2013. május 23., csütörtök

Barcelona - Tengerpart és La Ribera

Csalódottan morogva járjuk körbe a parkot kívülről és a tengerpart felé igyekszünk. Már ki vagyunk purcanva, abban reménykedünk, hogy a parton valahol egy órácskára le tudunk dőlni a fűbe vagy homokba és élvezni fogjuk egyszerűen csak a tenger közelségét. 


Port Olimpic-hez lyukadunk ki, ahol eszméletlen embertömegek vannak. Valamit ünnepelnek, mert a mólon csomó kajasütő bódé van.






A hosszú, pálmás sétány, az őrtornyok, a bárok sora mind valamilyen emlékekekt hívnak bennem elő, egy helyről, ahol még sosem jártam. A Baywatch filmek kaliforniai partjait idézik bennem ezek a képek.
Befelhősödik és a szél is olyan hideg, kellemetlen, hogy eszünkbe nem jut már valahova kifeküdni, nem hogy a víz közelébe menni. Fáradtak vagyunk és lassan hazafelé vesszük az irányt. Nagy kerülőt kell tennük a parton, mert nem mehetünk egyszerűen csak toronyiránt haza, mert a parti rész és a mi utcánk között ott funak az Estació de Franca pályaudvarra beérkező vonatsínek.







Újból és újból mondogatjuk, hogy micsoda egy remek város ez a Barcelona, a sok csodás épületével, hangulatával és még tengerpartja is van!

Estacio de Franca, direkt a szállásunk ablakából
Egy fél órára az ágyra dobjuk magunkat és azonnal el is tudnánk aludni, de csak egy kis erőt akarunk gyüjteni, hogy továbbmehessünk a szállásunk mögötti kis rejtelmes utcácskákba. Ezt a környéket La Ribera negyednek hívják és még az óvárosi, gótikus részhez tartozik. Direkt a szállásunk mögötti kis tér oldalában áll a nagy Santa Maria del Mar templom. Hangulatos kis, szűk utcácskák vannak itt, mind telis tele tapas bárokkal, fagyizókkal, csecsebecseüzletekkel és pizzériákkal. Sok ember üldögél kint egy pohár borral a bárok előtt, és izzólámpák adnak nekik meleget, mert bizony hideg van (17 fok).












Keresünk egy bizonyos tapas bárt (tapas = különböző, kis adag előételek), ahol majd holnap Nicole-lal találkozunk. Nem akarunk majd holnap este bolyongani és keresgélni, de úgy tűnik a megbeszélt helyen már nincs meg az a bár.
Már nagyon fáj a derekam a sok egyenes menéstől, alig bírok egy lépést is tenni. Veszünk egy pizzát és hazavisszük, a szobában esszük meg és hamarosan úgy alszunk, mint akit elkábítottak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése