2015. szeptember 2., szerda

Kirándulás a Herzogstandra

Egy igen spontán kirándulás volt. Még itthon ebédeltünk, és már 13 óra volt, mikor kedvünk lemenni a hegyekbe, pedig azért nem egy ugrásra vannak. Délután fél 3 volt már, amikor megérkeztünk a Walchenseehez és egy fizetős parkolóból, (ami nagyon tele volt), ahonnan a kabinos felvonó is indul, vágtunk neki sebtében az 1.731 m magas Herzogstand nevű hegycsúcsnak. A szintkülönbség, amit le kellett győznünk, 800 m volt. 




Az elején erdőben mentünk, de később már folyamatos rálátásunk volt a csodálatosan kék Walchenseere. Fürtökben lógó enziánokkal találkoztunk, (magyar nevén: fecsketárnics) és egyre szélesebb panoráma tárult elénk. Egy igen meleg nap volt. 








Végül is nem rohantunk, normális tempóban mentünk felfelé a hegyre, míg mindig csak velünk szemben, már lefelé jövő emberek jöttek. 











Lapos ezüstbogáncsok: 


Amikor felértünk (2:15 óra alatt) a hegyre, jobbra vitt egy út a felvonó felső állomásához, ahol messzire kígyózó sor várakozott. A kilátóból ez a panoráma tárult elénk. Mellettünk állt egy magyar nő, gyerekekkel és lenézett a tóra, majd ilyet szólt a gyerekeinek, hogy "ezért jöttünk mi fel 2,5 órát?". Lepillantott, nem tartotta nagy számnak és ennyi, mentek is sorbaállni a felvonóhoz. 






Szerintem, már maguk a felhők és a tó vízének színe is fergeteges látvány, de valóban, az ember nem azért túrázik, hogy fent valami gigantikus "ajándékban" részesüljön, azaz valami mindent felülmúló panorámában, hanem azért, mert túrázni önmagában is jó és szép. Az erdőben lesni a természet minden részletét, felfedezni, rácsodáálkozni, majd fent büszkének lenni, hogy megtettem ezt a teljesítményt. És ha odafent mégis csak egy gigantikus panoráma is van pluszban, akkor az már midennek a csúcspontja. 



Balra egy másik ösvény vezetett, fel a csúcskereszthez, egy nagyon szerpentines, jól kiépített ösvényen, de ide már nem mentünk fel, mert jeges szél fújt fent és nem hoztunk magunkkal sem kadigánt, sem mást, átizzadva igen csak fáztunk, ezért beültünk a Hüttébe és bent ittunk meg egy-egy üdítőt. (A következő képen egy kis csücsök látszik a Kochelseeből.)


Ilyen volt belül a Hütte:







A lefelé utat igen hamar tettük meg és máris indultunk hazafelé. Még megálltunk kicsit a Kochelseenél a lemenő napot a tó vízén, és Kochel am See település szép házait fotózni.









2 megjegyzés:

  1. A Walchensee - Kochelsee párosnál én is kirándultam már, gyönyörű vidék. A fotók szokás szerint csodásak, köszönet értük. :-)

    VálaszTörlés