2016. december 4., vasárnap

La Palma - El Paso és a délnyugati rész

Nem mondhatjuk szerencsésnek magunkat. Ma is hajnalban kelünk, mint tegnap. Tegnap a vihar miatt, ma pedig a vihar következményei miatt nem jutunk fel a hegyre. Elindulunk a millió hajtűkanyarból álló meredek szerpentinúton felfelé. Jó időben vagyunk, még korán van és olyan felhőtlen az ég, mint az egész nyaralás alatt soha máskor. Abszolút perfekt nap, a sziget legmagasabb hegyére menni. 
De 17 km megtétele után egy sorompó zárja le az utat előttünk, amit ugyan balról ki lehet kerülni, de vajon van-e ennek értelme, hiszen nem ok nélkül van az ott. Bal oldalt egy dzsip áll, amiben egy nő ül egyenruhában és érdeklődésünkre bőségesen elmagyarázza spanyolul, hogy mi a helyzet. Persze egy szót sem értünk, de a gesztikulációkból, meg abból, hogy útközben rengeteg kőomlás volt, amiket munkások takarítanak el, ki lehet következtetni, hogy a hegyen fentebb valami nagyobb galiba történhetett a vihar miatt. 
Elhajt mellettünk egy ilyen munkásdzsip és a nő magyarázza, hogy várjunk, fel fogják hívni őt és akkor meg tudja mondani, hogy mehetünk-e fel vagy sem. Fél órát várunk itt és közben már egy hosszabb sor autó áll mögöttünk, és mennek fel teherautók, kisebb markológéppel a platójukon. Mindebből nem lehet sok jót sejteni. Végül mondja a nő, hogy ma nem lesz nyitva a sorompó. 
Őszintén, szét vet a méreg, mert utálunk korán kelni és másodjára keltünk fel potyára hajnalban. Ráadásul, mire lemegyünk a hegyről és esetleg megpróbálnánk a másik oldal felől felautózni, arra minimum 3 óra elmenne, így az egész napos tervet teljesen át kell alakítani. És ki tudja, hogy a másik oldalról fel lehetne-e menni? Így aztán lógó orral elindulunk lefelé.







Santa Cruz felett  a hegygerincben futó alagúton át átmegyünk a sziget másik oldalára és hamarosan elérjük az El Paso előtti informiációs pontot, ahonnan a La Cumbrecita kilátóponthoz lehet eljutni, ahonnan fantasztikus rálátás kínálkozik a Caldera de Taburiente eróziós kráterére, mely a Földünk legmélyebb krátereinek egyike. Az információs központ mögött 8 km-t kell menni egy keskeny szerpentinúton, amin még egy km-t sem teszünk meg, mire ugyanúgy le van zárva, mint a másik volt. 
Itt már elönt rendesen a méreg és abszolút elmegy a kedvünk mindentől, ráadásul melegen, hegyi túra öltözetben vagyunk felöltözve és rekkenő meleg van, ma van a legmelegebb nap, 30 fokot ér el a hőmérő délben. Ismét módosítunk a tervünkön és ismét újabb útirányt tervezünk be. Következőként El Pasoban állunk meg. Itt körülnézünk egy kicsit.














Majd Puerto Naos felé vesszük az irányt, és kicsivel az üdülőhely előtt, elkanyarodunk jobbra, banánültetvényeken keresztül egy strand felé. A Playa Los Guirres egy gyönyörű, fekete homokos strand, az óceán alig hullámzik, itt jól lehet strandolni és a parkoló és a strand között van egy étterem is.






Visszafelé La Bombilla színes kis falut nézzük meg, mely már teljesen elhagyatottnak tűnik. 


Puerto Naos nem fog meg. Magas jellegtelen házai és utcái a legelső külföldi nyaralásom egyik településére, a Costa Bravan emlékeztetnek. De a strand itt is jó.


Ilyen utcai sportkészülékeket minden Kanári-szigeten láttunk már. Nekem nagyon teteszenek, én biztosan használnám őket, ha itt laknék. 


Innen Tazacortéba megyünk és előbb a régi településen állunk meg, majd utána megyünk tovább Puerto Tazacortéba.

















Puerto Tazacortéban három kört teszünk meg, de dugig tele van az összes parkoló, nem tudunk megállni sehol sem. Rekkenő meleg van és itt akartunk egyet sétálni és egy fagyit elnyalni, de erre nem kerül sor, hanem továbbhajtunk.





Olyan 1 km-rel kintebb a település után a banáncserják között áll egy kis, nagyon szép templom. Itt picit megállunk fényképezni.





Innen egy igen kanyargós úton elérjük a Mirador el Time kilátót,ahol iszunk egy kávét és élvezzük a kilátást. Kelet felé a sziget második nagy városára Los Llanosra lehet rálátni.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése