2015. január 4., vasárnap

La Réunion - Cirque Salazie 2./Col des Boeuf

Ezután nekivágunk a Grand Ilét felé vezető 15 km-es szerpentinútnak. Útközben látjuk, hogy minden irányból rohamosan szállnak felfelé a felhők és bánjuk, hogy nem ide jöttünk elsőként Hell Bourg előtt még, mert fel akarunk jutni a legmagasabb pontra, ahonnan Mafetébe lehet lelátni, de ha addig ellepik ezt a szintet a felhők, akkor öt méterre sem fogunk látni, nem hogy Mafetébe. 

Le Voile de la Mariée vízesés:














Hajcsárolom M-et, ő pedig a kis lóerő nélküli autót és ismét versenyfutásba indulunk a felhőkkel, amik lassan felzabálják az egész tájat, de most is marha nagy szerencsénk van, mint eddig mindig, mert minden irányban elvész már a kilátás, de a Col des Boeuf hágó még szabad. Az ide vezető út végében egy lezárt, fizetős (őrzött) parkoló van azoknak, akik több napos túrára mennek innen. Ide nem engednek be. A parkoló olyan messzire elhúzódik, hogy a végéig már nem akarunk elgyalogolni, de innen csak egy apróka rálátás nyílik Mafetére. De ez is megérte. Ismét magas páfránypámák és sok-sok hortenzia van mindenfelé. Ezután visszaautózunk és elhagyjuk a Cirque Slaziet. 



A kép közepén, a csúcsos szikla mögött, szemközt van a Cap Noir, ahol korábban túráztunk és a másik irányból tekintettünk Mafétére.














Ez a szikla tűnik az elválasztónak. jobbra Salazie, balra Mafete és a felhők itt megakadnak, nem csúsznak át Mafetébe. De Salazie felé úgy ömlenek befelé, mintha a hegy nyergében valami nagy dézsából öntenék ki a folyékony tejszínhabot.



















Veszünk egy útmenti árustól licsit. Nagyon megkedveltük ezt a gyümölcsöt. A tojáshéj szerű külső alatt, egy kb. 3 cm átmérőjű, undorító kinézetű, nyálkás gyümölcs bújik meg. Vacakolós munka hozzáférni és jó kitolás is maga a gyümölcs a méterét nézve, mert nem hogy csak kicsi, de akkora hatalmas magja van, hogy majdnem a mag teszi ki az egészet. Úgy néz ki, mint a dzsungeles-túlélős műsorokban, amikor a résztvevők krokodilszemet vagy kenguruherét kell, hogy egyenek. Szóval undorító a kinézete („csúnya, de finom”), de isteni finom. Nagyon lédús, édeskés, mégis savanykás, frissít és felüdít, mennyei. 

1 megjegyzés:

  1. Fantasztikus természeti jelenségek. hiányolom, a videófelvételt a felhők mozgásáról. :-(
    Én nem tartom a licsit undorítónak, kicsit pepecselős lebontani a héját, de szaftos fehér húsa nagyon finom. Én még csak boltban vettet ettem és nagyon ízlik, gondolom ott a fáról szedett sokkal aromásabb, mint a citrusféléknél vagy a banánnál is.

    VálaszTörlés

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről