2013. július 29., hétfő

Szardínia - Strandolás a Lu Impostu öbölben

2013. június 28.

Kialusszuk magunkat, kényelmesen reggelizünk, én úszom egy fél órát, M. rejtvényt fejt. Ebédre sárgadinnyét eszünk és 13 órakor elindulunk strandot keresni. 
Előbb elmegyünk a közeli strandhoz fotózni, ahol tegnapelőtt voltunk (képek abban a részben), mert akkor nem vittem a fényképezőt, mert féltem, hogy ellopják a strandon, de nem bírok nélküle élni és ha nincs ott, akkor így járunk, hogy vissza kell menni fotózni. :-) Amúgy nem lopnak itt semmit sem. Eleinte nem mertünk együtt a vízbe menni, egyikőnk ott maradt mindig vigyázni a cuccokra, de később úgy állítottuk mindig a strandsátrat, hogy a vízből is rálássunk, a mélyébe pakoltuk a nagy strandtáskát minden cuccal és rádobtuk a törülközőket és végül simán otthagytuk. 

Aztán az autópályán San Teodorohoz megyünk. Sok lejárat nincs rendesen kitáblázva, így nem találjuk a képeslapokon látott nagy álomstrandot (La Cinta), illetve később rátalálunk, de iszonyú szélvihar van és ott nagyon hullámzik a víz, nekünk egy nyugodtabb öböl kell, ahol nem repül el a státrunk, így tovább keresgélünk. 

Véletlen folytán találunk rá a La Cinta mögött északra következő öbölre. Emögött is van egy kisebb beltenger és eszméletlenül karibias a kinézete. Az út egy nagy parkolóban végződik egy Lu Impostu nevű étteremnél, magát a strandot is így hívják. Itt ki van táblázva mindnhol, hogy fizetős parkoló, de sehol sem szed senki sem pénzt és parkolóórát sem találunk, így mégiscsak ingyenes, úgyhogy azonnal itt is maradunk. 

Egy dombról visszatekintve a La Cinta felé: balra kint a tengeröböl, jobbra bent a hatalmas beltenger-tó. 

Lu Impostu



A Lu Impostu mégött is belső tó:

A tóból pedig patakocska folyik a tengerbe: 








Sokat menetelünk, míg elhagyjuk a napágyak sorát és letelepszünk egy nyugodtabb, embermentesebb helyre. Bemegyünk a vízbe és pont ekkor ér fölénk egy hatalmas nagy szürke felhő. Abban a pillanatban, hogy eltűnik a nap, a szél ereje sokkal erősebben érvényesül és szinte halálra fagyunk, ha a jeges vízből ki akarunk jönni. Így én bennemaradva várom vagy fél órán át, hogy eltűnjön a felhő, majd lilára fagyott végtagokkal blattyogok ki és kendőbe bugyolálva fagyoskodunk (nem csak mi) vagy egy órát a sátorban. Közben az összes ember pakol és megy, mert ngyon viharos idő van. A napágyasok is rámolnak. Koromfekete az ég, de csak egy sávban felettünk, mindenhol máshol kék. Nem adom fel a reményt, folyton a szél irányát próbálom megállapítani és tudom, hogy ezek a felhők el fognak repülni tőlünk, csak ki kell várni. Közben kiürül az előtte tömött strand, csak két tini lány fagyoskodik türülközőbe bugyolálva és várják ők is a napot. Jó másfél órás szétfagyás után, elmegy a felhő és napozhatunk és élvezhetjük a kiürült strandot. :-) Csodálkozom is magamon, hogy kibírtam és nem nyavalyogtam, hogy menjünk már. :-) 

"Seychelle-sziklák", azaz gránittömbök, és Seychelle-szigeteki hangulat: 





Ezekért a színekért és ilyen csodás üres strandért megérte itt fagyoskodni: 







A strand mögötti belső tó: 


Balra a belső tó, jobbra az öböl, közte a strand, hátul az Isola Tavolara sziklatömbje:


M. hősiesen őrzi a sátrat, hogy ne repüljön el, de a szél így is kifordítja. Itt látszik, hogy alig van ember, előtte meg tömve volt az egész strand.

Valamiért beleszeretek ebbe az öbölbe, annyira különleges. 18 óráig maradunk itt és hazamegyünk. A hazafelé úton csöpög az eső felettünk és otthon látni a nagy tócsákat, így szerencsénk volt a strandon, hogy elkerült minket ez a nagy zuhé. 
Elmegyek futni, ami most nagyon kellemes az esőtől hősített, szeles friss levegőben. 
Vacsorára dorádákat sütünk. Este nagyon hideg van kint a teraszon. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése