2012. november 6., kedd

Tenerife 2012 - Teide-mászás 1.

A Teide megmászása hatalmas élmény volt, ezért szeretnék róla nagyon részletesen írni, így három hosszabb részre bontom fel ezt a napot. A három szakasz ábrázolásához a google earth-t vettem segítségül. 

2012. Október 16.

Eljött a nagy nap, megmásszuk a Teidét (3.718 m), Spanyolország legmagasabb hegyét! Ezt már 2006 óta terveztük, de valahogy sosem vettük hozzá a bátorságot.
Brutálisan korán kezdődik ez a nap, 4:30-kor kelünk fel. Szeretünk kényelmesen időt hagyni, hogy feléledjünk, kávézzunk, teázzunk, reggelizzünk. Nyolc szendvicset készítek és 6 üveg másfél literes vizet pakolunk. 5:45-kor találkozunk V-ékkel a fenti benzinkútnál. Aquamansa után megszűnnek a mesterséges fények, csak a vaksötét erdő vesz körül. Ködben kanyargunk a szerpentinen és kicsit misztikus az egész. Enyhe émelygés jön rám a kanyaroktól.

Az első szakasz

6:45-kor már a Kaldera-út parkolójában állunk (40,2 kilométerkő). Nagyon hideg van és az orrunk hegyéig nem látni a sötétben. Millió csillagot látni a kormfekete égbolton. Felöltözünk, felmálházunk, feltesszük a fejlámpákat és pár perccel 7 óra előtt elindulunk (2.350 m-ről). Rögtön rossz felé. A nagy sötétségben ugyanis nem látjuk, hogy rögtön a parkoló végéből indul a széles, ranger út. Mi a Montaña Blanca és Teide felé mutató zöld táblánál indulunk el, egyenesen bele a lávakő mezőbe, ahol botladozva bénázunk a nagy horzsakövek között. Bejárt ösvénynek nyoma sincs és csak sejtelmeknek engedelmeskedve bolyongunk egy hitt irányba, míg aztán nem olyan sokára beletorkollunk szerencsére a terepjáróval is járható salakos ösvénybe. Ekkor kezdődik az alkonyat és ha visszatekintünk látjuk, ahogy a nappal színes fényei elkezdenek a korom sötét égbolton terjeszkedni. Különleges érzés fog el, mintha a Holdon sétálnék.








A fotók teljesen időrendi sorrendben jönnek egymás után. Ahogy a fenti képeken már világosság látszik a felkelő naptól bevilágított oldalon, ezzel egyidejűleg, ha a napfelkelte irányába nézünk, még erős a sötétség.









Ekkor már van annyi nappali fény, hogy nincs már szükség a fejlámpákra. Menetelünk a ranger úton, egy idő után felismerem azt a szakaszt, ahol mi már korábban jártunk, amikor El Portillotól túráztunk a Montaña Blancára. Sokszor megállunk és bámuljuk az ég alját, csodálatos színek játéka zajlik a szemünk előtt, míg csak fel nem tűnik a nap narancs korongja a fekete sziklák felett és bevilágítja az előttünk lévő, amúgy is narancsos lávadombokat, földönkívülien narancssárga fénnyel. Ha más ok nem lenne, már csak ezért megérte ez a túra, gyönyörű a természet körülöttünk. Nem győzök fotózni.













A kanyargós, enyhén lejtős úton is megerőltető számunkra a menetelés. Egyszer csak elrohan mellettünk egy lazán öltözött sovány, raszta hajú futó, mi meg csak nézünk, mintha szellemet láttunk volna. Aztán elérjük azt a helyet, ahol szétágazik az ösvény, egyik a Montaña Blanca felé tart, másik előttünk iszonyatos meredeken cikkcakkozik felfelé a Teidére. Itt már kellemesen melenget a nap és ránézünk az óránkra, igen csak elcsodálkozunk, hogy már 9 óra van, alig akarjuk elhinni, hogy már két órája menetelünk. Itt leülünk tízóraizni és erőt gyűjteni a nehezebb szakaszhoz. Olyan 20 percet ülhetünk itt, miközben már szemből jönnek lefelé az első, hajnali Teide-mászók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése