2012. november 25., vasárnap

Tenerife 2012 - Hazautazás

2012. Október 20.

8:30-kor kelünk és 11-ig a szobában maradunk, készülődünk a hazaútra. Ismét meleg, jó idő van. Jajj, nagyon utálom, hogy haza kell menni! Még tankolunk és nagyon hamar kiérünk a reptérre, ami még fél órára sincs tőlünk. Az autót senki sem nézi meg, leparkoljuk egy helyre és leadjuk a kulcsot, ennyi az egész. Nagyon lazán veszik. A hazaútról már nincs mit írnom, minden simán zajlik, azt a riasztó hírt leszámítva, amikor úgy egy órával az érkezésünk előtt bejelenti a pilóta, hogy nem tudunk leszállni Münchenben az áthatolhatatlan köd miatt és Stuttgartban kell landolnunk. Igazából olyan fáradt vagyok, hogy nem is igazán húzom fel magam, de már csak a másnap szabad és csomó tennivaló van otthon, nem lenne jó, ha a holnapi nap vonatozással telne el. Végül mégis sikerül Münchenben landolnunk és eszembe jut a tavalyi hazaút Lanzarotéról. Ugyanez az esti Iberia járat volt és ugyanilyen hihetetlen köd volt, komolyan még fél métert sem lehetett látni. Fogalmunk sem volt, hol a föld és a pilóta is csak készülékekkel, vakon landolt. Azért örültünk, hogy jó helyre tette le a gépet. Undorító az ilyen áthatolhatatlan köd és nagyon le tudja hangolni az embert a szép napos nyaralás után. Hát ennyi volt. Ötödször Tenerifén, ahol egészen biztosan lesz hatodszor is!
Ez a beszámoló is végetért.

2012. november 24., szombat

Tenerife 2012 - Strandnap, kevés sikerrel

2012. Október 19.

9-ig alszom és M-et még kicsit tovább hagyom. Be van borulva és az erkélyen elköltött reggelim közben kezdek belül egyre hisztisebb lenni, mert ez az utolsó napunk és fogalmam sincs, hogyan tölthetnénk el jól, de félek, hogy a mai nappal már nem sok mindent tudunk kezdeni. Ma csak strandolni akartunk. Elég későn indulunk el, szerencsét próbálunk a Teresitassal, de minél közelebb megyünk, annál sötétebb az ég és ahogy kiszállunk a strandnál, el is kezd szakadni az eső. 

Santa Cruz



Dél felé kéknek látszik az ég, így gyorsan le is megyünk Los Cristianosba. Ott valóban süt a nap, de erős a szél és nagyok a hullámok. A Playa del Vistasra megyünk, ahol Monával találkoztunk, de ott nem lehet sehol sem árnyékot találni és hát erős szélben (homokviharral) a tűző napon nem éppen kellemes. 


Azért olyan 2 óra hosszát strandolunk itt és hazafelé menet elnézünk El Palm Marba, ahol állítólag szép strandok vannak. Ezeket nem találjuk meg, de egy meglepő várost igen, egy rohamosan növő üdülőhelyet, csodás szállásokkal és eladó lakásokkal, villákkal, de egyetlen lélek sincs sehol az utcán, nincsenek boltok, mint egy szellemváros. 


Hamar el is megyünk innen és Las Galletason keresztül a Costa del Silencio felé autózunk tovább. Ez is kihalt, de lerobbant település, olyan hatása van, mintha kihaltak vagy elmentek volna innen az emberek és az épületek pedig a sorsukra lennének hagyva. Irány az Alcampo otthon és ma jó fél órát kell sorba állnunk a halas pultnál, mire sorra kerülünk. Tonhalat veszünk, ma jönnek V-ék vacsorára megint. Este 10-ig maradnak, elköszönünk és én pedig nekiállok pakolni. Éjfélkor fekszünk le. 


2012. november 23., péntek

Tenerife 2012 - Esős nap

2012. Október 18.

A sok fotó előtt- ha még emléksztek - itt tartottam a mesélésben....kicsit visszahozom az utolsó sorokat, hogy beugorjon, hol is tartottunk. 

Amikor elindulunk a Botanikus Kertbe, nem hogy nem esik az eső, de kisüt a nap és még azon morfondírozunk, hogy nem kentük be magunkat naptejjel. A botanikus kert minden egyes alkalommal tud még újat adni, mindig felfedezünk nekünk újnak számító növényeket. Most kifejezetten élvezem az új gépemmel a fényképezést, így rengeteget elidőzünk itt. Amíg aztán elkezd ismét esni az eső, és egyre erősebb lesz. Az emberek mind a bejárat fedett része alá gyülekezdnek, ott kuporgunk és rettentően fázunk egy jó ideig. Mikor látni, hogy az eső nem hagy alább, lassan elkezdenek az emberek elszállingózni és tudjuk, nekünk is ez lesz a sorsunk.
Azon gondolkozunk, hogy fogunk egy taxit, de be kellene még előtte menni a szemközti Hipertrebol áruházba, mert akkor a mai kaját meg tudjuk venni ott és az le lenne tudva ezzel. Átrohanunk és eléggé elázunk. Veszünk halat és innivalókat. A fényképezőgépem bekötöm egy zacskóba és elkezdünk hazafelé rohanni. Természetesen csurom vizesek leszünk és jéghideg a lábam, mindenem, én azonnal a forró zuhany alá állok. M. meghámozza a hatalmas mangónkat, amiből csak úgy csöpög a zaft, isteni finom, ez az ebédünk. Az eső szüntelenül szakad, de azért 2-kor felmegyünk a benzinkúthoz, hogy megbeszéljük V-ékkel, hogy a strandnak lőttek és mit csináljunk. Ők is eláztak, haza akarnak menni, abban maradunk, hogy majd később átjönnek hozzánk.



Olvasunk, lustálkodunk, tévézünk, az eső meg csak ömlik irdatlanul. V-ék nem jönnek és nem tudunk hogy érintkezni, így végül megkérdezzük a recepción az ő hoteljuk telefonszámát és felhívjuk őket. Később átjönnek és eláll az eső, elmegyünk a városba sétálni. 10 körül érnénk haza, de most ők akarják, hogy még menjünk át hozzájuk, mert van egy csomó sörük és nem fog elfogyni, ha nem segítünk. Így aztán még náluk vagyunk egy darabig. 17 fokra hűlt le az idő. 

2012. november 22., csütörtök

2012. november 21., szerda

2012. november 20., kedd