2015. január 5., hétfő

La Réunion - Bassin de Paix, Takamaka-völgy

Ezután a Bassin de Paix-ot keressük fel. Amit egy korábbi részben leírtam, hogy egy pataknál a helyiek milyen életet éltek, az itt volt, csak korábbról emlékeztem rá, ezért átmásolom ide, ezt a bekezdést ugorja át, aki már olvasta. 

Odafelé egy falun megyünk át, majd egy kis kőhídon egy folyó felett. A folyóparton embertömegek főznek, mulatoznak, pihennek, gyerekek ugrándoznak a vízben, hindu asszonyok mosnak ruhát a folyóban. Elképesztő, hogy ezek a szegény népek, milyen boldogságot árasztó összképet sugároznak ki magukból, ahogy a vízparton élik a mindennapjaikat. 

Egy ösvény két oldalán tele van parkolva minden, az utolsó kis lyukba passzírozzuk be a kocsinkat és mindenütt hemzsegnek a helybéliek. Odarohanok a lejtő szélére, hátha látok valamit és kisebb szívrohamot kapok, mert vagy 30 mert mélység peremén állok és alattam ott a tó. Simán le is zuhanhattam volna a nagy hévben, amivel odarohantam.





Ahonnan ezt a lenti képet készítettem, ugráltak fiatalok oda le, a vízbe, jó tíz méter lehet: 





Balról egy folyóból aláesik egy vízesés egy kisebb tóba, itt néhányan fürdenek és kb. 10 méter magasból ugrálnak is bele. Majd ebből a kis tóból esik alá a nagyobb vízesés a nagy tóba. Innen fentről látom, hogy annak túlpartján sok ember ücsörög és fürdőznek, de vajon hogyan mentek oda? Hamar felfedezzük az odavezető utat. Előbb a folyó felett egy nagy híd vezet át és lelátni még a folyó fentebbi szakaszára, még több kisebb vízesésre is.








Majd egy kanyargós, meredek, keskeny lépcsősor vezet le a tóhoz. A levegő meg sem mozdul és a páratartalom olyan, mintha a gőzfürdőben lennénk. A mai napra eszünkbe sem jutott, hogy valahol fürdenénk, így nem hoztunk semmi fürdőcuccot, ami most nagyon bánt, mert a tóban rengetegen fürdenek, hideg a vize, de kibírható és kristálytiszta, mágnesként vonz és nem tudunk fürdeni, pedig a hőség is elviselhetetlen.









Annyira lenyűgöz a vízesés, a tó szépsége és a különböző bazaltformációk a sziklafalakban, hogy hosszú ideig ücsörgünk itt és bámészkodunk és nagyon szeretnék fürdeni, annyira, hogy kijelentem, hogy ide vissza akarok jönni még (amiről tudom, hogy nem lehet, mert ez a tőlünk legmesszebb eső rész, nem fogunk 3 órát kocsikázni, csak egy fürdésért). Szomorúan hagyjuk itt a szép tavat.













licsi evés

Ezután még felmegyünk a Takamaka-völgy végéig (15 km szerpentin oda és vissza is). Egy csodálatosan zöld völgy, ahol sok vízesés lövell ki a sziklák közül. Sajnos annyira leszálltak a felhők a völgybe, hogy a végében, ahol a kilátó van, csak ködöt látunk és szemközt, a hegyek között megy le a nap is, így a ködön át, szembe világító fényben szinte semmit sem látunk. Kár. Ide is visszajönnénk és innen sok túra is indul, de ezek több órásak. Ismét problémának tűnik, hogy mi tőlünk rettentő messze van, így nem hisszük, hogy még egyszer visszatérnénk, ahhoz hajnalban kellene kelni. De a látvány így is gyönyörű is kicsit misztikus.








Itt is sok hatalmas, nagyon profin kiépített piknikhely van és nagy családok buliznak itt, van ahol gyerekszületésnapot ünnepelnek és mindent feldíszítettek lufikkal, sőt még a kalickában lévő papagájt is elhozták otthonról és kiakasztották a piknikhelyre.




Nagyon elment a nap, 17:40-kor indulunk haza és tudjuk, hogy nagyon soká fog tartani a hazaút. A sziget partja mentén körbefutó autópálya helyett most a sziget egy részét átszelő, N3-as utat választjuk, Burg Murat felé.




Ránk száll ismét a rettenetes fáradtság, hogy a szemeink leragadnak és küzdeni kell az ébren maradásért. Ez az út is nagyon szép, de ahogy felérünk a hágóba, ellepnek mindent a ködfelhők, annyira, hogy pár méternél tovább nem is látni. Szitál a köd és 15 fok van csak, egy helyen kiszállunk fotózni és majd megfagyok shortnaciban, trikóban. Az ezután következő vagy 20 kilométeren át semmit sem látunk, csak sűrű tejködöt. Ez bárhol megeshetett volna eddig is velünk, tényleg nagy szerencsénk volt eddig a passzátfelhőkkel. Ahogy lefelé megyünk a part felé, ismét emelkedik a hőmérséklet, de a szigetnek ezen az oldalán ma jelentősen lehűlt az idő és nagy esőzéseknek a nyomait látni, így ezzel duplán szerencsénk volt ma, hogy a sziget másik oldalán voltunk, ahova ez a front nem ért el. Milánóit eszünk vacsorára. Sokáig az erkélyen vagyunk, de ma elkel a hosszú nadrág és pullóver is. Teljesen ki vagyunk szipkázva, úgy döntünk, hogy holnap lazsálós nap lesz.

a kocsiból lőtt naplemente 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése