2015. május 6., szerda

Drezda - Schloß Pillnitz

A kastély előtt egy nagy parkoló van, de ez már az érkezésünkkor tele volt turistabuszokkal és amikor meg kifelé jöttünk fél 2 körül, akkor meg már egy hely sem volt benne. 3 Eurót kellett fizeni érte. A kastélykert látogatásáért (pálmaházakkal egyben) pedig csak 2 Eurót, ami vicces, hogy a parkolás drágább, mint a belépő. 
Az előző bejegyzésben látott kastélyrész az Elba partján, belépő nélkül látogatható, illetve ami benne van múzeum, abba van csak belépő. Viszont a nagy kastélykertbe kell a 2 Eurót fizetni, ami nagyon megéri, mert csodálatosan szép. 














Itt kezdődött ennek a napnak a hátulütője, amiért a guta majd megütött, ugyanis elkezdett pislogni a fényképezőgépemben az elem. Mivel új a gép, még nem ismerem ki magam annyira az elem élettartamát illetőleg, a régi gépnél 3 vonal volt és mindháromnál kb. 100 képet lehetett készíteni. Itt viszont nem így van, a harmadikról a másodikra lemenve, 40 kép és utána egy vonal és sípoló hang és kampec. Az oroginál elemnek horrorisztikus ára van, így tartalékot még nem szereztem be és ez lett itt a vesztem.


Itt a tónál elkapott minket egy tíz perces záporeső.




Ez egy különös nagy kacsa, majdnem olyan nagy, mint egy vadlúd...és szegénynek hogy el van szorítva a nyaka azzal a jelzéssel. Nem is értem, hogy lehet ilyet csinálni, miért nem a lábára tesznek gyűrűt? Még nézni is rossz. 







Szóval még éppen a gémeket fotóztam, amikor a kettesre ment le a jel és gondoltam, hogy Szász Svájcot beleértve nem lesz egész napra elég és elkezdtem kétségbe esni. A kis objektívvel ment még, de ahogy feltettem a nagyot, az kiszívta pillanatok alatt és ott álltam a kastélyparkban letörve. Egyetlen szerencsém volt, hogy csodálatos párom van és tudja, hogy mit jelent nekem a fotózás (no meg azt is, hogy milyen az, ha morcosan és hisztérikusan kell engem elviselnie), így a kastély után visszamentünk a hotelbe, ami összesen 3 órát rabolt el a napból...





Ezek a virágok kaméliák. Még soha nem is hallottam róluk. A leírás szerint, 82 fajta örökzöld kamélia létezik, a teacserjék családjába tartoznak és Dél-kelet-Ázsiáiból származnak. Európába a 17. században hozták be őket a kereskedők. Itt, a pillnizti kastélykertben van egy példány, amit 250 évesnek tartanak és egy hatalmas üvegház veszi körül. 





A virágaik engem a duplaszirmú leandervirágra emlékeztetnek. 






Egy üvegház és egy pálmaház is van a kertben. Sajnos előbbiben mondta fel véglegesen az akkum a szolgálatot, pont amikor az itt később jövő mini tyúkféléket akartam fotózni. Ezek a fél tenyérnyi tyúkszerű madarak a melegházban csicseregtek és egészen miniatűr, 3-4 cm-es kis csibéik voltak. 









Pár kép még a kastélyparkról mobiltelefonnal fotózva: 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése