2012. december 29., szombat

Utazásösszefoglaló 2012

A 2012-es év volt eddigi életünk legutazásosabb éve! Már önmagában hihetetlen, hogy az évet a hatalmas és drága álomutazással kezdtük, ami után úgy tűnt más már nem is lehetséges és aztán mégis egész évben utazgattunk. Városlátogatások, hegymászások, ismét Tenerife...csodás év volt és talán sosem lesz már ilyen utazásban gazdag évünk.
Az összefoglalót egyáltalán nem volt könnyű összeállítani, mert hogyan tunék egy ilyen hatalmas útból, mint a tanzániai utazás csak egy-két pillanatot, képet kiragadni? Ezért montázsokat kellett készítenem, hogy összefoglalóbb legyen a kép és ez rengeteg időbeli munkába került. Napi több órát dolgoztam a montázsok összeállításán, ami önmagában is már örömet szerzett!

Így hát kezdjük, ahogy az már csak egyértelmű, 2012. Januárral:

A nagy Tanzániautazás hónapja. Tulajdonképpen mostanra (amikor ezt írom) terveztük ezt az utat, a 10. évfordulónkra, de pár okból előre hoztuk és milyen jól is tettük, mert akkor még nem tudtuk, hogy utazásainknak szűk határokat fog szabni a mélygarázsos ügy. Ez az utazás több álmom beteljesülését is megadta, mint a Kilimandzsárót látni (és megmászni, amit aztán a józan ész lemondott). Helyette megmásztuk a 4.566 m magas kistesót, a Mount Meru-t, ami hatalmas élményt és természeti szépségeket adott.


A második álom megvalósulás a szafari volt és nem akárhol, hanem a Serengetin. Ez gyerekkorom óta, életem egyik nagy vágya volt, eljutni a Serengetire és a a Ngorongoro-kráterbe. Felejthetetlen élmények maradnak ezek. 


Végül pedig ez az álomutazás egy paradicsomi nyaralással végződött, Zanzibár szigetén. Az egész utazás egy álom volt, így utólag majdnem hogy valótlannak is tűnik, csak a képek a bizonyítékok :-).


Február - nem történt utazásilag semmi

Március - a frank körutazás hónapja, ahol a szép városok meglátogatását összekötüttük barát- és rokonlátogatással is.
Greding, Rothenburg ob der Tauber, Würzburg, Kronach, Kulmbach és Bamberg mind csodaszép városok és még az időjárással is szerencsénk volt, hiszen márciusban igazi nyári hőmérsékletet és napsütést fogtunk ki! Nagyon tetszettek ezek a helyek és ha az időnk engedné, akkor szívesen tennék gyakrabban is ilyen kis német körutazásokat, pl. a Fekete-erdőbe, vagy a Keleti-/Északi-tengerhez.


Április - ismét itt voltak a jó barátaink Magyarországról és három fergetegesen jó napot töltöttünk el együtt München legszebb részeit bejárva. Ilyenkor döbbenünk mindig újból rá arra, hogy milyen szép környéken is lakunk. 


Május - Milano, Ingolstadt és Neuburg...kezdődik a városlátogatások sorozata és nagyon szép hónap volt ez is.


Június - 8 nap Budapesten, egy szuper nyaralás volt, nem akartuk heccelni magunkat, pihenni akartunk és sodródni az árral, élveztük e szuper nyaralás minden percét. Kicsit munka is volt a dologban, mert a német blogomhoz akartam egy nagyon részletes Budapest bemutatót gyártani, amihez célzottan jártuk a várost és fotóztam. Sajnos a hosszú bemutató sorozatra nem sok visszajelzés jött, de mi élveztük a városjárást.



Július - az egynapos kirándulások hónapja, mint Landshut, Ausgburg és Freising. Mind nagyon szép kis napok voltak...csak Ulmba nem jutunk el valahogy, pedig már évek óta tervezzük. E hónap végén kezdődött a hegyi túrás sorozatunk is a Brunnenkopf-fal...


Augusztus - Ez az egynapos, de nagy hegyi túrák hónapja, köztük a 10 órás túrával a Soiern-tavakhoz, ami annyira hihetetlen volt szépségeit és a teljesítményünket illetve is, hogy szinte a legszebb túraemlék a közeli múltból. A séta M. anyjával az Eibsee körül is csodás volt, főleg a természeti szépségek...


Szeptember - folytatódnak a túrák, mint a Kramer hegy vagy a Pürschling megmászása. Az első vonatos utam Budapestre.  Ezen kívül, még ha ez nem is valódi utazás, de egy időbeni utazásnak számít, a Vadász és Kocsihajtó Gála a Schleißheimi kastélyban - ez is egy nagy élmény volt.




Október - az ötödik utunk Tenerifére, ahol szintén végig szuper időben volt részünk. Találkoztunk egy német blogismerőssel és megmásztuk a 3.718 m magas Teide vulkánt. Ismét egy remekül sikerült utazás.


November - sajnos nem jutott idő semmiféle kirándulásra, kis utazásra, mindketten sokat dolgoztunk.

December - a bécsi út aranyozta be ezt a szürke téli hónapot, ami a nagy hideg ellen is nagyon jól sikerült és élvezetes volt.


A 2012-es év utazásokban olyan gazdag volt, hogy nem tudom, sikerül-e valaha az életben még egy ilyen jó évet összehoznunk. A tanzániai utazás hatalmas élménye után megfogadtunk két dolgot: 1. hogy mindeképpen megyünk még Afrikába, 2. hogy az elkövetkezendő 10 éveben kizárólag sárgaláz veszélyes országokba utazunk, mert nem akarjuk 10 év után a veszélyes oltást ismét meghosszabbítani, így most kellene kihasználni a védettséget. De sajnos eme ígéreteink egyikét sem tufjuk aközeli jövőben megvalósítani, a már említett mélygarázsos ügy miatt.  

2012. december 24., hétfő

Adventkor Bécsben 10. - Augarten, Burg, Hazarepülés

Most már mindent láttunk, ami érdekelt és van még 4 óránk, mit kezdjünk vele? Belenézek az útikönyvbe és a térképbe, és ezek alapján érdekesnek tűnik az Augarten: egy nagy park, egy kastéllyal.
Hát, itt aztán nem sok mindent találunk a kastélyon kívül, egy lepukkadt parkot, aminek a kellős közepén egy hatalmas ronda gyártelep áll. 



Ezután villamosra szállunk és csak úgy villamosozunk a Körúton, majd kiszállunk spontán az Operánál,  ahol egy nagy és finom döner kebabot veszünk és mielőtt ráfagynának az ujjaink az alufóliára, bemegyünk egy előkelő üzletházba és ott eszünk, mint a csövesek. :D Majd a Vár tömbje felé vesszük az irányt. Elsőként az Albertina múzeumba ütközünk, és ennek a várkert felöli oldalán rátalálunk a Lepkeházra. Ide 5,5 Euro a belépő. Iszonyú hideg van, nekem itt szabályosan már kocognak a fogaim és éppen emiatt nem akarok bemenni, mert bent rópusi párás levegő van és kiizzadnánk és utána még sokkal rosszabb lenne kint. Kívülről is látni, ahogy nagy fekete-kék lepkék az üveghez csapódnak. Olyan gyorsan szállnak össze-vissza, hogy úgysem tudnám őket szépen lefotózni, amúgy meg láttunk ilyet már Tenerifén. Szóval nem megyünk be. De itt már a hátam közepére sem kívánom a hideget és szeretnék beülni valami cukrászdába és finom sütiket enni. 




Lepkeház



Átsétálunk a vár alatti árkádokon, ahol első este is, és a belváros magjába érve, cukrászda után nyomozunk. Na, most vagy mi vagyunk extrém bénák, vagy nem tudom, de nem találunk semmit. 








Gyakran látunk Kávéház feliratot, de benézve nem látunk süteményes hűtőt vagy csak háromféle süti van, én pedig igazi cukrászdát akarok, ahol tíz-húsz süti közül lehet választani. Végül már lejárjuk a lábunkat és jégkockává fagyunk, de nem találunk cukrászdát.
Átsétálunk a Duna-csatorna túlóldalára és belebotlunk egy  kis fotóüzletbe. Ennek kirakatában látok sok olyan kis százas albumot, amiket már Németországban sehol sem találni a boltokban (valószínűleg nem veszi már senki sem), de én az utóbbi időben kétszer is kaptam utalványt 50-50 kép inygenes előhívatására, és pont 100 képem van, amit nincs mibe bedugni. Így azonnal veszek is itt két albumot és nagyon örülök nekik, valamint a ténynek, hogy Bécsbe kell utaznom albumokért. :-) 


Aztán még mindig cukrászda után keresgélünk, a fejemben már képzeletbeli sütik képei repkednek, ki vagyok rá éhezve, meg megígértem Christina-nak is, hogy eszem egyet helyette. Minek után errefelé sem járunk szerencsével, ismételten egy Mc Café-ban landolunk (és nehogy valaki azt higgye, hogy ez a hely a kedvencünk, mert nem éppen). Itt kávézunk, teázunk, melegedünk és ketten eszünk egy óriási nagy csokis kockát. Ezek után még egy illemkört utazunk a Körúton a villamossal és ennyi volt, lejárt az időnk. 

Visszasétálunk a szállásunkra, elhozzuk a bőröndöt és a reptéri busz állomásához villamosozunk. 


A bécsi repülőtérben semmi logika nincs, nem is szép, nem is érdekes, nem is modern. Mi túl korán odaérünk. A hazarepülés rövid és megint kapunk finom szendvicseket. Három csodálatos nap volt ez Bécsben, ami a szél nélkül még szebb lett volna, de igazából semmi sem tántorított el. Jó volt. Kipihenten, feloldottan jöttünk haza. Jó lenne gyakrabban, sőt minden hónapban egy ilyen városlátogatás, de hiába az olcsó repülőjegy, az olcsó szállás, a végén rengeteg pénz elmegy, szóval nem olcsó mulatság ez. Barcelonáig (május) egyelőre nincs más kilátásban. 

2012. december 23., vasárnap

Adventkor Bécsben 9. - Prater, UNO City

Mint ahogy az előző éjjel is, most is nagyon jól alszunk. Ugyanakkor kelünk fel és megyünk reggelizni, majd összepakolunk és kicheckolunk. A bőröndöt ismét leadjuk a megőrző helyiségbe és nekivágunk utoljára a városnak. Örvendezünk, hogy nem nagyon fúj a szél és szikrázó napsütés van. 

a szállodánk
Elmetrózunk a Praterhez és mennénk egy kört az órisákerékkel, de 9 Euro fejenként egy kicsit sok, tudni kell egy utazás alatt is, hogy min spóroljon az ember is min ne, hogy a következő utazásra is maradjon. ;-) A környék különben sem valami nagyon szép, hogy megérné fentről látni. Még megyünk egy kört a kihalt, szinte már horrorfilm-hangulatú üres Prater-városban és megnézegetjük a sok nem működő szerkentyűt.










Ezután továbbmegyünk az UNO-City felé. Itt már voltam a barátaimmal 2002-ben és akkor könnyedén megtaláltuk a Duna-toronyhoz vezető utat is. Most ezt sehogy sem találjuk, illetve az ENSZ-épületek területén nem szabad átmenni és meg kellene kerülni nagy ívben az egészet. Sajnos mégsincs szélmentes nap, sőt, ismét borotvaéles és így nincs kedvünk ennyit kint mászkálni.
Inkább visszaszállunk a földalattiba, ami itt éppenséggel földfelettinek nevezhető :-) és elmegyünk a Duna-szigetig (Donauinsel), ahol kiszállunk és kicsit körülnézünk, de itt sem sok érdekesség van.