2017. március 27., hétfő

Tavaszi kirándulások Münchentől északra

Minden évben így szokott lenni, hogy amint egy picit melegszik az idő, amint tavaszodik, mi azonnal nekiindulunk és minden szabadidőnkben csak kifelé megyünk. Nem céltalanul, de egyre nehezebb 100 km-es körzetünkben olyan célokat találnunk, amiket még nem ismerünk és mivel folyton az újat keressük, ez az idő múltával lassan már nem lesz megoldható.

Első tavaszi kirándulásom egy fotós tanfolyam keretén belül Freising városába vitt. Freising Münchentől északra, a nemzetközi repülőtér közelében fekszik, egyetemi város és a hatalmas dómja mellett, nagy körzeti kórháza és a Weihenstephan tejüzeme miatt is ismert. Van egy kellemes, üzletekkel teli városmagja és sok kis patak szeli keresztül és teszi hangulatossá.






A következő képsorozataim a schleißheimi kastélykertből származnak, ami mellett lakunk és így gyakran megyünk oda sétálni. A 17-18. században épített nagy barokk kastély a bajor fejedelmek nyári rezidenciájául szolgált. A kis hátsó kastélyában porcelánkiállítás van. Hatalmas kastélykertjében nyugodtan lehet sétálni, mert nem annyira ismert és látogatott kastély, mint a hozzá hasonló Nymphenburg München szívében.




















Rá következő hétvégén Münchentől északra, a dombos tájban kanyargó mellékutakon autókáztunk és így értük el Hohenkammer kastélyát, amiben egy hotel működik:




Majd Scheyern hatalmas nagy kolostorkomplexumát, aminek sörkifőzdéje is van: 






Végül pedig Pfaffenhofen kis városban landoltunk, ahol a kellemes márciusvégi melegben a főutca (vagy tér) egyik utcai kávézójában ittunk egy kappucsínót. 


2017. március 10., péntek

Természetbeli séták

Nagy az űr itt a blogban, de mivel utazási blog, nem akarom mással telepakolni és másokkal készített riportokkal sem, ami most olyan divatos. Szeretném, ha ez az én, személyes utazási naplóm maradna, így akit érdekel, úgyis megvárja a következő utazást, bejegyzést...

Csak apróbb kirándulásokkal tudok szolgálni, inkább képsorozatokkal, mint beszámolókkal, de ezeket is megosztom.
A két moosburgi víztározó közül az echingi víztározó:




Ezek pedig bíbicek, amik tavasszal és ősszel nagyobb csapatokban vonulnak a tarló szántóföldek felett. 
Közép-Frankországban láttuk őket, amikor a barátainknál voltunk látogatóban. 
Elsősorban vizes, lápos területeken élenek, de máshol is előfordulnak. 
Olyan száz fős lehettt ez a madárraj. A hátuk fekete, alul fehérek és a napfényben a seregélyhez hasonlóan lilás-zöldes fényben csillog a hátuk.




Ugyanitt tettünk egy 10 km-es túrát barátaink lakóházától a szomszédos Ettenstatt település melletti erdőhöz, amely a tavaszi tőzike szőnyege miatt természetvédelmi terület és csak kijelölt ösvényeken szabad benne sétálni.
Itt már kétszer jártunk korábban is, de mindig előtte mást csináltunk és csak olyan későn jutott eszünkbe oda menni, hogy addigra éppen lement a nap és így most is csak az első képeimen sikerült még szép fényben pár képet készítenem, utána már nem voltak jók a fényviszonyok.