőbb volt, mert a tó vize azért nem olyan meleg, hiszen 1000 méter magasan fekszik. Kicsit csalódás volt a régi emlékeimmel szemben ez az embertumultus, de a tó maga, persze így is csodaszép volt. 








Számunkra mindig csodálatos a természet és sosem értjük azokat a kirándulókat, akik az ösvényen végigvágtáznak, nem néznek se jobbra, se balra, hiszen ezért éri meg kirándulni, hogy az ember a természet csodáit felfedezhesse, mint én most ezeket az enciánokat, amik fotózásáért felmásztam egy meredek sziklás lejtőn, ahol csúszós volt a talaj egy vízfolyástól, vagy észrevezzem azt a dagadt keresztes pókot...Ez mind mind élmény, és ezekért éri meg az egész. Mások ezek mellett elmennek és nem is tudnak a létezésőkről. 





A tavon nagy a forgalom, lehet vizibiciklizni, csónakkal evezni és járnak kis kirándulóhajócskák is körbe. Ez a hajóállomás pár éve még nem volt ott, szóval terjeszkedik a turizmus és valahol szomorú látni, hogy a természetes helyek így eliparosodnak. Láttunk sok úszó embert is, akik egészen ezekig a kis, türkíz öblökkel körülvett szigetekig beúsztak. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése