2015. április 18., szombat

Túratippek és leírások La Réunion szigetéhez - 1. rész

Sokan fordulnak hozzám e-mailben, hogy tudok-e túratippeket, leírásokat adni, rövidebb 2-4 órás túrákohoz Réunion szigetére. 

Úgy döntöttem, ezeket egy csokorba foglalva itt leírom, így könnyebben megtalálhatóak és bárki bogarászhat belőlük, melyik a kedvére való. 

Elnézést kérek a helynevek pontatlan, azaz a francia aposztófok nélküli leírásáért, ez nem tudatlanságomon alaspul, hanem a billentyűzetem hiányossága ennek oka. 

Mindeképpen javaslom, hogy mindegyik hegyi túrára a korareggeli órákban, mihamarabb induljunk el, mert 10 és 11 óra között elkezdődik a passzátfelhők tenger felől a hegyekbe való bekúszása. Ezek elveszik a kilátást, de rosszabb esetben ellephetik az ösvényeket is, elveszíthetjük az orientációt és hideg, permet szerű szitáló eső gullik belőlük. 


Cap Noir 

1,5 – 2 óra, 210 m magasságkülönbség

Az egyik legszebb kis túra. Kocsival fel kell menni a St. Paul utáni La Possesion településből (rettentő sok szerpentin, legalább egy óra csak innen az autóút) a hegyekbe, Dos d‘Ane településig, itt táblák mutatják az utat a Cap Noir felé. A túra egy parkolóból indul 1140 m magasságból. 

a parkolóból induló út kezdete

A parkolóból felfelé vezető út elején egy infótáblánál ketté ágazik az út, itt jobbra induljunk el, a Riviere des Galets mély völgye felett. Már az elején csodálatos a panoráma. 






Hamar elérjük Kiosque de Cap Noir kilátópontot, ahonnan fergetes a rálástás a Mafete völgyre illetve itt látható ez a tipikus (általam három sárkánygerincnek nevezett) három hatalmas hegygerinc, köztük mindenhol mélyen szabdalt hihetetlenül zöld völgyekkel. 



Ezután az ösvény emelkedni kezd és 3-4 helyen elér olyan szakaszokat is, ahol fémlétrákon kell pár lépést felhúzódzkodni. 


A kilátóponttól ismét egy nagy félkörívet leírva érkezünk vissza a parkolóhoz. Természetesen ellenkező irányban is lehet menni, de a létrák mászása mindig egyszerűbb felfelé, mint lefelé. 

Dos d'Ane


Ravine St. Gilles

1,5 – 2 óra, attól függően, hogy mennyit bámészkodunk, illetve fürdünk-e a tavakban

Ez a három tó és vízesés túrája. A parti úton St. Gilles les Bains St. Paul felé eső határában ágazik le a D10-es út. Ez lassan kanyarog felfelé. Elérünk valamikor egy szabadtéri színházat (jól felismerhető) és emelett egy állateledel kereskedést, innen még pár száz métert kell menni felfelé az úton az autóval, amikor meglátjuk az első útszéli kis büféket, azoknál kell parkolni. 

A büfék mögött van egy zöld vaskapu, emellett bújunk át balra a kerítés luykán, elmegyünk a kis elhagyatott kőház mellett és itt máris elágazik az ösvény ketté. Egyik felfelé megy, a másik lefelé. Magunk dönthejük el, melyik utat választjuk elsőnek. 

A felső út egy betoncsatornarendszer szélén vezet (jó 10-15 perc) a legfelső tóhoz, a Bassin Malheurhoz. Nagyon szép környezetben fekszik, vízesés is van itt (a mi ottlétünkkor nem folyt belőle víz). Lehet fürdeni is, de a tó vize igen hideg. 





Innen csak egy út vezet, mégpedig teljesen vissza a kerítéshez, ahonnan alindultunk, innen a lefelé vezető ösvényen először kiégett bozót között, sok agavé kaktusz között  haladunk egy kicsit lefelé, 



míg elérünk egy betonmederbe terelt vizescsatornát, amin egy kis híd vezet át. A hídon átmenve balra indulunk és pár perc alatt elérjük a Bassin de Aigrettes tavat a gyönyörűséges vízesésével együtt. 







Itt is lehet fütdeni. Szerintem ez a legszebb tó és érdemes talán az utolsónak hagyni, hogy az élmény lépcsőzetesen fokozódjon. Mi elsőnek voltunk itt, utána a másik kettő kicsit csalódás volt, ennek a szépségéhez képest. 

Ha a harmadik, legkevésbé érdekes tavat és vízesést (Bassin Cormoran), is meg akarjuk nézni, akkor el kell indulni visszafelé, és ahol az a pont van, ahol a csatorna felett bejöttünk fentről a kis hídon, itt egyszerűen egyenesen továbbmegyünk a csatorna betonpatkáján (tehát a csatorna bal oldalán vagyunk). Alig száz métert megyünk, amikor meredeken lefelé vezető, gyökerekkel teli széles „ösvényt“ látunk, ami alatt egy romos kőház áll tyúkokkal körülötte. Itt kövek között bugdácsolva elérünk a ház alatt egy erdei ösvényt, amit nehéz észrevenni, mert nem valós ösvény, hanem nagy kő- és sziklatömbökön lefelé vezető sejtett ösvény. Itt le kell talán olyan 50 métert ereszkedni (csúszós, vizes) és elérünk egy területet, ahol hatalmas nagy, vastagszárú bambuszok ágaskodnak mindenhol körülöttünk. 



Szemközt van a vízesés. Ha a tavat jobbról úttalan ösvényeken megkerüljük, akkor közelebb kerülhetünk a vízeséshez. A túra vadregényes, de nem annyira látványos, hogy érdemes lenne a bokaficamot megkockáztatni. Sok a szúnyog, gondoljunk riasztóspray-re!!!




Sentiner de Tamarins 

Itt két túra lehetséges, a nagy és a kicsi, mi a kicsit csináltuk, ezt tudom leírni, kb. 1 órát vett igénybe. Nehéz megtalálni a kiindulási pontot. Az N1-es útról Les Aviron felé, majd Tevelave felé autózunk. Hosszan elnyúló, nagyon szerpentines út, sokáig tart felérni a hegyre. Mikor elérjük Tevelave települést, azon teljesen át kell autózni, míg elhagyva azt egy szabdidő park mellett haladunk el (piknik házakkal). Innen egy erdei út vezet a Foret du Tevelave-n keresztül (ha jó részletes térképünk van, azon ez fehér, legalsóbbrendű, erdészútként van jelölve és a folytatása a Petit Benare alatt menne tovább, ha járható lenne, de ez a rész le van zárva). Előbb kryptomeria fenyők között (lásd köv. két fényképen), majd bozótos, tamarinfás erdőn át, ahol egyre több páfránypálma is feltűnik a bozót között. 






Itt még jó 10 km-et kanyargung a köderdőben, valahol aztán van egy sorompóval lezárt elágazás, itt arra kell továbbmenni (ha jól emlékszem, jobbra), ahol szabad az út és innen már hamarosan elérjük azt a mini parkolót (max. 5 autó, az út bal oldalán), ami az őserdei út bal oldalán van. Szemközt egy aprócska füves területből indul el több ösvény. A Sentiner des Tamarins-t válassztjuk, majd kb. 5 perc múlva jön egy elágazás, itt nem balra térünk le, hanem egyenesen megyünk tovább a táblával jelölt kilátópont, Point de vue sur les Makes irányába


Így néz ki a parkolóval szemközti rész, ahol elindulunk. Kivágtam a fenti képből a jobb oldali részt, nagyításképp, (lásd köv. kép), a kép közepén látható egy fakapu, ennek a közepe ki van vágva, ott 2-3 falépcsüfok vezet fel, majd le, innentől már egyértelmű az út tovább. 


Itt az erdőben kyanarogva vezet az ösvény fel és le, egyszer áthalad köveken egy kis vízfolyáson is. Végig tamariszkuszfák és páfránypálmák kísérnek. 






felszálló ködfelhők
A kilátópont után még sűrűbb őserdőben vezet mindig lefelé az ösvény, míg valamikor visszaérkezünk az elágazásig, ahol az elején nem mentünk balra. Innen a parkolóhoz visszavezető úton haladunk. A kilátó után a növényzet teljesen másmilyen lesz, mint előtte, a páfránypálmák eltűnnek, az utat nagy, zöld levelű, derékig érő (ha virágzik éppen, fürtökben narancsságán) növény borítja. 




La Fenetre

3-4 óra, 500 m szintkülönbség

itt több lehetőség is van, térkép, navigációs rendszer és pontos túraleírás nélkül azonban én nem indulnék neki, mert túl sok az elágazás, ahol pontos tájékozódás nélkül könnyen el lehet tévdeni. 

Privát rákérdezésre leírom szívesen azt a tűrát is. 
Pár kép róla:

















Cassé de Takamaka, Bassin des Hirondelles

Összesen 3-4 órás túra. Lehet csak az egyik részét választani, mert egy Y-elágazás van benne. 290 m magasságkülönbség.

Az N3-as úton La Plaine des Palmistes közelében van La Petite Plaine nevű mini falu (D55-ös út), innen indul egy alsórendű (a térképen F2-vel jelölt) út a Foret de Bebour-ba. Kb. 6 km-et kell menni ezen az úton kicsit felfelé, majd még olyan 1500 métert vezet az út lefelé. Egy betonhíd után egy kanyarnál látni lehet jobb kéz felé füves parkolóhelyeket, és egy tetővel fedett infótáblát. Ezen két túra szerepel, egyik egy körtúra (tanösvény), a másik a címben szereplő. Jobbra indul egy lefelé vezető ösvény, mely kezdetben fagerendákkal van kirakva. Hortenziabokrok és fehér kálák között haladunk. 

A parkolóból ezt látjuk ott, ahol az ösvény elindul: 







A fával lerakott út útán egy lefelé vezető, nedves, csúszós ösvény vezet, amely lépcsőzetesen visz egyre lejjebb. 


Jó fél óra – 40 perc után jön egy elágazás. Itt egyenesen továbbhaladva kb. 15 perc múlva elérjük a Bras Tubac patakmedrét Hamarosan elérjük a túra végpontját, egy kilátót, ahonnan a Takamaka-völgyre látunk rá. Mi ide nem mentünk el, hanem csak a leágazásnál a tóhoz. 
Visszafelé a (most balra eső) leágazásnál lefordulva, pár perces lefelé meneteléssel elérjük a Bras Cabot lassan csordogáló vizét, ahol egy félig nyitott sziklabarlang alatt a víz zöld színű kis tóban reked meg (Bassin des Hirondelles). Itt a sziklákon ülve gyönyörködhetünk a látványban és elfogyaszthatunk egy szendvicset, mielőtt visszaindulnánk, de akár meg is fürödhetünk a jeges vizű tavacskában. 






A leírtakon kívül még rengeteg kis (pár perces) túra van, ami parkolókból vezet különböző vízesésekhez és rengeteg több órás, egész napos túra is. Én csak azokat írtam le, ahol mi magunk is jártunk, de ötletként felsorolok még néhányat a túrakönyvünkből (Rother Wanderführer, La Réunion, 52 túra német nyelven) egy következő bejegyzésben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése