2016. május 16., hétfő

Lissabon - A város gyalog egy nap alatt/3.rész

Innen hangulatos és igen meredek utcákon jutunk el a Miradouro São Pedro de Alcântara kilátó teraszához, mely a legjobban tetszik nekünk az eddigi összes közül. Egy nagy tér ez, édesség-, limonádé- és szuvenírárús bódékkal, szökőkúttal, egy bárral és alatta egy virágos kis parkkal. Csodálatos a hangulata önmagában is, de a kilátással egyszerűen pompás, mert ebből az iránybl világítja be a nap a szemközt álló erődöt és az összes többi, már gyalogosan általunk megnézett városrészt.




Itt közlekedik az Elevador de Glória, mely 1885 óta köti össze az alsó Baixa negyedet, a felső szórakozónegyeddel, Bairra Altoval. Ez egy villamosvagon, ami igen meredeken kúszik a síneken le és föl. Egy menet ára 3,60 Euro, ami a viva viagem napi kártyával ingyenes!






A kilátó teraszon hosszabban elidőzünk és veszünk tipikus portugál édességeket a bódéknál, valamint isteni finom limonádét, amibe frissen facsart citromlevet és gyömbérszirupot tesznek.

Ezután lemegyünk ezzel a villamos felvonóval egy térre és onnan 4 metrómegállónyit gyalogolunk felfelé a Rue da Liberdade úton a Praça Marquês de Pombal irányába, majd onnan fel a Parque Eduardo VII legtetejére és onnan a São Sebastião metrómegállóig.











Itt fent, ahogy a lenti képen is látsszik, alattunk terül el az egész város, és mi alig tudjuk elhinni, hogy mindenzt keresztül és kasul, fel és le, a saját lábunkon jártuk be.

A São Sebastião-n beszállunk a metróba és azzal megyünk vissza az Elevador de Glória-ig, majd ismételten igénybe vesszük azt felfelé. Megjegyzés: minden járművőn délelőtt még kellemesen lehet utazni, délután turistatömegek lepik el őket és hosszú a várakozási idő is, mire az ember fel tud szállni. 

Ismét itt vagyunk a Miradouro São Pedro de Alcântar-án és legszívesebben itt is maradnánk egy újabb limonádé mellett elücsörögve, mert bevallom, már igen sajognak a lábaink, de nem ok nélkül tértünk ugyanide vissza, nekünk még tervünk van.




Mégpedig az a tervünk, hogy lemegyünk a Carnoes (? vagy hasonló nevű) térig, ahol idefelé jövet a temető végállomás irányából az óváros felé még szinte üres 28-as villamosokat láttunk közlkedni. Itt akarunk egyre felszállni és azzal egy kört uzatni, de csalódottságunkra, ezek már totálisan dugig tömve jönnek. Így úgy döntünk, hogy az ellenkező irányba szállunk fel rá, a temetőig menve és ott, ha mindenki kiszáll, az üres villamosban ülőhelyet kapva megyünk egy kört. 
Igen ám! De a 28-as a temető felé is dugig tömve ékezik meg turistákkal. Helybéliek is állnak a megállóban, idős bácsi bottal, és főleg idős emberek és egyetlen egy ember tud csak felpréselődni a vagonba. Elkezdem sajnálni a helyieket, hogy mennyire elegük lehet a turistákból, hiszen ez az ő városuk és abban az ő utazási eszközük is, amire saját maguk nem jutnak fel, ha a temetőbe vagy éppen haza szeretnének furikázni. 
A harmadik villamosra brutálisan erőszakosan felnyomjuk magunkat, de komolyan, szinte szétpréselődve és ilyen állapotban utazunk, még elég sokáig, a végállomás felé. 
Közben látjuk, hogy az utasokból kb. 2-3 helybéli van csak, az összes többi turista és ezek mind egy kört akarnak utazni és abban reménykednek, hogy a temetőnél mindeki kiszáll és lesz ülőhelyük. 

Kínszenvedés az utazás és a temetőnél nem nyer az, aki már régen ül, nem maradhat ott, a vezető mindenkit kitessékel, majd elmegy az üres villamossal. Így jön 3 villamos, azokból kiszáll összesen úgy 100 ember és várakozik. Majd egymást letarolva, küzdve az ülőhelyért rohamozzuk meg az újonnan jött, üres villamost. Végre: van ülőhelyünk, megharcoltunk érte keményen. Már annyira fáj a lábunk és nekem meg a derekam is a sok merev ácsorgástól, hogy semmi pénz nincs, amiért átadnám bárkinek is a helyem. 





Megyünk egy egész kört a 28-as villamossal, ami hamarosan ismét szardíniás dobozra emlékeztet. Klassz élmény. Majd jó fél óra - 40 perc múlva kiszállunk a másik végállomáson, a Martim Moniz térnél és onnan ismét elkezdünk gyalogolni a Rossion keresztül le a Rua de Augustán.









Éhesek vagyunk és ma szeretnénk a városban vacsorázni, valami portugál ételt. Elindulunk a a Bairro Alto negyed felé, mert ott van a sok bár és étterem és olcsóbb, mint az óvárosi rész. Még messze vagyunk onnan, amikor egy flyert nyomnak a kezünkbe, amin portugál ételeket hirdetnek egy közeli étteremben. Oda megyünk. Az étterem neve Tasca D'Lyon. Nagyon szívélyesek a felszolgálók. Párom a nap menüjét választja, ami csak 9 Euroba kerül és semmi köze semmilyen portugál specialitáshoz, mert egy répalevesből és sült disznóhúsból sült krumplival áll. Én pedig doráda halat eszem, 10 Euroért. Tipikus portugál ételt nem találunk az étlapon, de amit eszünk, finom és elég, így elégedetten megyünk haza. Most a metróval a São Sebastião-ig és onnan a 742-es busszal, ami gyorsan megy. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése