2012. szeptember 10., hétfő

Kirándulás a Pürschlingre

Mivel az előző két napban egyszer buli volt, másik nap meg 20 km-et bicikliztünk, vasárnap én inkább csak lustálkodtam volna, de már napokkal korábban elterveztük, hogy ismét a hegyekbe megyünk túrázni, így nem akrtam elrontani a napot. De valahogy ismét nem voltam fit és a szokatlan 30 fokos hőség totálisan kikészített, asztmatikusan sípoló tüdővel (belül folyton a pokolba kívánva az egészet) vonszoltam fel magam a hegyre. Nem értem, mi volt ez, de nagyon nem bírtam, rosszul voltam, szenvedtem, míg a jó múltkoriban meg én szaladtam fel minden gond nélkül, vígan a jó 2000-es hegyre, ez meg 1700 is alig volt. Na mindegy. 

A kiindulópontunk, Oberammergau:




Fura volt minden. Nem tudtuk, hogy az a hegy (Pürschling/Oberammergau) ennyire kedvlet hely, ugyanis rengeteg kirándulóval találkoztunk és sok gyerekes családdal is, a gyerekek pedig teleüvöltözték az erdőt, amit nagyon utáltam, mert mi azért szeretünk ott lenni a természetben egyedül, mert jó a csend, a nyugalom, a kikapcsolás. Kezdetben nagyon meredek volt az ösvény és a égén is, közte meg volt egy jókora egyenletes szakasz. Az egyik erdei ösvényen egy fura karácsonyfaszerűség fogadott, fogalmunk sincs, mi lehetett a jelentősége és kinek jut eszébe ilyet építeni magasan a hegyen. 




Aztán a hegyi háznál nem hogy irdatlan tömeg volt, de fúvós zenekar is játszott iszonyatos hangerőn bajor népzenét, amit alapból ki nem állhatok, de ez olyan hangos volt, hogy szinte fájt a dobhártyánk. Felvettem őket videóra, de csak nagyon rövidke az egész, így nem éri meg feltöltenem a netre. A zenészek állványaira sörtartó volt felszerelve, és onnan iszogatták két nóta közben a söröcskét. Nem rossz ötlet! 





Leültünk inni, enni, negyed órát kellett sorba állni egy üdítőért, de minden finom volt. Aztán még felszaladtunk a 100-150 méterrel fentebbi csúcsra, ott is katasztrófa volt, ugyanis a szikla tetején, ahol a csúcskereszt állt, olyan tömeg gyűlt össze, hogy nem fértünk el, és ahogy felértünk, máris kellett ismét lejönni. 

A jól ismert bajor krumplisaláta és Leberkäse (utóbbit én semmi pénzért nem bírnám megenni):

Fel az 1758 m magas csúcsra (Teufelstättkopf):






Lefelé másik ösvényt választottunk, mint felfelé, mert szeretünk újat látni útközben. Ez viszont elment másfelé és egy hely után soha többet nem volt egyetlen tábla sem, ami totálisan  nem jellemző itt. Végül egy plusz volt benne, hogy egy kis szurdokban is jártunk, ahol vízesések voltak. Viszont a végén nem Oberammergauban, hanem Unterammergauban lyukadtunk ki és vissza kellett gyalogolni 3 km-t az országút mellett a másik faluba. A vad mezők most mindenütt tele vannak őszi kikericcsel, ami úgy néz ki, mint a krókusz. Oberammergauban szerencsére pont a fagyizónál lyukadtunk ki és hatalmas kelyheket ettünk, majd este 7 volt, mire hazaindultunk és egy összesen 7 órás hegyi túra állt mögöttünk. 











A fagyim: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése