2014. február 25., kedd

La Réunion, a túraparadicsom

La Réunion szigete nem egy klasszikus saját szervezésű utazócélpont. Maga az útikönyvünk is figyelmeztet, hogy egy spontán utazásnál nem sok valószínűsége van, hogy az ember talál szállást csag úgy ott helyben. Hogy a szállásadók az E-mailekre nem válaszolnak, nem csak intés volt nekünk, hanem hamarosan a saját bűrünkön is megtapasztalhattuk. De most úgy tűnik, mégis minden egyenes vágányra tért. 

Licsi árús a szigeten

Mégis valahogy ott marad az emberben a sok intelemn visszhangja, a félelem, a bizonytalanság, hogy vajon minden jól alakul-e, nem vágnak-e át a foglalással és a nyelv hiánya adta kommunikációs zavaroktól is tart az ember. 

Mivel a sziget kevés, fürdőzésre alkalmas partszakasszal rendelkezik és ezek sem azok a mesebeli exotikus partok, amiket az ember egy ilyen trópusi szigettől elvárna, ezért Réunion nem is egy ismert nyaralóhely, kivéve a franciák körében, akik valamilyen módon képesek kiadni ezt a hatalmas összeget, amibe a repülőjegy kerül, csak azért, hogy odamenjenek egy téli nyaralásra, fürdőzni és sokan fel sem fedezik a sziget belsejének csodálatos látványosságait. Mi éppen utóbbiakért utazunk oda. 

Strand L'Étang de Salé-nál

Az óceán Ermitage-nál

Part Saline les Bains-nél

De minden nehézség ellenére, pozitívan állunk hozzá és reméljük a legjobbakat az utazásszervezéssel kapcsolatban. 



Mint ahogy már Tenerifén tapasztaltuk azt, hogy mi történik, amikor az óceán felöl jövő, nedvességet hozó passzátfelhők magas hegyekbe ütköznek, úgy fog majd minket zavarni ez a jelenség Réunionon számtalanszor. A passzátfelhők a hegyekbe ütközve felszállnak és átalakulnak esőfelhővé, vagy szitáló köddé és megrekedve a hegyormok között órákon át elveszik a kilátást, vagyis egyáltalán a látótávolság annyira csökken, hogy kicsit félünk, hogy nem fogunk-e emiatt a hegyekben eltévedni, meg ami engem biztosan nagyon mérgesíteni fog, hogy nem fogok tudni fotózni ott és akkor, ahol éppen vagyunk, és csak egyszer vagyunk ott az életben. 







E bejegyzés minden fényképe Galló-Kovács Zsuzsanna tulajdonát képezi és írásos engedélyével használtam fel őket. 

2014. február 23., vasárnap

Bonyodalmas foglalás Réunion szigetére

Aki Réunionra utazik, nagy fába vágja a fejszéjét és igen nagy trürelemre lesz szüksége, amennyiben magán úton foglalja oda az tazását, mint mi. A bonyodalmakat és nehézségeket nem akartam sem kedves segítő ismerősömnek, Ágnesnek, sem pedig az útikönyvnek elhinni. Nem elég, hogy Ági azt mesélte, hogy a szállás foglalással gondok voltak és készüljek erre fel, hogy a tulajdonosok nem válaszolnak a mailekre, hanem még az útikönyv is szószerint ugyanezt írja. De én mégis legyintettem rá. 

1. Repülőjegy keresés

Mint már az ismertető bejegyzésemben is említettem, La Réunion nem egy ismert és felkapott üdülőhely, mint társai az Indiai-óceánban. Ez a kólónia sziget Franciaország része, és csak és kizárólag az Air France repül oda közvetlen járattal, pokoli áron (1.150 Euro), ehhez nekünk még hozzájönne egy München-Párizs Lufthansa jegy ár és egy repülőtérváltás a Carles de Gaulle-ról az Orlyra, ami egy csomó pénz, és macera és időben is nagyon komplikáltan kivitelezhető lenne. Így ezt az eshetőséget el is vetettük.
Nem marad sok más választás. A szomszédos Mauritiusra kell repülni, és onnan az Air Mauritius vagy Air Austral járatával át Réunionra.
Mauritiusra sem olcsó az eljutás és az imént említett belső járatokra sem. 
Maradtak lehetőségként a British Airways Londonból, ami a legolcsóbb, de ismét repülőtérváltással, a német Condor és az arab Emirates légitársaságok, melyek egy árban mozognak. Az Emirates-szel jó lett volna repülni, kényelmes nagy gép, az Airbus A380-as repül, ami M. vágya is egyben, de túl sok órát kell eltölteni az éjszakában a Dubai-i reptéren. Végül csak a Condort választottuk.

Következő lépés lenne, hogy megvennénk a belső repülőjegyeket a szigetek között, de ezt addig nem merem megtenni, míg nincs szállásunk és most jön az agyrémes része az egésznek.

2. Szálláskeresés

Most itt Mauritiusról nem beszélnék, ott pofonegyszerű az egész. Réunionra fektetném a hangsúlyt. Szállodákból nincs ott túl sok, amik olcsóbban kínálkoztak valamikor a booking.com-on, azok már mint le vannak foglalva az összes hellyel novemberre. De amúgy sem mennénk szállodába, mert mindig csak szobát kínálnak reggelivel, így minden nap étterembe kellene menni vacsorázni és szendvicseket sem tudnánk készíteni konyha és hűtő nélkül a napi kirándulásainkra. Szóval apartman kell. Ilyet csak magán úton lehet találni, és rengeteg van belülük: kics, nagy, szép, csúnya, medencével, anélkül, hegyen, parton, ahol akarod, olcsó,drága stb...Minden tulaj csak franciául beszél, nagyon ritka a kívétel. Egy lekérdezést még könnyen össze lehet dobni google fordítóval, nem gond. Volt egy favoritom, kézzel-lábbal azért küzdöttem, lekérdeztem, 2 perc alatt jött is a válasz az árajánlattal, ami nagyon kedvező volt, de a hölgy nem adta meg az e-mail címét, hanem a közvetítő oldal mintakérdőívén válaszolt vissza, így nem tudtam neki hova írni. Ismét kitöltöttem a formanyomtatványt és kérdeztem a részletek után. Pár nap múlva válaszolt, megadta az előleg összegét, de nem adta meg ismét az e-mail címét, sem pedig a banki adatokat, így hova is utalhatnám a pénzt. Ismét a közvetító oldalán keresztül (ami igen bonyolult) kellett rákérdeznem és kérnem, hogy írjon e-mailt, de napok óta nem is reagál. Normális esetben ilyentől elriadnék és nem is állnék vele tovább szóba, de mivel az a pár ember, akiket megismertem, akik már voltak a szigeten, ugyanilyen viselkedésről számoltak be, így ez ott normálisnak tűnik. De akkor is, hogyan lépjek most tovább?
Amíg nincs szállás, nem vesszük meg a belső repülőjegyeket. Amíg nincs repülőjegy és hozzá időpont és járatszám, nem tudunk autót foglalni. A bérautó árak pedig hetente emelkednek felfelé, az időponthoz közeledve, ami havonta legalább 100 Euro emelkedést jelent, tehát ez nagyon sürgős lenne.
Kérdezzek rá másik szállásra? De hát ott is csak franciául beszélnek, meg nem is tetszik másik.
Két segítőm van, két kedves hölgy, akik már jártak ott, Ági és Zsuzsa. Ági is annó ugyanígy járt, míg végül egy kint élő magyar segített neki és felhívta a lakástulajdonost telefonon. Most én is ehhez a segítséghez folyamodtam, de bevallom, nagyon idegesít, hogy nincs személyes kapcsolatom, de még egy e-mail címem sem. Jó, a telefonszám meg van, de mit érek vele, ha egy szót sem beszélek franciául?
Egyszer én is felhívtam egy barátnőmnek egy görög szállást németül és intéztem a foglalást. Az működött, de ott nem kellett előleget utalni sehova sem.
Hát most várok és izgulok, így áll a dolog.

Addig is pár képpel dobnám fel eme száraz bejegyzést, Réunion csodálatos növényvilágáról, ismerősöm, Zsusa fotóiból válogatva:




és a kaméleonról, ami engem lenyűgöz és nagyon remélem, hogy legalább egyet mi is fogunk látni: 



Itt ajánlom Zsuzsa blogját nektek, érdekes beírásokkal Réunionról.

Ps. Miközben ezt a bejegyzést írtam, meg is oldódott a szállás kérdése, jelentkezett a tulaj, letisztáztunk mindent, még a franciámat is megdícsérte, ami nagyon vicces, mert egyetlen szót sem tudok. Ezek szerint  a google translate mégsem olyan rossz. ;-)

2014. február 15., szombat

Előszó: Île de la Réunion

A novemberi nagy utazást illetően két "résztvevő vetélkedett": a Seychelle-szigetek és La Réunion. Mindkettőnél volt rengeteg előny és hátrány is, ami mellette vagy ellene szólt. A részletekbe most nem megyek bele, hogy miért is döntöttünk Réunion mellett, még ha a játékos, minden esti cetlihúzogatásnál gyakrabban nyitottuk ki a "SEY" feliratú papírfecnit. A drágább és kevésbé ismert helyet választottuk, mert nagyobb kihívás és természetben számunkra sokkal több szépséget kínál Réunion, mint a Seychelle-szigetek. 



Amikor 2007-ben Mauritiuson voltunk, már akkor játszottunk a gondolattal, hogy "átugrunk" a szomszédos Île de la Réunion-ra. De a "Gamede" nevű ciklon gondoskodott arról, hogy magán Mauritiuson is a fele nyaralást a hotelszobába zárva töltsük, míg eközben a ciklon központja csupán csak 300 km-re volt Réunion szigetétől és a trópusi vihar 90 óra hosszán ostromolta a szigetet, 180-200 km/órás sebességgel pusztításokat végezve azon. 

Azóta sem hagyott nyugodni, hogy Réuniont mindeképpen látni szeretnénk és ez egyben egy lehetőség visszatérni Mauritiusra is. 

Mauritiuson sok dolgot nem tudunk a ciklon miatt megnézni és az is egy álom maradt, hogy egyszer novemberben visszatérhessünk oda, amikor is a  Flameboyant (lángfa) fasorok teljes virágpompában állnak. Az csak véletlen, hogy Réunionon, ahol egészen mások a klímazónák, mint Mauritiuson, szintén pont november a legjobb utazási időszak. Évek óta követtem az (általam létrehozott) Réunion fórumot és rendszeresen nézegettem a repülőjegyárakat. Eme utóbbiak voltak az egyetlen ok, ami visszarettentett az utazástól, mert ezek sajnos pokoliak.

Galló Kovács Zsuzsanna fotója

La Réunion az Indiai-óceánban fekszik, délnyugatra Mauritiustól. Szokták Franciaország legdélebbi részének is emlegetni, az Európától  9.000 km-re fekvő vulkanikus szigetet, ahol a fizetőeszköz Euro. 

A sziget az ún. Maszkaron szigetcsoporthoz tartozik (Mauritius-szal és a cseppnyi Rodrigues-szel együtt) és egy ún. vulkáni hotspoton, azaz törésvonalon fekszik. A szigetcsoport legfiatalabb tagja, míg a másik két sziget a törtésvonaltól már eltávolodott, Réunion méreteit napjainkig is a Piton de la Furnaise vulkán rendszeres és lélegzetelállító kitörései által kiáramlott lávamennyiség növeszti. A sziget legmagasabb hegye a Piton de Neiges (3.070 m). A sziget belsejében, egy valamikori, beszakadt őskráter helyén, folyóktól erodált, három nagy zöld völgy található, (Cirques Salazie, Cilaos és Mafate), melyeket nehéz megközelíteni és igazi túraparadicsomnak nevezném őket. - Szóval, minket ez vonz, ez a csodálatos környezet és nem nagyon foglalkozunk azzal, hogy Réunion nem éppen egy ismert, felkapott utazási cél.


őskorból visszamaradt pálmapáfrányok

Az eme bejegyzésben felhasznált utolsó 3 fotó Hévizi Ágnes tulajdonát képezi és írásos engedélyével használom fel őket. 

2014. február 11., kedd

Berchtesgadener Land - 2. rész

Csütörtökön nem volt olyan szép idő, mint előző nap. Nem terveztem előre programot, így nem is volt elég ötletem ahhoz, hogy mit is nézzünk meg, merre menjünk. Elruccantunk a Königssee-hez,































majd bejártuk Berchtesgaden városkát, 















majd felmentünk egy hegyre, csak úgy szétnézni és még mindg csak 13 óra volt. 








Gondoltam, ruccanjunk át Salzburgba, hiszen csak 20 km-re van. De mikor már majdnem odaértünk, bejelentette M., hogy neki nincs kedve várost nézni és főleg nem olyat, ahol már többször is volt. Én pedig gondoltam, hogy akkor elmehetnénk a Halstättersee-hez, de ahhoz már késő volt, így csak úgy spontán elindultunk a Wolfgangsee felé, és kikötöttünk Bad Ischlben, amitől sokkal többet vártam volna el. Ez a város egy nagy semmi, semmi szép látnivaló nincs benne, időpocsékolás volt odamenni. 

Wolfgangsee, St. Gilgennél

Bad Ischl

Felélesztő, nagyon édes cappucino

Este értünk haza, vettünk még mélyfagyasztott pizzákat és megcsináltuk vacsorára. 

El is telt a 3 nap, péntek reggel már kellett kicsekkolni és úgy döntöttünk, nyitásra ott leszünk a Watzmann Thermében, veszünk egy 4 órás jegyet. Mivel az elsők között voltunk, volt még akkora szerencsénk, hogy jutott nekünk hely a szaunában a 8 darab panoráma napozóágyak között, ahonnan besütött ránk a nap és a havas ormokra láttunk. 13 fokik ment fel kint is a hőmérséklet, így a forró szauna után kint is napoztunk meztelenül vagy negyed órát a szabadnan - amit egyébként mindenki mást is csinált. Nekem nagyon fura volt télen, miközben az orrom előtt hóbuckák vannak, pucéran kint napozni, de nem fáztam és nagyon jó volt. 

14 órakor elhagytuk a Thermét és felmentünk még Berchtesgaden városba, ahol isteni Dönert ettünk (mint a gírosz), majd hazaindultunk és hazafelé az autópályán végig szakadt az eső.