Görögország 2016 - Paleo Pantelemonas és hazautazás, összegzés

Az utolsó nap reggelén 8:30-kor kelünk és reggelizni megyünk. Sonja, a tulaj előző este megkérdezte, mit kérünk inni és  meg kell mondanom, hogy hosszú évek utazásai közül ez az egyik legszebben odakészített, legkiadósabb és legfinomabb szállodai reggelink. Az asztalok a kertben vannak pálmafák és napernyők alatt. Kis kannában kapom az előre megrendelt fekete teám, benne úszó citrommal, M. pedig a kávéját. Egy egész, fehér porcelánkészlet van hozzá, cukortartó, tejes kanna stb...A reggeli egy tálon érkezik elénk: egy főtt tojás, több féle sajt, két féle sonka, medve sajt, lekvár, plusz egy kosárban egy egész, frissen kisütött baguette kenyér. Mindezek csodálatosan harmónikusan, szeretettel elrendezve. Le a kalappal az ilyen vendégszeretetért!

Jól lakottan csekkolunk ki és autózunk fel Paleo Pantelemonas faluba, ami egyszerűen csodálatos. Ha lenne időnk, még felautóznánk itt több faluba is, meg beülnénk frappézni, de az idő rohan és indulnunk kell Szaloniki reptere felé. 

Platamonas vára

 

 

Csodálatos ez a környék és erősen kedvet csinál egy későbbi utazáshoz ezen a vidéken.

Paralia Katerini határában megállunk még egy utolsó gíroszt enni és itt vesszük észre, hogy baromira elment az idő és már túl késő van. Innentől kezdve borzalmasan száguldanunk kell. Csak reménykedni tudok, hogy nem fotóztak le sehol sem. A repülésig még rengeteg időnk van, de a kocsi leadási határidejéig nem, mert azt 14:30-kor kel leadni. Miután az utolsó külső körgyűrün Szaloniki körül 90 helyett 130-cal száguldunk, sikerül 14:31-kor megérkezni a Europecarhoz. Szerencsére nem számol fel plusz egy napot. Szerencsére egy másik, fiatalabb, jobb kedvű embert fogunk ki, aki nagyon hamar lerendez mindent, nem is nagyon nézegeti a kocsit és sztornózza a kauciót is. Nagy kő esik le a szívünkről. Utána még 3 óránk van a repülésig. A visszaúton is meleg ételt szolgálnak fel. Sajnos kis malőr is van, mert nem szállhatunk le Münchenben vihar miatt, hanem Nürnbergben kell leszállnunk és ott másfél órát ülünk a gépben, majd visszarepítenek Münchenbe. (A mai autópályaszakaszért 3,40 Eurót fizettünk.)

Csodálatosan szép nyaralás volt, szinte teljesen tökéletes. Nagyon jól éreztük magunkat, jókat ettünk, csodaszép strandokon fürödtünk, kellemes szállásaink voltak...Amiket leírtam benne negatív dolgokat, az annak köszönhető többnyire, hogy én maximalista vagyok és mindenben a tökéleteset keresem, mindenhez nagyon magasak az elvárásaim, az elképzeléseim és ha valami nem úgy lesz, csalódok. De ezek az apró dolgok, hogy az étterem barátságtalan volt, vagy a hajókirándulás rosszul szervezett stb., ezek mind napok lefolyása alatt elhalványuló dolgok, amikre később nem is emlékszem és csak a szépet látom. Eme rosszak leírását igen fontosnak tartom, hogy más okulhasson belőle, de ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett volna az utazás vagy a hely. 

A szárazföldi rész teljesen lenyűgözött. Főleg tájilag, és ott még érződött valami a vidéki érintetlenségből is, az önzetlen és nem számító vendégszeretetből. Ezért a szárazföldi rész jobban megfogott érzelmileg, mint Lefkada, amit már inkább valamelyest turistagyárnak éreztem. Sok helyen elhangzott a látogatásunk végén a mondat, hogy "kérlek adj jó pontokat a tripadvisoron vagy a booking.com-on". Néztem is nagyokat. A peramai (Ioannina) szállásadó néni nem ezzel köszönt el, hanem a kezünkbe nyomta a házi készítésű, kis anyaggal és masnival körbeköztött lekvárt. Ilyennek ismertem Görögországot, ami persze a korral változik. Lefkada valóban egy nagyon szép sziget, de nem különlegesebb, másabb számomra, mint ahol eddig jártam. Természeti szépsége meghatott, de vendégszerete nem érintett különösebben meg. Minden szigetben van valami sajátosság, itt a nyugati partok adják ezt, de ennyi. Ahogyan valaki a hellasz.hu fórumában is írta, egyétértek azzal, hogy a mesebeli nyugati partok főleg csak a szemet gyönyörködtetik, de ha nem nyugodt, hanem hullámos a tenger, nem alkalmasak strandolásra, sőt veszélyesek is, így igazából ott vannak, de valahogy mégis elérhetetlenek. A keleti parton lévő strandok pedig annyira hanyagolhatóak, hogy azok miatt nem érdemes ide utazni. Ha felvetődne a kérdés, hova vágyom jobban vissza, akkor a szárazföldi részt választanám. Mindeképpen megérte látni Lefkadat, de mivel mi eleve csak nagyon ritkán térünk vissza kétszer ugyanarra a helyre, így ez is egy olyan hely volt, amit egyszer látni kellett, és ennyi.