2016. június 24., péntek

Allgäu - 1. rész

Csak egy hosszú hétvégére tudtunk elutazni, és csak a júniusi beosztás megkapásakor tudtuk meg, hogy véletlenül lesz együtt egy hétfővel meghosszabbítitt hétvégénk, így a szervezésre is csak három héttel korábban került sor. Az utazásunk előtt 5 héten át szüntelenül esett az eső, és az előrejelzések erre a hétvégére sem mondtak jobb időt.

Szerencsénkre az induláskor éppen nem esett az eső. Péntek délben indultunk és minél közelebb haladtunk célunkhoz, annál szebb lett az idő. Elfoglaltuk a szállásunkat Bichelben, Wertach szélén, ami nagyon idillikus környezetben feküdt. Ezt Wertach hivatalos honlapján találtuk, a  Gastgeberverzeichnis (vendéglátólista) alatt. Még annyit el kell mondanom, hogy nem volt könnyű lakáshoz jutni, ugyanis kb. 15 embernek írtam lekérdezést, mivel a honlapon az árak nem láthatóak, de talán ha hárman válaszoltak csak előszőr. Végül pedig két hét alatt, ha a fele válaszolt, de a többi egyáltalán nem, amit nem értek, mert ez nagyon negatívan hat ki rájuk. Akik írtak, vagy nem voltak szabadok, vagy nem akarták csak három napra kiadni, vagy rátettek a csak három nap miatt még 40 Euro díjat a takarítás miatt, szóval jóval 200 Euro feletti összegek jöttek ki, ami azért 3 éjszakára nekük már a határunkon felül van. Napi 50 Euro a határunk és ilyen csak egy volt, aki válaszolt is, az, ahova végül mentünk.

A szállásunk bajor alpesi stílusban berendezett kiadó lakás volt (volt benne még két személynek egy külön szoba), mindennel be volt rendezve, amire csak szükésg lehet, nagyon tiszta volt és csendes, nagyon szép környezetben, a tulajék is nagyon kedvesek voltak, tudom tovább ajánlani. 







Két nagy erkélyünk volt, elől, ahonnan a szép kertre és egy kis képolnára néztünk ki, hátul a hálószobánál pedig egy háztető felett a Grüntenseere, ami mindjárt a célunk is volt.



Előbb bepakoltunk a lakásba és melegítettünk pár virslit, mert ma még semmit sem ettünk és utána elmentünk a Grünten tóhoz, ami körül egy 8 km hosszú út megy, ahol biciklivel is körbe lehet menni. Rettentően hiányoznak a bicikliink, de a mostani autónkra nem passzoltak a tetőalaprúdak, és az új bicikliinknek meg annyira vastag és nem kerek átmérőjű rúdjai vannak, hogy azok sem passzolnak bele a régi tetőbiciklihordozókba, így most mindent újat kellene vennünk, ami nem olcsó és még nem tudtunk ez irányban dönteni.
A tónál alig van ember, nagy a nyugalom és szép kék, bárányfelhős az ég.







Csodálatos alpesi, vadvirágos rétek kísérnek végig.




Rengeteg ilyen virágot láttunk itt, amit egyébként még csak tavaly Izlandon láttam, azon kívül soha sehol.
Bókoló gyömbérgyökér a neve.

















réti kakukkszegfű:



piros mécsvirág (ami nem piros):


erdei borkóró:



A tó hátsó része felől már hatalmas koromfekete felhők és dörgés, villámlás közelgett felénk, így visszafordultunk és nem tudtuk az egész tavat körbesétálni.






gombos varjúköröm:






Végül elért minket is az eső, az utolsó 200 méteren, mielőtt a mászópark parkolójához értünk és ott előbb a kiszolgáló ház fedele alá húzódtunk. Ott madárcsicsergésre lettünk figyelmesek és láttuk, ahogy egy házi rozsdafarkú a kicsinyeihez repked és eteti őket.




Aztán visszamentünk a szállásunkra, ennyi fért bele ebbe az első napba.

1 megjegyzés: