2016. június 27., hétfő

Allgäu - 2. rész

Szombaton teljesen felhős volt az ég és hideg volt, de nem esett az eső. A túrakönyvből (Rother Wanderführer) kerestünk ki egy olyan túrát, ami közepes hosszúságú és nehézségű, de szép kilátásokat kínál. Így esett a választás az Imbergerhornra (1.656 m). 
Kb. 30 km-et autóztunk  Bad Hindelangba (820 m), ahol a kabinos felvonóval mentünk fel a hegy feléig (fel és le, fejenként 13,50 Euro). A felvonó egész hossza alatt egy őrült vad biciklis rally pálya van, ami csak nagyon extrém bringásoknak ajánlott.





A hegyi túrázás közben én folyton a körülöttem lévő növényeket pásztázom a szemeimmel, mert a hegyekben lehet mindig nagyon szép rovarokat, virágokat felfedezni, abszolút alkamas hely makro fotózáshoz, de én nem cipeltem magammal a két kilós makroobjektívet. Rengeteg csodás virággal találkoztunk, köztük olyanokkal is, amikkel korábban még soha sem.

Európai zergeboglár:




Vincellérbogár:





Kényelmesen meneteltünk felfelé, a hol síkabb, hol igen meredek ösvényeken. A sok esőzésnek köszönhetően a meredek részek eléggé nehezek voltak és örültünk, hogy a vándorbotok velünk voltak, mert különben nem is tudom hányszor csúsztunk volna meg, ezek segítsége nélkül. Míg a könyv e túrát 2,45 órásnak írta le, nekünk összesen majdnem hat óránkba tellett, de persze sokat nézelődtünk, fotóztam és a hegyi kunyhónál is vagy egy órát üldögéltünk.






Széleslevelű ujjaskosbor:





sárga ibolya:




Gentiana Clusii - tárnics (encián):





Tribus Globularieae: Globularia nudicaulis - gubóvirág









Miután elártük a csúcsot, szétszakadozott a felhőzet és egyre naposabb, melegebb lett az idő. Meredek ösvényeken és keskeny hegygerinceken át haladtunk lassan lefelé.


















Leereszkedéskor az előző képek között fentről fotózott "Alpe Straußberg" kunyhó felé mentünk, és itt megpihentünk hosszabb ideig, ettünk finom allgäutali sajtos kenyeret és ittunk bodza szörpöt.
Mire innen ismét elindultunk a felvonó 100 méterrel magasabban fekvő hegyi állomásához, kezdett megint befelhősödni. Majd az utolsó 200 méteren utol is ért minket az eső, de még nem vészesen erősen. Amikor viszont már a felvonóban ültünk lefelé menet, akkor nagyon szakadt. 

Ezután ragyogó napsütésben ültünk kint a sonthofeni Mc Donald's teraszán és gigantikus méretű cappuccinokat ittunk.

Ezután a Großer Alpsee-hez mentünk, ahol ismét kezdetek valótlanul fekete felhők gyülekezni a tó felett, és a távolban villámlott, dörgött megint. Csak egy keveset sétáltunk a tónál és jobbnak láttuk visszafordulni, amit jól is tettünk, mert megint, mire a kocsihoz értünk borzasztóan erősen ömlött az eső, annyira, hogy az ablaktörlő nem is bírta és az utcákon is pllanatok alatt folyók keletkeztek.Nagy szerencsénk volt, hogy a hegyen nem kapott el egy ilyen minket.





Ettől kezdve már nem is állt el, egész éjjel és egész vasárnap is szakadt. Így vasárnap nem sok programlehetőségünk volt, ezért a Wonnemar nevű fürdőbe mentünk, Sonthofenben. Ez mindenféle kedvezményekkel együtt is 50 Euro volt kettőnknek egész napra, ami iszonyatosan drága, főleg ha ár és szolgáltatás arányában összehasonlítom az eddig meglátogatott termálfürdőkkel Berchtesgadenben, vagy a Titiseenél vagy Erdingben, akkor ez nagyon gáz volt ennyi pénzért, mert kicsi volt, alig voltak medencék, alig voltak szaunák (és baromira forróak, 85-95 fokosak, csak egy 65 fokos), kevés volt a nyugágy és összességében nem tetszett az egésznek a béna felépítése, elosztása sem. De ettől eltekintve azért egy kellemes lazsálós napot töltöttünk el itt.

2016. június 24., péntek

Allgäu - 1. rész

Csak egy hosszú hétvégére tudtunk elutazni, és csak a júniusi beosztás megkapásakor tudtuk meg, hogy véletlenül lesz együtt egy hétfővel meghosszabbítitt hétvégénk, így a szervezésre is csak három héttel korábban került sor. Az utazásunk előtt 5 héten át szüntelenül esett az eső, és az előrejelzések erre a hétvégére sem mondtak jobb időt.

Szerencsénkre az induláskor éppen nem esett az eső. Péntek délben indultunk és minél közelebb haladtunk célunkhoz, annál szebb lett az idő. Elfoglaltuk a szállásunkat Bichelben, Wertach szélén, ami nagyon idillikus környezetben feküdt. Ezt Wertach hivatalos honlapján találtuk. Még annyit el kell mondanom, hogy nem volt könnyű lakáshoz jutni, ugyanis kb. 15 embernek írtam lekérdezést, mivel a honlapon az árak nem láthatóak, de talán ha hárman válaszoltak csak előszőr. Végül pedig két hét alatt, ha a fele válaszolt, de a többi egyáltalán nem, amit nem értek, mert ez nagyon negatívan hat ki rájuk. Akik írtak, vagy nem voltak szabadok, vagy nem akarták csak három napra kiadni, vagy rátettek a csak három nap miatt még 40 Euro díjat a takarítás miatt, szóval jóval 200 Euro feletti összegek jöttek ki, ami azért 3 éjszakára nekük már a határunkon felül van. Napi 50 Euro a határunk és ilyen csak egy volt, aki válaszolt is, az, ahova végül mentünk.

A szállásunk bajor alpesi stílusban berendezett kiadó lakás volt (volt benne még két személynek egy külön szoba), mindennel be volt rendezve, amire csak szükésg lehet, nagyon tiszta volt és csendes, nagyon szép környezetben, a tulajék is nagyon kedvesek voltak, tudom tovább ajánlani. 







Két nagy erkélyünk volt, elől, ahonnan a szép kertre és egy kis képolnára néztünk ki, hátul a hálószobánál pedig egy háztető felett a Grüntenseere, ami mindjárt a célunk is volt.



Előbb bepakoltunk a lakásba és melegítettünk pár virslit, mert ma még semmit sem ettünk és utána elmentünk a Grünten tóhoz, ami körül egy 8 km hosszú út megy, ahol biciklivel is körbe lehet menni. Rettentően hiányoznak a bicikliink, de a mostani autónkra nem passzoltak a tetőalaprúdak, és az új bicikliinknek meg annyira vastag és nem kerek átmérőjű rúdjai vannak, hogy azok sem passzolnak bele a régi tetőbiciklihordozókba, így most mindent újat kellene vennünk, ami nem olcsó és még nem tudtunk ez irányban dönteni.
A tónál alig van ember, nagy a nyugalom és szép kék, bárányfelhős az ég.







Csodálatos alpesi, vadvirágos rétek kísérnek végig.




Rengeteg ilyen virágot láttunk itt, amit egyébként még csak tavaly Izlandon láttam, azon kívül soha sehol.
Bókoló gyömbérgyökér a neve.

















réti kakukkszegfű:



piros mécsvirág (ami nem piros):


erdei borkóró:



A tó hátsó része felől már hatalmas koromfekete felhők és dörgés, villámlás közelgett felénk, így visszafordultunk és nem tudtuk az egész tavat körbesétálni.






gombos varjúköröm:






Végül elért minket is az eső, az utolsó 200 méteren, mielőtt a mászópark parkolójához értünk és ott előbb a kiszolgáló ház fedele alá húzódtunk. Ott madárcsicsergésre lettünk figyelmesek és láttuk, ahogy egy házi rozsdafarkú a kicsinyeihez repked és eteti őket.




Aztán visszamentünk a szállásunkra, ennyi fért bele ebbe az első napba.