2013. november 26., kedd

Fuerteventura - El Cotillo

2013. November 8.

Minden nap már koraeste fáradtak vagyunk és úgy érezzük, hogy a világ alvása sem lenne nekünk elég, így megegyeztünk, hogy nem állítunk be sosem órát, ahogy kelünk, úgy lesz a nap hozzá igazítva. De a majdnem 10 órás alvás is kevésnek bizonyul. :-)
Ma borult az ég és viharos szél fúj, nem lehet az erkélyen reggelizni sem. Sokáig vacakolunk, hova is menjünk, mit csináljunk, mert at egész sziget felett esőfelhők vannak, kivéve egy sarkot, az északnyugati csücsköt, El Cotillonál, így elsőként odamegyünk. Valóban ott ragyog a nap, míg útközben esett ránk az eső. Alaposan körülnézünk a világítótorony környékén, de alig bírjuk elviselni a borzalmas szelet. Egy nyugodt, zártabb strandöblöt keresünk, amit még az utazás előtt a google earth-ön jegyeztem meg magamnak. 





Ezek a "kőemberkék" vándorok, túrázók művei, legalábbis Németországban a hegyekben, túrázók csinálnak ilyeneket, hogy ez mutassa a többieknek, hogy jó úton járnak. Itt a parton valakik százával építettek kőemberkéket, köztük van egy érdekes is, két képpel lejjebb, aminek a tetején pásztorkabátos ember formájú kő áll, nagyon jópofa. 












Itt még bemegyünk földutakra is, keresve nyugodtabb strandöblöt, ha nem is mára, de megjegyzeni, hogy ha majd fürdeni akarunk, de nincs ilyen, minden sziklás, és a partok kb. egy méter vastagon el vannak lepve, parta vetett, rothadó, bűzlő vizifűvel. Ennek ellenére minden kis szikla mögött pucér emberek tanyáznak, és engem leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogy bírnak egész nap a napon aszalódni, mert a vízbe menni tényleg nincs lehetőség itt. 

A kieső részek után maga Cotillo falu körül keresgéljük tovább az "égből" látott öblöt, míg megtaláljuk és valóban csodálatos. Hosszúkásan benyúló gomba alakú öböl, ami széltől jól védett, nem hullámzik a vize. A strandközönség túlnyomó része itt is nudista. 







A szigeten mindenhol tipikusak ezek a kőgyűrük, ahova a napimádók bujnak el a szél elől. 

Majd Cotillo dél felöli végében nézzük meg a kis erődmaradványt és a meredek sziklás partokat, amikhez már nem megyünk le. 






Ez a sziget nyugati oldala, ami a végtelen, nyílt Atlanti-óceánra néz. Errefelé erős áramlatok vannak, életveszélyes a fürdés, a hullámok beszippantják az embert, jobban mondva, kifelé a nyílt óceán felé. A szörfösök viszont semmitől sem riadnak vissza. 







2 megjegyzés:

  1. Pedig a nyugati parton (nem is túl messze onnan ahonnan fényképeztél) találtuk az egyik legjobb, védett öblöt a szigeten,,,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát mi sajnos nem találtunk, de ez amit találtunk, tökéletes volt. Pedig a google earth-rúl is csak ezt találtam ott.

      Törlés