2016. december 1., csütörtök

La Palma - Los Tilos und Borlavento

San Andrésból visszaautózunk Los Tilosba, ahol az alábbi képen látható híd ível át egy mély, tágas barrancót és egy egyirányú út vezet kanyarogva be a szurdok mélyébe, ahonnan több túraútvonal is indul. Ahogy a képeken is látszik, a hegyekben lógnak a passzátfelhők és ez általában vagy sűrű köddel vagy szitáló esőzéssel jár. Mi pedig egy egyórás túrát tervezünk ott egy vízeséshez.




Los Tilos babér- és páfrányerdei 1985 óta au Unesco Biosféra Reservátumai közé sorolt terészetvédelmi területek. Ezek képezték a sziget eredeti, ősvénényzetét. Sajnos, mikor kiszállunk a kocsiból, elkezd eléggé erősen esni az eső, így széldzsekiben és esernyővel indulunk neki a túrának. Ezért nem is nézek már bele többet a könyvbe, előzőleg csak átfuttattam a szemem a túrán és arra indulunk el, amerre a legtöbb ember. Meglepően sokan túráznak itt, a parkoló tele van. 








Miután háromnegyed óra után sem érjük el a vízesést, amit fél óra múlva kellett volna, elkezdem nézegetni a túrát a könyvben és kiderült, hogy egy totálisan másik ösvényen indultunk el. Már nem olyan sokat kellene menni egy kilátóig, de mivel még mindig szakad az eső és a ködfelhők miatt úgy sincs kilátás semerre sem, nem megyünk már fel, hanem visszafordulunk. Végül két órát elpazaroltunk és meg is áztunk. De azért az őserdő szép volt. Amúgy meg a szigeten mindenhol nagyon jól ki vannak táblázva a túraösvények.


Ezután tovább autózunk északon. Punta Talaveranál egy régi, a sziklákba épült kis halászfalu maradványai láthatóak (Puerto de Talavera).


Ezután pedig elérjük a Faro de Barlovento közelében a La Fajana természetes medencéket, melyek szintén egy kis rásegítéssel stranddá vannak átalakítva. Három medence van, amiket a folytonos hullámzás tölt fel friss vízzel, az egyik bentebb van és védettebb, sekélyebb a vize. Itt is vannak padok, öltözők és wc-k, meg egy büfé is. Jópofa az egész.






















Innen még egy darabon továbbautózunk az északi part mentén, majd a Franceses nevű mini településen át, lefelé indulunk a szintén La Fajana-nak nevezett helyhez, ahol egy picúr elhagyatott halászfalu van. Valami borzalmas út vezet le ide, nagyon hosszú, nagyon keskeny, egy autós szerpentin. Ha szembe jönne valaki, lehetetlenség lenne megoldást találni, mert az egyik autónak több, meredek szerpentinkanyaron át kellene visszatolatnia, míg egy megfelelően tágas rész jönne, ami szinte sehol sincs, ahol két autó elférne. Igen sok kőomlás is van, amik az utat terítik be és igen izgulunk, hogy nehogy az autónkat is eltalálja egy ilyen. 
Hogy megérte-e ide leautózni, nem igen tudom ezt mondani. Sajnos a horrorútról nem készítettem fényképet.


 




Ahogy már egy korábbi részben is írtam, rengeteg sólymot látni. Naponta legalább ötvenet számolunk, néhol egy helyen 3-4-et is látunk, nagyon el vannak szaporodva a szigeten. 





Ott ül a sólyom:




Ahhoz ismét késő lett már, hogy az egész északi részt bejárjuk, pedig így lett volna értelme, mert ez a második körutazásnak indított utunk, ahol a felénél visszafordulunk és nem írjuk le a teljes kört, ami azt jelenti, hogy a kimaradt részekre ismét egy napot kell rászánni, ami a kevés napjainkat nézve, nem előnyös beosztás. 
Visszafelé a hegyekben kanyargó LP111-es úton megyünk és ott egy iszonyatos erőssségű esőzés kap el, hogy a keskeny, meredeken lefelé kanyargó úton, pillanatok alatt vastag patakban zúdul le a víz. 








Egész (kipakolt) nyulat, a Lidlből 4 és 5 Euro között lehet kapni, súlyától függően. Én szétszedem darabokra és bepácolom. A grillnek kell egy óra, míg a fa leég és addig áll a pácban, majd megsütjük és isteni finom. A grillezett ételeinkhez soha nem csinálunk köretet, csak salátát, ez bőven elég is, mert olyan sok a hús, hogy kár is lenne mellé krumplit enni. Narancslevet is csavarok másnap reggelre. Nagyon finom a spanyol lénarancs leve. 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése