2012. október 27., szombat

Tenerife 2012 - Los Organos

2012. Október 12.

Fél 9-ig alszunk. Élvezzük a reggelit az erkélyen, nincs annál szebb, mint pizsamában kint ülni és azt a sok finomságot enni, amit mi magunk veszünk meg, nem pedig valamilyen hotel félpanziójának a lekváros kétszersültjén élni. Minden reggel egy kanna fekete teát főzök magamnak és annyi citromlevet teszek bele, amennyi jól esik (míg a félpanziónál egy citrom beszerzése is nehézségekbe ütközik) és kényelmesen elhúzom a reggelim, addig, ameddig csak kedvem tartja. Ez a király élet és ezt szeretjük az apartmanban lakásban. 

Reggelente ha széthúzom a függönyt, ebben a csodálatos látványban van részem és reggeli közben végig ezt bámulhatom. 




Nem terveztünk semmi konkrétat mára sem, reggelinél beszéljük meg, hogy egy kisebb kirándulást teszünk, így a La Orotava felett fekvő Aquamansába autózunk és a bazalt orgonák fölött futó magaslati ösvényen akarunk kirándulni. Ez egy körtúra, az ilyet szeretjük, amikor egy pontból indulunk ki és körbemenve ugyanoda lyukadunk ki, de nem kell oda és vissza ugyanazon az úton menni, hanem mindig mást látunk. 

Útakádály 





Olyan egyértelműnek tűnik a túrakönyv térképén a túra, hogy lusta vagyok elolvasni a szöveget, bízom benne, hogy mindent megtalálunk. Eleinte úgy is tűnik. Mivel Spanyolországszerte ünnepnap van ma, így sok helybéli fiatal jön ide kirándulni, vagy kutyát sétáltatni. Meredek az út és iszonyú hőség van, így aztán pillanatok alatt csurom vizesre izzadjuk magunk. Végig biztosak vagyunk benne, hogy a jó úton járunk, míg nem egyszer csak el nem fogy az ösvény. A sűrű, tüskés erdőben egy hajszálvékony ösvény látszik, ezen indulunk el, a bozótokat eltolva magunktól, meredek, földes, csuszamlós ösvénykénk is megszűnik egyszer és nincs tovább út. A vadon kellős közepén vagyunk, nekem már több helyen is felszakították a tüskés bozótok a kezem, úgy hogy vérzik is egy helyen. Nincs tovább. Vissza kell mennünk. Mire rájövünk, hogy hol hibáztunk és mennyire rossz helyen vagyunk, és vissza kellene mennünk sokat és újból felfelé menni, már elmegy a kedvünk az egésztől és inkább visszafordulunk. Így is jó két órát voltunk úton és legalább kirándultunk. 

Ezek lennének a bazaltorgonák. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése