2014. augusztus 15., péntek

Túra a Delpsee-hez...folytatás

Egyre gyakrabban kellett átkelni keskeny folyásokon, vízeséseken. Majd valamikor egy fahídon a kis folyó felett. 















Ott, ahol látszik, hogy lejön a fenti kis katlanból a vízesés, ott volt a célunk és ahogy átmentünk a fahídon, egy keskeny, egyre meredekebb hegyi ösvény várt ránk, hol sziklákkal, hol tavaly őszről lehullott, rothadó és csúszos lombbal, hol vízesések, az esőtől már nem kilátszó kövein szögdécselve kellett átkelni. Vadregényes volt és nagyon megeröltető, mert innen, mint több ezer lépcsőfok, úgy vezetett felfelé az ösvény. 









Állandóan napozó békák ugráltak el az ösvényről a lábunk elől és egyre gyakoribb lett, hogy vízeséseken kellett átkelnünk. Néhol nem volt hova lépni, és bokáig bele kellett lépjek a jeges vízbe, hogy az befolyt a cipőmbe. 





Aztán nagy kínokkal és utolsó szusszal és igen későn, 800 méter szintkülönbség leküzdése után, megérkeztünk a tavacskához, ami csak ez a kis tócsa volt itt az alábbi képeken. Kicsit csalódott voltam tőle. Még fel akartunk menni a 200 méterrel fentebb fekvő menedékházhoz, ahol lehet enni-, innivalót venni, de az időbe már nem fért volna bele. Szürke viharfelhők kezdtek gyülekezni. Fél órás pihenő után muszáj volt elindulnunk lefelé ugyanazon az úton, mert ki szeretné, hogy a hegyekben érje utol a villámlás. 







vad kakukkfű


Különös növény, a bogyók a levelekből nőnek ki. 


Az utolsó pár száz méteren már utolért a végig mögöttünk dörgő éggel jövő eső. A Sylvenstein-tó hídjáról menet közben kocsiból gyorsan lekaptam ezt a szivárványt, de a valóságban sokkal szebb volt, mert az egész boltíve megvolt. 


ez pedig egy pár héttel korábbi szivárvány az erkélyünkről: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése