2015. február 3., kedd

Mauritius - Utolsó nap, Le Morne és hazautazás

December 13.

Az utolsó napunk ez és a Le Morne strandon akarjuk eltölteni. Reggeli után el is indulunk oda, de borult az ég, útközben egy hatalmas esőn megyünk át és a strandon is csepereg az eső. Szombat van. Erre nem gondoltunk, ez mivel járhat. Sorban jönnek buszok és szállnak ki helybéliek, főleg muszlimok és hinduk, elkendőzve és hozzák a fél lakásukat is magukkal, szőnyegeket terítenek le, asztalokat, sátrakat építenek fel, hatalmas üstöket és még hatalmasabb gázpalackokat pakolnak ki. Hindu asszonyok mennek le a vízhez, imádkoznak a tengerhez, majd hibiszkuszvirágokat dobnak a vízbe, ezután pedig egy aprócska szentélyt építenek kövekből, erre egy nagy zöld levél kerül és egy füstölő, amit meggyújtanak. Fura, hogy mi abból a vízből lubickolva nézzük mindezt, ami nekik talán valami szent vizet jelent. A partot teljesen ellepik a népek. A gyerekek szép ruhákban fürdenek, még a gyerekeik sem vetkőznek le. A felnőtt nők is abban a szép ruhában mennek a tengerbe, ami rajtuk van és azután a csurom vizes ruhában ücsörögnek a parton. Nem öltöznek át szárazba. Hát én úgy megfáznék, mint csihajj, meg a szép anyagoknak sem hiszem, hogy jót tesz a sós víz. Odajön hozzánk egy helybéli taxis, reméli, hogy élünk a szolgáltatásaival, de miután hamar kiderült, hogy van autónk és nem szándékozunk innen eltaxizni sehova sem, mégis egy óra hosszát ül mellettünk és beszélgetünk. Mindenről, az itteni életről, a kórházi ellátásról, a turisták fajtáiról, Rodrigues szigetről, a taxizásról és a keresetekről…Végül ő mondja el nekünk, hogy miért nincs itt korall: mert kiszedték őket az egész Le Morne lagúnából, hogy a turisták, akik itt nyaralnak a luxushotelekben, ne sérüljenek meg, ne zavarja őket az úszásban és a vizi sportokban. Ettől enyhén ledöbbenünk, mert a korallok védettek és turistaként is igen megbüntethetnek, ha csak egy kisebb darabot is letör és elvisz az ember, erre itt meg ők maguk kiirtják őket?? Hihetetlen. Mondjuk, a mi partunkon, ahol a szállásunk van, ez nem elképzelhető, mert ott nincsenek luxusszállodák, csak kis magánvillák, ott még mindig nincs magyarázat arra, hogy hova lettek a korallok.  
A végén már nem érezzük jól magunkat a sok embertől, mert szabályosan ránk telepszenek, a gyerekeik a mi türülközőinkön ugrálnak, mellettünk ricsajoznak és végül elmenekülünk. (Fényképezőgép nincs ma nálam.)
Salátát és szendvicset vacsorázunk, sétálunk a parton, ücsörgünk az erkélyen. 





December 14.

4:45-kor kelünk, 6-kor elindulunk a repülőtérre. Annyira nincs forgalom, hogy rettenetesen korán oda is érünk. Fél 8-ra beszéltük meg kölcsönzőssel, de mivel ott nincs az autókölcsönzőnek irodája, a beszállási rész előtt kell parkolnunk és várnunk, hogy jöjjön az autóért. Jön is pontosan, gond nélkül visszaadjuk az autót és elindulunk a hazafelé, a télbe vezető úton…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése