2015. december 15., kedd

Gran Canaria - A 210-es úton a víztározók völgyében

Leérve a 200-as úton La Ladera településhez, előbb még Tocodomannál láttuk a táblát a Cactualdea Parkról, de most ebbe a napba nem fért volna bele órák hosszán át tartó kaktusznézetegés, így most ezt teljesen kihagytuk és eredeti tervünkhöz tartva magunkat, innen a 210-es úton, a Barranco de la Aldea-ban folytattuk az útunkat, ahol három víztározót érintettünk. Amint a Barranco, azaz szurdok elejébe értünk, azonnal beszűkült a táj, hirtelen magasba nyúló, barna sziklafalak vettek körül és csak egy, egy autónak megfelelő keskeny, rossz minőségú úton találtuk magunkat. Elsőként a Presa Caidero de la Niña víztározót láttuk. Mást vártam el, mert sok képeslapon láthatóak ezek a víztározók és mélykék színű csillogó vízükkel vonzzák a szemet magukra. Ezzel szemben egy aprócska, majdnem teljesen kiszáradt, poshadt zöld pocsolya fogadott ott minket. A forróságban ez érthető is volt, mégis csalódás volt valahol és el sem tudtuk képzelni, hogy ezek a víztározók valaha is úgy tele lennének, ahogyan a képeslapokon néznek ki. 



A szárazság ellenére is mindenhol pálmafák nőttek, amiknek soha nem tudtam ellenállni, hogy ne fotózzam le őket újból és újból. 






Presa Caidero de la Niña víztározó:




Ezután a Presa de Parralillo szintén zöld vizű tava jött. A távolban pedig a szigetet szimbolizáló, ismert sziklatömbök tűntek fel (amiknek nevéért nem vettem a fáraradtságot, hogy kinyomozzam, sorry).









Ventanieves településkénél volt a harmadik víztározó, aminek állapota már nem lepett meg: 




Ezután nem sokkal Artenara faluba értünk, ami nem csak szép, hanem egy közlekedési csomópont is, ahonnan több út is elágazik. Parkolni könnyen és ingyen lehetett itt. Csak a templomig sétáltunk.




Mivel én innen mindenáron Firgasba akartam menni, ami a mozaikos padjaival képek alapján a legjobban megfogott, ezért a legkanyargósabb hegyi utakon kellett még majdnem egy jó órát autóznunk odáig. Előbb a GC-21-es úton haladtunk, ahonnan rá lehetett látni Tenerifére és a Teidére. 




Egy vulkáni kalderát is érintettünk, de már kezdett késő lenni, itt novemberben fél 6-kor kezd lemenni a nap és este 6 és fél 7 között már sötét van. 


Ezt a bejegyzést még a vírus előtt készítettem elő, sajnos a képeket Firgasról már nem tudtam feltölteni, arra sajnos még egy darabig várnotok kell. 

1 megjegyzés: