8:30-kor kelünk és 11-ig a szobában maradunk, készülődünk a hazaútra. Ismét meleg, jó idő van. Jajj, nagyon utálom, hogy haza kell menni! Még tankolunk és nagyon hamar kiérünk a reptérre, ami még fél órára sincs tőlünk. Az autót senki sem nézi meg, leparkoljuk egy helyre és leadjuk a kulcsot, ennyi az egész. Nagyon lazán veszik. A hazaútról már nincs mit írnom, minden simán zajlik, azt a riasztó hírt leszámítva, amikor úgy egy órával az érkezésünk előtt bejelenti a pilóta, hogy nem tudunk leszállni Münchenben az áthatolhatatlan köd miatt és Stuttgartban kell landolnunk. Igazából olyan fáradt vagyok, hogy nem is igazán húzom fel magam, de már csak a másnap szabad és csomó tennivaló van otthon, nem lenne jó, ha a holnapi nap vonatozással telne el. Végül mégis sikerül Münchenben landolnunk és eszembe jut a tavalyi hazaút Lanzarotéról. Ugyanez az esti Iberia járat volt és ugyanilyen hihetetlen köd volt, komolyan még fél métert sem lehetett látni. Fogalmunk sem volt, hol a föld és a pilóta is csak készülékekkel, vakon landolt. Azért örültünk, hogy jó helyre tette le a gépet. Undorító az ilyen áthatolhatatlan köd és nagyon le tudja hangolni az embert a szép napos nyaralás után. Hát ennyi volt. Ötödször Tenerifén, ahol egészen biztosan lesz hatodszor is!
Ez a beszámoló is végetért.