2016. augusztus 13., szombat

Görögország 2016 - Lefkada, két nap a Desimi Beach-en

Mostantól sok izgalmas már nem jön a beszámolómban, mert mindent megnéztünk, ami érdekelt és innentől kezdve csak a lustulásnak adjuk át magunkat. 
Így ezen a napon is 10 óráig alszunk és még 12-kor is otthon tötyörgünk. Mivel erős szél van, ki lehet számítani, hogy a nyugati partok fel vannak kavarva, és erős a hullámzás ott, ezen kívül nekünk árnyékra van szükségünk, de szélben nem marad meg a strandsátor, így a nyugati oldal ki van standolásilag lőve és valami megoldást kell találnunk, ahol a maradék napokban nyugodtabban fürödhetünk.
Így esik hosszas gondolkozás után a választás a Desimi Beachre, ami rövid ottlétünkkkor igen védettnek tűnt, ha a szél nyuuagtról korbácsolja fel a tenger, ott a hegyek védeni fogják ezt az öblöt. Annyira nagyon nem tetszett a strand, de jobbat pillanatnyilag nem tudunk. 

A betonozott parkolóba megyünk és nem kell előre fizetni, ami igen fura, majd amikor távozunk nap végén, derül ki, hogy aki valamennyi óránál tovább marad, már nem 3, hanem 6 Eruót fizet. Így mi is. 

A part keskeny és kavicsos. Vannak belógó fák, amik természetes árnyékot adnak, és ezek alatt már alig akad szabad hely. Van pár napágy is, amiket ki lehet bérelni, lehet vizibiciklit és ilyen evezős szörfdeszkát is bérelni. Az öböl vize valami hihetetlenül nyugodt, meg sem rezzen. Kristálytiszta a víz. Kezdetben zöldes, de aztán átmegy türkízbe, majd egyre mélyebb kékbe. Az öbölben sok vitorlásjacht horgonyzik és a nap előrehaladtával egyre több nagy katamarán is érkezik, sok fiatallal. A hajók különösebben nem zavarnak, beúszunk annyira, hogy már mögöttük vagyunk, jó 100 méterre a parttól. Itt már nem látni le az aljzatig, de kicsivel előtte még igen, és ez a szín annyira csodálatos. Ez a strand sok szempontból emléketet Tolora, a kis, kikötő melletti strandra, ott is ringatóztak a csónakok a vízen és ugyanilyen színe volt a tengernek. Nem hoztam el a fényképezőgépem, mivel egész nap strandolunk és tudtam, hogy messze beúszunk, nem tudtam volna nyugodt lélekkel kint hagyni a parton, így ezen a napon csak pár kép készül mobiltelefonnal:






A sziklapartban kintebb van egy nagy barlang, ode el lehet menni vizibiciklivel (mi nem megyünk). Mi elúszunk a barlang előtt egy kicsi öblöcskéig, ahol a szikla alatt csak mi ketten vagyunk és itt levetkőzve meztelenre sütkérezünk egy darabig. Ez a mi paradicsomunk. 
Nem fúj a szél, és meleg van. Szinte csak a vízben vagyunk, egyhuzamban több órákat is, nem kell mozdulnunk sem, mi tudunk lefelé, "vigyázállásban" is lebegni, hogy csak a fejünk néz ki a vízből és lefelé lóg a lábunk, a testünk mellett lefelé a kezünk és meg sem mozdulunk, csak lógunk a vízben és ezer féle dolgot gondolunk át. Csodálatos ez a nyugalom. Amennyire elsőre nem tetszett ez a strand, annyira beleszeretünk a végére. 

Két nagy taverna van meg egy strandbár, hozunk frappét egyszer. 18:45-ig maradunk. 

Este szeretnék végre grillezett polipot enni, mivel késő lesz, mire elkészülünk, nem akarunk messzire menni, csak Vasiliki kikötőjébe megyünk, ahol a drága, de szimpatikus kinézetű éttermek sorakoznak. Viharos és jeges szél fúj. Közvetlenül a víz mellé ülünk az egyikbe. Éppen egy nagyobb angol csoportot szolgálnak ki és elnézést kérnek, hogy miattuk nincs több étlap. Nagyon sokáig várunk, mire egy étlapot kapunk. Mind a grillezett polip, mind a grillezett tonhal, amit párom választ, 16-16 Euróba kerülnek. Köretet választani kell, potato (elképzelésem szerint, főtt krumpli), saláta (elképzelésem szerint, egy külön tál nagyonn saláta) vagy rizs lehet hozzá a köret. Mivel a sült burgonya már a fülünkön folyik ki, én a potatot rendelem, párom meg a salátát. Megkérdem a kiszolgáló lányt, hogy mekkora a polip, furán néz rám és monddja, hogy mekkora lenne, egy normál adag. Sokáig tart, míg kihozzák az ételt és rettenetesen éhes vagyunk, hangosan korog a gyomrom és mikor meglátom a két adag ételt, elfog a düh. Csak két polipkacs van a tányéromon ismét sült krumplival, ha a lány ezt elárulta volna, mást rendeltem volna. Máshol ekkora adag előételnek számít. Kb. 5 perc alatt megeszem (amúgy istenien jó) és ettől leszek csak igazán még éhesebb, hogy még háromszor ennyit kívánnék. Párom tonhal szelete papírvékony, és kb. 10x7 cm átmérőjű, mint egy mini gyorssteak, és a saláta pár nagyon vékony zöld saláta levélből áll, csak úgy szárazon, minden öntet nélkül, és a tányér szélén, rothadó paradicsomkarikák vannak. Mennyiségre is nagyon kevés, de minőségre is borzalmas az étel, és szénné is van égetve. Még soha életünkben nem reklamáltunk egy étteremben sem, nem szeretjük a feltűnőséget sem. Ha fele ilyen olcsó lett volna a kaja, nem is szóltunk volna semmit, hanem utána tüntetőlegesen ettünk volna még egy gíroszt az étterem melletti nagy gíroszétteremben. De 36 Euróért ilyen kicsi és rossz adagot kapni és baromi éhesen eljönni? Hát nem. Mire végre idejön valaki, én már régen megettem a polipom, így azon már nincs mit reklamálni, párom csak megkóstolta az odaégetett halat. Reklamál és szó nélkül, pofákat vágva elviszik a tányérját, majd jó 10 perc múlva kap egy másik, szép salátával, kétszer akkor, szépen megsütött tonhallal. Megeszi, én meg nézem és azon filózok, hogy felállok és visszaülök ide egy pitagírosszal a szomszédból, hogy felfogják, mennyire gyenge, amit itt alakítotttak. De végül nem teszem meg. A két Mythos sörrel 40 Eurót fizetünk (azaz 39,60-at és a 40 centet otthagyjuk). Nem a drágaság a bajunk, ezt tudtuk előre, hanem az adag és a minőség. Ennyi pénzért szerettem volna jól lakni. Fizetéskor és eljövetelkor egy szót sem szólnak már hozzánk, hanem elfordulnak, mintha véres rongy lennénk. Ezután hazamegyünk.


Másnap is a Desimi Beachre megyünk és egy hosszú, igen szép napot töltünk el ott. Ma kicsit korábban érkezünk, és így még van hely az út oldalán, valamivel a fizetős parkoló előtt, nem áll szándékunkban ismét 6 Eurót kiadni, így ott parkolunk. Ma sem hoztam el a nagy Nikon gépet, csak a régebbi Panasonicot, sajnos a minőséget most látom, hogy messze áll a Nikonétól, de ma csak ezekkel a fotókkal tudok szolgálni:

útközben Syvota Bay:



Nidri öble fentről az útról:


Desimi Beach: 





















Élvezzük ezt a napot is. Egyszer spontán úgy döntünk, hogy valami apróságot ennénk. A parkoló lejárata felőli taverna flancosabbnak tűnik, az ilyenekkel nem jók a tapasztalaink, így a strand hátában lévőhöz megyünk. Ott nagyon kedves felszolgálólány fogad. Rendelünk egy tál gavrost (lisztbe forgatott apró szardínia, kirántva). 20 darab elég nagy gavros van rajta (7 Euro) és egy adag sült krumplit, meg két kólát fogyasztunk. Sok étel van, mind nagyon jó áron, és mind olyan, amiket szeretek és eddig egy csomó olyan szép kinézetű étteremben meg sem találtuk ezeket. Polip is van, meg musszaka, minden 10 Euro alatt. Mások tányérjain látom, hogy nagyok az adagok és jól néz ki minden. Egy ilyen étterembe kellett volna keverdjünk tegnap este. Ezzel jól is lakunk, mivel saját szendvicseket is ettünk előtte.

 








Ma 18 óráig maradunk és este 8 óra előtt valamivel indulunk el Paleokatounába, ahol a Dimitris nevű taverna van, amit a hellasz.hu fórumán javasoltak. A tegnapi vacsora után megfogadtuk, hogy már nem megyünk étterembe, de nem bírjuk ki, mert szeretnék valami igazán jót enni és bízunk benne, hogy az ajánlás miatt ez már csak jobb lehet. És valóban!

Nidri mögött van a hegyoldalban ez a hely, kb. 2 km-es kanyargós út vezet fel olívaligeteken át. Ami kicsit negatív, hogy csupa elhagyatott, lomtelep kinézetű udvar között visz az út és hát őszintén szólva, gyalog félnék itt. Az étterem viszont nagyon jól néz ki. Hatalmas nagy terasza van és Nidrire és a tengerre, a hegyekre lehet rálátni. Oké, nem teljesen idillikusan, mert pár zavró elem belelóg a képbe, de mindegy.




Mikor megérkezünk, a terasz egyik fele tele van egy angol csoporttal és utánunk is folymatosan jönnek és jönnek az emberek, hogy hamar teljesen meg is telik. A főnök és egy fiatal pincér ketten futkosnak. Sajnos nem bírják kiszolgálni ezt a sok embert. Másfél órát tart, mire az előételünk az asztalunkra kerül. De ma semmi sem húz fel, semmi nem zavar. Ma romantikus hangulatomban vagyok és házi fehér bort rendeltem, ami igen jó. Most is korog a gyomrom, de az étel választék jó, az árak is nagyon jók, a kilátás pedig egyszerűen elvarázsol és csak lebegek a gondolataimban. Ha az ételük is olyan jó lesz, mint eddig a hangulat, akkor ez egy tökéletes este lesz.



Az italt hamar kihozzák, de majdnem eltelik az első óra, amikor még a rendelést sem veszik fel, miközben a sokkal utánk jövőknek már az előételt hozzák. Káosz van a köbön, de megéri. Előételnek tzatzikit és feta sajttal töltött sült paprikár rendelünk. Mindkettő istenien finom és szinte már jól is lakunk vele. Mindegyik 2,50 Euro, míg pl. az Old Plane Tree-ben mindegyik 4 Euro volt. Mindketten souvlakit eszünk, ez hatalmas nagy. Párom sertésből, én pedig a változatosság kedvéért bárányból. Az övé 6, az enyém 7 Euro. Máshol ha bárány húsról van szó, szinte megfizethetetlen árak vannak. Mindkettő nagy és nagyon finom, nagyon jól van fűszerezve. Természetesen a szokásos halom sült krumpli van hozzá. Jól lakunk. A számlát soha nem hozzák, bár háromszor kérjük. Már megindulunk a kijárat felé, hogy majd ott fizetünk, de ekkor visszatessékelnek, megkapjuk a számlát és egy tál dinnyét is hozzá, amit már meg sem tudunk enni.




 
20:15-kor érkeztünk és 22: 40-kor fizetünk. Nem mindenkinek van ehhez türelme. Mégis eldöntjük, hogy holnap, az utolsó esténken is ide jövünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése