2015. január 15., csütörtök

La Réunion - Conservatoire Botanique National és lazsálás az utolsó két napon

December 6.

Most nagyon kellett volna az alvás, de csak fél 8-ig tudok, de M-et hagyom még 9-ig. A délelőttöt itthon töltjük az erkélyen. Igazából a Maido túra óta van egy olyan belső érzésem, hogy mindent láttam itt, ami érdekelt, amit pedig még szeretnék, azoktól túl messze lakunk és nincs kedvünk egész nap órákat a kocsiban tölteni már. De a mai napon úgy érzem, hogy ez a nap már csak elfecsérelt idő itt és milyen kár, hogy nem két nappal korábban megyünk Mauritiusra. 
Fél 11 felé elindulunk a Conservatoire Botanique National-hoz. Odafelé úton sok szövőmadárfészket látunk.







Egy jómódú francia férfi, menekülőben a francia felkeléstől az 1850-es években jött ide a szigetre és több cukornádfeldolgozó üzemet is alapított, majd később ezen a birtokon botanikus kertet alakított ki. A család koloniál stílusban épült háza még itt áll és látogatható. A park egy nagy területen, lépcsőzetesen terül el. A belépő fejenként 7 Euro. Csepereg az eső, amitől a hőség még kibírhatatlanabb, párásabb. A park egyes részei látogatásunkkor le vannak zárva. Összességében csalódás ez a park, mert a csodás pálma- és kaktuszkert kivételével nem sok érdekeset látunk itt és rettenetesen elhanyagoltak, kiszáradtak a növények. A koloniál ház nem igazán hat meg. 
































Hazafelé előbb megállunk kicsivel St. Leu előtt egy kavicsos strandnál, ahol a siklóernyősök landolnak és kagylókat gyűjtünk. Majd a falunkban, St. Leuban veszünk egy péknél pár dolgot és mellette a gyümölcsösnél olcsóbb mangót és passion fruit-ot, meg ananászt. Kár, hogy nem jöttünk rá hamarabb, hogy a helyi kis boltok olcsóbbak gyümölcs, zöldség terén, mint a szupermarketek. 
A vett pékárukat és gyümölcsöket esszük ebédre és máris indulunk L’Hermitage-ba strandolni. 18 h-ig maradunk, utána otthon főzünk bolognai tésztát, feltunningolva mindennel és nagyon jól sikerül. Hamar fáradtak vagyunk, korán lefekszünk. 




Sokszor ilyen időben indulunk el a strandra, de odáig (a tengerbe a második benyúló földnyelvnél) többnyire nem ér el a felhőtakaró. 



December 7. 

Az utolsó napunk a szigeten, egy vasárnap. Kicsit buta volt tőlünk, erre a napra strandot tervezni, de hát így jártunk. Délelőtt otthon vagyunk, pakolászok és délben már indulunk is L’Heremitage-ba a strandra…csak hogy vasárnap az egész sziget strandol és mivel csak 7 km-nyi strandolható partszakasz van, több ezer ember tömörül ide. Nincs nálam a fényképezőgép, de ha lenne is, nem adná ezt vissza egy kép sem. A látvány leírhatatlan. Embertömegek, mint a fókakolóniák, úgy lepik el a partot. Parkolót lehetetlen találni. A legelképzelhetetlenebb helyeken is parkolnak az emberek, mi is ezt tesszük, beparkolunk egy magánház előtti elkerített füves részre, ahova éppen csak befér az autónk. A parton az emberek ugyanazt csinálják, mint a hegyi piknikhelyeknél: kihozták magukkal a fél lakást, székeket, asztalt, hatalmas fazekakat, gázfőzőt, sátrakat, napágykat, és iszonyatos mennyiségű ételeket. A többség nagyobb csoportokban ücsörög hátul, a strand mögötti széles homokos sávon a fialos fák árnyékában, de a parton, a napos rész is dugig tömve van. Egy valamivel utánunk érkező család szabályosan ránk telepszik, a napernyőjük kidül és ránk esik. A legeslegpokolibb hőség van ma. A lagúna vize pisi meleg (és nem tudom, hogy csak a naptól-e vagy az itt lévő embermennyiség vizeletétől). Hősiesen küzdünk a meleggel, az emberekkel, de 16 óránál tovább nem bírjuk ki, felfortyan az agyvizünk és ismét le is égünk, meg engem ellepnek a napallergiás kiütések. Totálisan kikészít a hőség, hogy úgy megyünk haza, mint valami túlélő túra után. M. még tele tankolja a kocsit a visszaadáshoz, én meg összepakolok. Vacsorázunk és hamar este lesz, ma pedig hamar (= 21 óra) le kell feküdni, mert 2:45-kor kell felkelnünk…de ez már egy másik történet, a mauritiusi beszámolóé.





10 megjegyzés:

  1. Hősiesen kibírtam a kommenteléssel az utolsó részig, pedig nem volt mindig könnyű. :)
    Valami fantasztikus ez a sziget; ezt persze tudtam, de így, kvázi kézzelfoghatóan még döbbenetesebb volt az élmény. Ide tényleg muszáj volna elutazni egyszer...
    Köszönöm az élményt, a csodás fotókat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, kár pedig, mert szeretek kommenteket kapni, akkor látom, hogy olvasnak és nem csak magamnak csinálom. Örülök, hogy tetszett a beszámoló és hogy a sziget tetszik, ez nem is lehet kérdéses, valóban csodálatos volt. Hamarosan kezdem Mauritiust is, de egy kis fellélegzés (szünet) kell közben nekem is. :-)
      üdv

      Törlés
    2. Én eddig jobban vágytam Mauritiusra, nos, ez most alapjaiban megváltozni látszik. :) (amúgy minden ennyire drága ott? :/ Szállás, autóbérlés is? Persze gondolom igen...)

      Törlés
    3. Írtam e-mailt az árakról.

      Törlés
  2. Gratulálok az érdekes, lényegretörő, élvezetes beszámolókhoz és a sok fotóhoz. Azt a címet adhatnám a nyaralásodhoz, hogy "Minden, amit Reunionon látni érdemes". Örülök, hogy összességében nem ért csalódás, s a szokatlan hőség ellenére is tudtál sokat túrázni, hisz a sziget a túrázók paradicsoma, ahogyan láttuk a fotókról. Én lényegesen kevesebbet és könnyebb utakon túráztam, de még így is azt éreztem, mintha a világ tetején lennék! Szerintem a beszámolód alapján sokan kedvet kapnak egy reunioni nyaraláshoz, ehhez én is ajánlani tudom a blogom Reunion kategóriáit. Üdv: Zsuzsa (csak így tudom feltenni: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=44907&n=gallokovacs&blog_cim=Reunion%20n%F6v%E9nyvil%E1ga

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Zsuzsa, örülök, hogy tetszett. Majd még jön a folytatás Mauritiusról.

    VálaszTörlés
  4. CSak egy szo jut eszembe ha a beszamoloidra es a fotokra gondolok es az pedig a WOOW! Ismet fantasztikus beszamolot kaptunk Toled,koszonom!Alig varom a Mauritius-i elmenyeket.Azt hiszem egy even at ott tudnek lenni es cask fotozni minden nap a tajat,novenyeket.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, az egy helyre eső látnivalók és szépségek tekintetében a legütősebb hely volt, ahol eddig jártunk. Mauritius is jönni fog hamarosan, most kell nekem egy kis szünet, mert ezerrel szervezem az izlandi körutazást, ami nem kis munka.

      Törlés
  5. Hát én kíváncsian várom a Mauritiusról szóló beszámolót, a következő nyár még olyan messze van. Nem lehetne csak az élménybeszámoló után olvasni a további terveidről? Én minden nap ránézek a blogodra, hogy egy kicsit - még ha virtuálisan is - újra ott járjak. Nekem valóban, életem egyik meghatározó élménye volt a két szigeten látott csoda. A beszámolóidat olvasva egy kicsit újra átélem az ottani élményeimet. Kicsit csalódottan látom, hogy Mauritius talán nem fogott meg annyira, mint Reunion, ezért halogatod a beszámolót. Valóban, Reunion vadregényesebb, csodálatosabb természeti látványosságokban, de azért Mauritius sem csúnya, csak kevésbé vad sziget. Szóval hajrá, várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Hagica,

      nem azért nem írok Mauritiusról, mert "halogatom", hanem mert több ezer képet feliratozni, feltenni a picasara, megírni a szöveget, betenni a képeket a blogba, napi 4 órás munkámba kerül, majd ezt németre fordítani ismét sok munka. Nem akartam, hogy a beszámolót más megszakítsa, de a német blogomban csomó más, havonta visszatérő projektben is részt veszek, ezek mind a háttérbe szorultak és most szeretném bepótolni azokat a dolgokat, amiket mások már hiányolnak és szeretnék ebből a monoton munkából is kicsit fellélegezni, hogy hazajövök délben a munkából, írok, mint a güzü, hogy minden napra legyen egy beszámoló és délután 4-kor megyek megint a munkába, aztán este megint írok. Totálisan ki vagyok már, másfél hónpja ezt csinálom és minden szabadidőm a gép előtt töltöm, már nem bírom szellemileg. Muszáj lazítanom. Most pedig sokkal jobban izgat a jövő, amikor ezerrel benne vagyok egy utazás szervezésében, akkor lángolok, izzok, pörgök és a múlt ilyenkor sokkal halványabb, az új öröme sokkal erősebb, mint a régi emléke. Most muszáj volt Izlandról írnom, mert ujjongok miatta és hogy a blog se álljon. Megjegyzem, emellett napi másik 2-3 órában fotókönyvet és filmet is szerkesztek, így már napi 8 óra munka körül járunk és ahogy írtam, ezt csinálom minden áldott nap, hogy már lassan bepenészesedek a lakásba. Kell egy kis szünet és utána folytatom.

      Törlés