2014. október 4., szombat

Kreta, Stalis 2014 - Heraklion, Ligaria és Agia Pelagia

2014. szeptember 22. 


Ma sokáig alszunk és aztán Heraklionba megyünk. A hőség egyre növekszik, már egy cseppnyi szél sincs, 37 fokot mutatnak a hőmérők! Heraklionban különösen megrekken a hőség a házak között, alig lehet elviselni.
Parkolót szerencsével könnyen találunk és ingyeneset a centrumhoz közel, csak 5 percnyi sétára.
A kikötőből indulunk a városmagba felfelé.











1996-ban jártam itt, de szinte semmi sincs az emlékeimben, csak a Morosini-kút és a piacutca, arra nagyon élénken emlékszem és ott vettem egy bőrövet, ami azóta is meg van, csak már nem ér körbe. :-)

Pár lépcsőn megyünk fel, egy szuvenírboltokkal teli utcába, ami a központ felé vezet, szabályosan rosszul vagyok keringésileg a hőségtől. Ilyen 40 fokos melegre szeptemberben már nem számítottunk.



















Még keresztülsétálunk a piacos utcán, itt veszek fűszereket és a fenti végénél eszünk nagyon finom gíroszt. Eddig mindehol nagyon jól csinálták, nem volt benne kolonc a húson, jól voltak mind fűszerezve és hatalmas nagyok voltak és az ár is (a 4,50 Euros kivételével Stalisban) mindig 2,50 - 3,00 Euro.



Visszasétálva a Morosini-kút irányába frappézni megyünk a Central Park nevű szuper kávézóba. Már előzőleg is felfedeztük és ide tértem be a wc-t használni, ami hipermodern volt. Totálisan levesz a lábunkról ez a hely. Tele van fiatalokkal, rengeteg sok asztal van, minden modern, bepötyögős adóvevős gépen veszik fel a rendelést, a picérek nagyon udvariasak és csinosak is ;-), hangosan szól a zene (nemzetközi zene, nem eze borzalmas krétai nyenyere, líra zene, ami itt a rádiókból folyik), nagy fák adnak hűs árnyat és a kiszolgálás egyszerűen úrias.
Visszatérve a zenére, az autórádión sajnos csak krétai adók jönnek és mind csak ezt a sirató jellegű skótduda hangú hegedős zenét játsszák, ami annyira idegölő, hogy inkább kikapcsoljuk a rádiót és nem is hallgatunk semmit. Sajnálom, hogy nem játszanak jó görög popzenét, amit mindketten szeretünk.

Két frappét rendelünk, amit nagyon hamar hoznak is, mellé két nagy pohár jeges vizet, ami ha kiürül, automatikusan utánatöltik és két kispohár vaníliapuddingot mézzel és darált dióval (joghurttal jobb lett volna). És nem is drága, a freppékért 3 Eurót fizetünk.






Elég is volt a hőségből. Most már csak fürdésre vágyunk és ahogyan terveztük is, felkeressük a Viki által ajánlott két strandot: Ligariát és Agia Pelagiát. Mindekttő csodaszép és hálásak vagyunk az ötletért.

Előtte a kanyargós gyorsúton (nagyon jó akarattal nevezhetjük autópályának is) autózva látunk még pár használható strandot. Az egyik pont egy ilyen autópályahíd alatt van, de le lehet hozzá kanyarodni (Linoperamatánál). Mi csak "Brückenstrand-nak" nevezzük. :-) Ez itt:




Ligaria öble










Agia Pelagia öble




Ligaria mellett döntünk, ez sokkal nyugodtabb, míg Agia Palagia is nagyon szép, de ott heringként fekszenek a napozó ágyakon az emberek a keskeny homoksávon. Igaz ott a hangulatot fokozza, hogy színes tavernák sorakoznak a part mögött, de ez most nekünk túl sok, nyugodtabbra vágyunk. Így minekután mindkettőt megnéztük, visszamegyünk a Ligurára, ahol csak pár napozó ágy van, de azok vagy egy-egy apartman magántulajdonában vannak és le vannak láncolva, vagy a bárhoz tartoznak, ahol fogyasztás ellenében lehet őket használni.

Van természetes árnyék is, édesvizes zuhanyzók és öltöző kabin is, a bárba pedig be lehet menni wc-re, ha nem fogyaszt az ember, akkor sem nézi ki.








Nagyon el tudnánk képzelni, hogy az egész nyaralásunkat itt töltenénk el, hogy eme öböl felett, a magasban álló apartmanok egyikében laknánk.

Standolunk jó két és fél órát, majd meglátogatjuk Vikit az otthunukban, kapunk finom frappét és ismét jót bszélgetünk.

Hazafelé a Lildben vásárolunk és mivel már késő van, nem megyünk vacsorázni, hanem az erkélyen eszünk görög salátát és gavrost (a Lidlből konzervdobozból, a citromos isteni finom).

Még elmesélném, hogy ma reggel megégettem a kezem, de piszkosul. Az apartmanban a kis vizforraló tetejét csak erőszakkal lehet becsukni, ezt nem tettem meg előző este, amikor bele készítettem az ásványvizet. Ma reggel,a mikor akartam felemelni, fellövellt a teteje a fortyogó víztől és a gőz megégette a kezem itt:



Ezt csak azért mesélem el, mert (egyrészt szar veszélyes is volt ez a vízforraló, mert nem volt rajta kapcsoló, hanem csak úgy kapcsolt ki, hogy ha levettük az aljzatról, különben addig fortyogott, míg tényleg lőtte kifelé a forró vizet/másrészt meg azért, mert az utazás végefelé még visszatérek rá.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése