2013. november 24., vasárnap

Fuerteventura - Kirándulás a keleti part mentén 2., Mókuslesen

Odaérünk a Las Salinas del Carmen nevű helyhez, ahol a régi, már nem működő sólepárló van és hozzá egy múzeum, amiben (gondolom) meg lehet nézni a sólepárlás folyamatát stb. Eredetileg meg akartuk ezt a helyet nézni, de ahogy a parkolóból lenézünk a szinte üres lepárlómedencékre, a mini sóbuckákra, rájövünk, hogy itt nincs mit megnézni. A múzeumok nem szoktak érdekelni, a kinti részben meg a bálnacsontvázon kívül semmi sincs, azt pedig a parkolóból is le lehet fotózni. 



Nagyon hamar eldöntjük, hogy nem adunk ki erre pénzt, hiszen a lanzarotei sólepárló Janubiánál sokkal érdekesebb volt. Már éppen indulnánk is tovább, amikor a bejárat mögötti kis parkban meglátok egy kis kőbástyát és azon valamiket mozogni. A külső bejárta régi jegyszedő háza zárva van, nem kell fizetni ott, csak a múzeumnál, így bemegyünk addig a bástyaszerűségig. Totálisan meglepődök, mert csíkosmókusok egész hada rohangál a kövön, vagy némelyik csak bámészkodik a tenger felé. 









Ahogy meglátnak minket azonnal odarohannak mind a lábunkhoz kunyerálni, szóval látszik, hogy szokva vannak, hogy itt emberek enni adnak nekik, így aztán nagyon könnyed fotóalanyokká is válnak. De a fotómodellkedést nem akarjuk jutalom nélkül hagyni, így M-et visszaküldöm az autóhoz, hogy hozzon egy Knoppers nápolyit (amit imádok és nem szívesen osztom meg amúgy senkivel sem ;-) ). A kis bohókások azonnal kapkodnak a finomság után és olyan mohók, hogy míg az egyik egy darabot elvisz, a másik beleharap M. ujjába. :-)













Olyan sebességgel száguldoznak és kapják ki a fincsi kaját M. kezéből, hogy lehetetlenésg a fényképezőgépen bármit is beállítani, csak kattaogtatok gyorsan. Hihetetlenül jó fotókat lehet róluk találni még a neten. A wikipedia szerint ezek az ún. Atlasz (hegységi) mókusok Marokkóból kerültek a szigetre, de nincs közük az észak-amerikai csíkos mókushoz, így ez az elnevezés is téves rájuk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése