2012. november 10., szombat

Teneriffa 2012 - Déli partok

2012. Október 17.

10 óra körül elindulunk délre. Egy bizonyos strandra akarunk menni, ahol már háromszor voltunk korábban, de nem tudjuk a nevét és azt sem, hogy melyik városban van, csak úgy kábéra a környéket ismerjük fel. A déli részen őrület, hogy mi zajlik. Bekerülünk egy forgalmas útra és dugóban araszolunk valahol párhuzamosan a keresett stranddal, míg végül, nagysokára megtaláljuk, de az összes környező és távoli utca teli van parkolva és mi csak körözgetünk, és útépítések, lezárások nehezítik a dolgunkat. 12:15- re sikerül (egy órás kóválygás után) egy távolabbi parkolóhelyet találnunk és már korog a gyomrunk, így előbb nekiindulunk az iszonyatosan tűző napon a hosszú Playa de Fañabé átellenes végébe elkóricálni, ahol a Mc Donald’ van. Itt jól beeszünk és letelepedünk a strandra. Meglepően kellemes hőmérsékletű az óceán vize, simán belemegyek egyből és nem akaródzik kijönnöm. Vagy fél órát lebegek a hullámokon és nagyon élvezem. Eközben M. egy mini pálma alatt fekve élvezi az egyetlen ingyenes árnyékos helyet, majd ő megy be, mert a cuccainkat nem merjük magukra hagyni.






3 körül szedelőcködünk, mert egy másik standon találkozunk majd Monával, akit régebbről ismerek és tavasz elején vándorolt ki a szigetre. Már előre tartok tőle, hogy lehetetlen lesz azt a strandot megtalálnunk, mert a nagy térképen, az egész partszakaszt Costa Adejenek nevezik és nincsenek feltűntetve rajta az egyedi strandok nevei, a főúton autózva meg nincsenek a strandokat jelző táblák sem jelen. Szóval felhívom fülkéből Monát, lebeszéljük a találkát, veszünk még egy Mc Flurryt és begyűjtünk ez helybéli térképet egy információs házból, majd jó 20 percet gyalogolunk vissza a kocsinkhoz, ami addigra sütővé vált.
Hát nem könnyű megtalálni Los Cristianosban a Playa del Vistast, de parkolót szerencsére találunk. Jobban mondva fordítva van az eset. Leparkolunk egy strand előtt és fogalmunk sincs, hol vagyunk. Felhívom ismét fülkéből Monát, leírom a hely kinézetét és ő azt mondja, jó helyen vagyunk, maradjunk is ott, pár perc múlva jön. Beülünk egy kávézóba, egy nyitott teraszra, ahonnan a a strandra látni és elvagyunk egy jó órát három nyelvű beszélgetéssel.









Mikor neki el kell mennie, mi még elnézünk a kikötő felé, de sajnos nem maradhatunk mi sem tovább, mert haza kell mennünk, bevásárolni, hogy tudjunk vacsorázni, mire a barátaink megérkeznek hozzánk, ugyanis időre megbeszéltük. Nagyon rossz ez az időhöz kötött stresszelés és tudtam már e nyaralás előtt, hogy soha többet az életben nem akarok más emberekkel együtt nyaralni, a nyugalmam akarom és ez alól csak négy ember kivétel van!






Hazafelé, a kedvenc sárkányfánk El Sauzalnál az Aatópálya szélén

Imádom ezt a látképet (autópálya, El Sauzálnál).


Veszünk az Alcampoban 3 hatalmas szelet Tonhalat és otthon serpenyőben kisütjük. Isteni finom. V-ék pont evés közben jönnek és kb. 10-ig maradnak nálunk. Mi még éjjel egyig fent maradunk.



Ez nagyon bejött: 1 literes sör, üvegben! :-)


A friss tonhal nem tartozik az olcsók közé. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése