2015. január 21., szerda

Előszó Mauritiushoz

"Avagy ne menj vissza soha másodjára arra helyre, ami elsőre tökéletes élmény volt, mert másodjára csalódás lesz."

Aki korábban nem követte a blogom, az talán nem tudja, hogy 2007-ben már voltunk két hetet Mauritiuson. Ott buggyant ki az ötlet, hogy kellene menni Réunionra is. A 14 napból 8 napon át szüntelenül és rettentően intenzíven szakadt a trópusi eső, ennek oka egy trópusi ciklon (hurrikán) volt, melynek a széle (szerencsénkre csak a széle!) a szigetet súrolta. A legintenzívebb napokban az eső mellett egy 180 km/h-s szél tombolt és három napon át kijárási tilalom volt, amit az önellátós szobánkban töltöttünk el, rendes kaja nélkül. Amikor már ismét autóba szállhattunk, akkor is a sziget sok része bejárhatatlan volt, a tenger méretű pocsolyáktól, a kidőlt fáktól, pl. Pamplemousses is zárva volt és az óceán vize pedig csak egy felkavart barna lé volt, nem lehetett napokig sem snorizni, sem mást csinálni. 

Fotók 2007-ből:




Mindennek ellenére nekünk a sziget nagyon tetszett. Nekem az első trópusi élményem volt és így természetesen hatalmas nyomot hagyott bennem. A növényzet, a zöld hegyek, a partok számomra mind hatalmas élmény voltak és a vihar ellenére is kellemes emlékekkel emlékezem vissza Mauritiusra. 





Ettől a második utazástól sokkal többet vártunk el, ragyogó napsütést, csodálatos színeket a tengertől, felfedezni, megtalálni, csodás, fehérhomokos strandokat, amiket az ember a katalógusokban lát, felfedezni látnivalókat, amik akkor kimaradtak. Szóval egy még nagyobb élményt vártunk el, mint első alkalommal. 

Igazából nem Mauritius az első hely, ahova másodjára is visszatértünk és azt kell mondjam, hogy az a tapasztalatom, hogy hiába várja el az ember, hogy ugyanabban a lázban égjen, ugyanúgy megbolonduljon a látottaktól, ugyanúgy elámuljon, mint elsőre, ez nem működik. Másodjára már nem hat ugyanaz ugyanolyan nagy hatással ránk és semmiképpen sem tudja felülmúlni az elsőnek az élményét, ilyenkor már nem csak a csodát látjuk a dolgokban, hanem hajlamosak vagyunk a hibákat is felfedezni, reklamálni, már nem vakít el a lila köd, mint az első alkalommal. Ezért azt mondom, hogy ahol valami csodálatos volt, oda inkább ne menjünk többet vissza, ne keressük ugyanazt az élményt, mint amit elsőre éltünk át, az már úgysem lesz olyan. Inkább őrizzük meg a tökéletes emléket az első utazásról a fejünkben. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése