2012. november 5., hétfő

Tenerife 2012 - Elvesztegetett nap

2012. Október 15.

A mai nap egy kissé csalódás – köszönet érte a barátainknak. Ugyanis előre úgy beszéltük meg, hogy ez egy pihenős nap lesz és elmegyünk előbb együtt a Teresitas strandra és utána hazafelé a Decathlonba. Előbbire az ember nem visz magával pénzt, utóbbihoz egy halom pénzre szüksége van. Így ideális volt a négyes felállás, hogy majd csak ketten megyünk a vízbe, a másik pár meg vigyáz a strandon az értékekre, de V-ék előző este felrúgták a programot, ők mást akartak ma csinálni…

Fél 9-kor kelünk fel és kényelmes reggelizés, időhúzás után 10 körül indulunk el a Decathlonba. Mi tartani akartuk magunk a tervhez, de a Decathlon után nem mehetünk a strandra, meg előtte sem a sok pénzzel, így azt gondoltuk, hazajövünk, lepakolunk mindent és irány vissza a Teresitas strand!
A Decathlon nekünk azért nagy szám, mert Dél-Németországban nincs ilyen üzlet és nekünk hihetetlen a választéka (sokkal jobb, mint a magyarországiban) és az árak túlnyomó része is sokkal jobb, mint a német sportboltokban. Szóval nekünk minden második évben, amikor a szigeten vagyunk, ez egy kötelező program. Általában pólókat, joggingnadrágot, fürdőgatyát M-nek és bikiniket nekem veszünk.
A mai napon nincs szerencsénk, mert ami tetszik vagy olcsó, az ki van fosztva, abból nincs a mi méretünk. Azért így is sikerül 3 órát eltöltenünk az áruházban és kb. 20 ruhadarabbal többel és 100 Euróval kevesebbel eljönnünk. Kint éget a nap, de ha lenézünk a Teresitas strand irányába, ott felhős az ég.
A terv szerint hazaautózunk, majd éhesek leszünk. Eszünk egy szendvicset, közben morfondírozunk, hogy elinduljunk-e vissza a strandhoz, de itt garantáltan jó idő van, míg ott nem tudjuk. Így aztán végül itthon maradunk és jó két órát a medencénél lazítunk.
Ezt a napot jól elcsesztük. Szép idő van és mi 3 órán át egy légkondicionált csarnokban voltunk és csak a medencénél, valami szép kirándulás helyett. De nem baj, elvégre pihenni jöttünk.

A termés egy kis része.
Később elmegyünk az Alcampoba (előtte veszek képeslapokat). Ma szinte semmi választék nincs halban, így ismeretlen fajtákat veszünk. Az egyik egy serpenyő méretű, nagy, lapos, szürke rájaszerűség, és kettő hosszúkás, narancssárgacsíkos halacska.



A lapos halat érzés szerint a serpenyőben sütöm meg, a két másikat a sütőben. Az ismeretlen lapos hal nagyon finom, a két kisebb csíkos pedig förtelmes. Amikor a halas pultos pucolónő kibelezte, láttuk, hogy konyhapapírral valami fekete trutymákot törölget ki a hasüregből, és ennek még voltak maradványai, legalábbis gondoljuk, hogy az undorító kesernyés, májszerű íz ettől eredt. Hát ez a hal nem ízlett.



Utána megpucolunk egy kis méretű ananászt, ami pontosan olyan intenzív ízű, mint Mauritiuson voltak az ottani ananászok. Nagyon lédús, mézédes, isteni.
Este M. tévét néz, én meg megírom a képeslapokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése