2015. január 11., vasárnap

La Réunion - Vulkán Piton de la Fournaise/1. rész

December 4. 

A szokásos időben, 6 órakor kelünk és 7:20-kor indulunk el a vulkánhoz, ami a szigeten az utolsó nagy látványosság, amit még nem néztünk meg. A reggeli forgalom nagy, mint mindig, de tűrhető és másfél óra alatt felérünk Burg Murat faluhoz. Itt sajnos minden irányból igen gyors tempóban szállnak fel a felhők, és nyelik a tájat, így aggódunk, hogy semmit sem fogunk látni. 



Ezt a területet nagyon nehezen tudom elmagyarázni azoknak, akiknek vulkántéren nem sok ismeretük van. Három kráter van, lépcsőzetesen és a legutolsó a tenger felé nyitott és annak közepén van a sziget még működő vulkánja, a Piton de la Fournaise. 
Több korábbi beszámolómban (a tenerifei Teidével és a görögországi Santorinivel kapcsolatban) már leírtam, hogyan is működik ez az egész. Most röviden ismét leírom azoknak, akiknek nincsenek ismereteik. 

La Réunion egy ún. vulkanikus hotspot sziget. Ez azt jelenti, hogy egy törésvonal mentén fekszik, ahol a vulkanizmus a kontinentális táblák mozgásával együtt változik. A hasadékból feltörő láva valamikor az óceánfenéken kezdte felfelé építeni a szigetet, melynek közepén egy ún. pajzsvulkán, a Piton des Neiges alakult ki. Ez egyre növekedett, gyakran kitört, majd szétrobbant. Közben a sziget nyugati irányba vándorolt a kontinentális lemezzel, így a törésvonalból feltörő izzó kőzet már nem a Piton des Neiges-t táplálta, hanem újabb vulkánt épített fel a sziget keleti oldalán, azon a részen, ami éppen a hotspot felett feküdt. Az első vulkán itt is hatalmas volt és a teteje szétrobban. Később a közepében lévő kráterből kiömlő magma újabb vulkánt táplált, ami ismét megnőtt és ismét szétrobbant és így tovább. A légből készített felvételeken nagyon jól felismerhető ez a tevékenység, ahogyan a sziget nyugati irányban csúszik a táblán, a keleti hotspot felett a vulkanikus tevékenység mindig megmarad ugyanazon a helyen és újabb, fiatal vulkánok alakulnak ki. Tehát a kitörések helye mindig ugyanaz, csak a sziget megy egyre odébb ettől a ponttól. 

sreenshot a google earth-ből

Mielőtt felérnénk a vulkánhoz, előbb csodálatosan zöld, tehenekkel teletűzdelt, alpesi tájon haladunk át. Majd az első, és legnagyobb, ősvulkán kráterébe autózunk először be. Itt a belépési pontnál, földrengések és csuszamlások által az ősvulkán külső falai mentén hatalmas hosszanti hasadékok jöttek létre ezek alkotják a Riviére des Remparts és a Langevin völgyeit. Még egyszer a kép hozzá: 



Ezekbe a völgyekbe részben csodálatos rálátást kapunk még, részben meg már semmit sem látni a felhőktől. 









A Remparts völgyének szegleténél, ahol bekanyarodik az út az első vulkáni kráterbe, rögtön jobb kéz felé az út mellett egy ősi kráter kürtőjéhez vezet egy ösvény. Itt (szerencsére) megállunk és nagyon gyorsan kirohanunk oda és belenézünk (mert a visszafelé úton már itt semmit sem lehet látni a ködtől), viszont ez az akció is a „versenyidőnkből” rabol. A mai napon tényleg kemény verseny a felhők előtt felérni a hegyre és ez sajnos nem is sikerül. 







A zöld tájból hirtelen minden vörös homokos sivataggá változik és egy, pár hajtűkanyarral ellátott kis szerpentinen kanyargunk le a második kráterbe, ami már egy holdbéli tájra emlékeztet. Aki érdeklődik a vulkánok iránt, annak ez egy valóságos paradicsom, csupa csodával teletűzdelve. 














folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése