2017. június 20., kedd

Seychelle-szigetek - 15. rész (Autóval körbe a sziget parjai mentén)

13. nap

Csak 8-9 óra között van reggeli, ez elég szűkös idő és emiatt egyszer sem tudunk sokáig aludni. A szállásnak van egy nagyon szívélyes, kedves háziasszonya, ő készíti mindig a reggelit össze, ami itt is csak lekvárból áll, lehet kérni főtt tojást vagy rántottát, de más nincs és bár a lekvár itt isteni finom, mégis nekünk az otthoni szokásainkhoz mérve már nagyon hiányzik sajt, felvágott és nagyon egyhangú a reggli. Gyümölcs is van hozzá, de nem változatos és nem is a legjobb minőség. 

A bérautónkat itt is házhoz hozzák, mikor pár perccel az időpont után vagyunk, már kezdünk idegesek lenni, hogy úgy lesz, ahogyan Praslinon is volt, de csak 10 percet késnek és minden rendben van. Itt leveszik az 1.000 Euro kauciót és egy nagyon romos állapotban lévő kis Hyundai I10-et kapunk. 

Victorián minden probléma nélkül átautózunk:



A sziget keleti oldalán leautózunk a partok mentén a legdélebbi pontig, a Police Bay-ig.  

Nem igen látunk jó partokat, azaz mindenütt totálisan üres a meder az apálytól és nehéz elképzelni, hol lehetne fürdeni.









A Police Bay előtt egy család éppen piknikezéshez készülődik és egy hatalmas red snappert grilleznek. Itt minden öbölben táblák jelzik, hogy teknősök fészkei vannak a homokban és gyakran látun is bébiteknős nyomokat, de soha sem egy teknőst.





A Police Bay yönyörű, csodálatos színei vannak, de itt sem lehet fürdeni, a szélén nincs víz, és kicsit beljebb meg nagyon erős a hullámzás.














Rengeteg kagylót találunk, és köztük a legnagyobbak kb. 8 cm nagyságig. 
Gyönyörű ez a kettő, de nem merem kivinni a szigetről, így itt hagyjuk. 
Utánunk egy nagyobb csoport lepi el a strandot, azok összeszedik. :-(







A nyugati oldalon autózunk visszafelé és ott sem másabb a helyzet. A nagy, tágas öblökben, ahol nincs zátony, brutáls erős a hullámzás, ahol meg zátonyos az öböl, ott nincs benne víz.











Megnézzük az Anse Intendance-t, az Anse Takamaka-t, a Baie Lazare-t, annak másik oldalán a kis Anse Soleil-t. Ezt kicsit nehéz megtalálni és ez alkalmas lenne fürdésre, mert itt nincs erős hullámzás és van elég víz az öbölben, de az öböl bejáratánál egy étterem van. Csak ennél lehet parkolni és ki van írva, hogy csak az parkolhat, aki vendég az étteremben. Mégis megállunk arra a pár percre, míg kiszállunk megnézni az öblöt. Az ember az étterem terasza mellett megy le a strandhoz és bemegyek a teraszra, mert onnan lehet a legjobban fényképezni. Rögtön odajön hozzám egy nő és elhajt, hogy ez itt privát terület és menjek ki innen. Ezzel egyidőben egy másik férfi is bejön, azt meg egy férfi hajtja el, de elég gorombán. Ilyen barátságtalan emberekkel az egész nyaralás alatt nem találkoztunk, elmondhatom, hogy eddig mindeki kedves, barátságos és segítőkész volt. Meg is érdemlik, ha ezután senki sem megy az éttermükbe, mert ha mindkit kihajtanak, a potenciális vendég sem marad ott ilyen fogadtatás után.













Az Anse á la Mouche, majd Anse Boileau következnek, majd a Grand Anse és ott utolér a koromfekete ég. Már előtte is többször voltak borús szakaszok és a Police Baynél egy zápor is utolért, de itt már éhesek, fáradtak vagyunk és nincs kedvünk tovább menni, az északról dél felé a második úton, ami keresztülszeli a sziegetet, elindulunk hazafelé. 

Ma igen fura tapasztalataink voltak. A partokon rengeteg helybélit láttunk grillezni, és ittak. Nem csak sört. Hatalmas másfél literes whiskey-s üvegekből vedelik a töményet. A Beau Vallon partján is, fiatal, tini lánykák isznak egész nap. Összességében mindenhol ezt tapasztaltuk, hogy a helyiek, a fiatalok és főleg a férfiak nagyon isznak, de itt, Mahén a legextrémebb.











Hazafelé megtaláljuk Beau Vallon központjában a nagyobb szupermarketet. Ez az első a nyaralás során, ahol árak is ki vannak írva és vonalkódról olvassák be, és számlát is kapunk. A kisebb boltokban azt írnak be a számológépbe, amit akarnak és ami a helyieknek ennyibe kerül, az a turistáknak dupla annyiba. Ez az első üzlet, ami európai normák szerint néz ki és nagy a választék is benne. 

Ma pizzát kívánunk és legszívesebben hazahoznánk kettőt, hogy elfelezzük és a másik felét másnap estére eltegyük. Fél hatkor még nincs nyitva a Baobab pizzéria, kérdezzük a szakácsot, hogy el tudunk-e vinni pizzát, mondja igen, jöjjünk vissza fél 7-kor. 
Veszünk ki automatából pénzt, hazajövünk, zuhanyozunk és fél 7-kor visszamegyünk és az étterem dugig tömve van. Mondjuk a pincérlánynak, hogy elvinni szeretnénk két pizzát, mondja, hogy azt itt nem lehet és a helyre pedig várni kell és kitessékel minket a parti homokba, hogy ott várjunk. Nem akarunk itt enni, sokáig tart és az italok miatt túl sokba kerül. Csalódottan elslattyogunk a parti büfésekhez, de mivel még ma délelőtt is hasmenésem volt és nagyon fájt a hasam is, nem merek creol ételt enni, inkább sült húst és sült krumplit választok. Itt is ma megszívjuk, mert a sült krumpli még nincs kész, és míg sül, hiába mutattunk rá, melyik husokat, és kolbászt akarjuk, nem pakolja be a nő, hanem eladja másnak, akik közben jönnek, helybéli gyerekeknek fele annyi pénzért, mint amit utána tőlünk kér. Vagy fél órát állunk ott korgó gyomorral a grill füstjében és nem azt és nem úgy kapjuk, amit szerettünk volna.



Otthon belakmározunk, minden nagyon finom, már nincs bajom és este itt kellemesen jár a szellő, jó kint ücsörögni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése