2017. június 26., hétfő

Seychelle-szigetek - 19. rész (Anse Major)

17. nap

Ismét eljött az utolsó napunk, de nem csak ezen a szigeten, hanem az egész nyaralásból. 😪
Igazából ma még egyszer halálra izzadni és túrázni nincs kedvünk, messzi strandokhoz elmenni sem, így ismét az lenne, mint Praslin-on is az utolsó autós napon volt, hogy csak a helyi strandra mennénk el az autóval. De előtte el akarunk még nézni oda, ahova a házunk előtt vezető főút elvezet és végződik, hátha találunk ott valami szép partot. Az egyre kesekenyebb és kanyargósabb úton egyszer csak egy zsákutcába érünk, ahol sem megfordulni, sem parkolni nem lehet. Nagyon nehézkesen visszatolatunk egy szélesebb részig és onnan csodálatos kilátás nyílik az óceánra. Második alkalommal van olyan tiszta idő, hogy nagyon messzire ellátni és Silhouette sziget körvonalai is erősen kirajzolódnak. Oda át akartunk hajózni, de az autóbérlés miatt egyik napba sem fért bele, nem akartuk az autót állni hagyni egy egész napon át használatlanul.






Ahol az út végetér, onnan indul egy ösvény az Anse Major öbölhoz. Nekem kedvem lenne elmenni oda, még az utolsó napon valamit felfedezni. M. már nem akar izzadni és nehezen beszélem rá, hogy menjünk, meg ehhez passzoló cipőnk sincs, csak flip flop vagy a szörfcipők. Utóbbiban indulunk neki az 1,5 km hosszú ösvénynek, ami lélegzetelállítóan szép helyen vezet. Hatalmas hegy méretű grániksziklák között és mélyen alattunk a kék óceán. 












Brutálisan tűz ránk a nap és alig bírjuk elviselni a kínzó hőséget, az út pedig nagyon sokáig tart. Nem néztem az órámra, de legalább egy órát megyünk a strandig. Mikor a hegyről rálátunk a partra, elámulunk, milyen szép és megörülönk nagyon, hogy milyen jól tettük, hogy rászántuk magunkat a túrára. 






De mikor odaérünk, lelkesedésünk kicsit csalódásba megy át. Több nagyobb kirándulóhajó is horgonyzik itt, az öblöt ellepi egy nagy csoport kínai, akiknek a viselkedése néha elviselhetetlen. Két kamasz helybéli drogot árul és mindekihez odamegy, hogy akar-e venni, ezek miatt nem merünk a vízbe menni egyszerre, nehogy ellopják a holminkat. Később elmennek és jön még néhány német és egy olasz, de Ausztráliában élő pár, mind beszélgetünk, és utána már figyel mindeki a másik holmijára. 







A víz valami csodálatos. Lépcsőzetesen mélyül, három lépcsőfok van homokpadokból és a homok nem világos, hanem sötét szürke, durva szemcséjű, amilyennek én szeretem. Sok szilka és hal is van itt, alkalmas snorkelezésre, de nem hoztuk magunkkal. 

Jó pár órát itt maradunk és nagyon élvezzük ezt a csodaszép helyet. Minden órában egyszer jön egy taxi motorcsónak is, ami visszaviszi az embereket a Beau Vallonba, de drága és nincs is nálunk annyi pénz. Ugyanazon a hegyi úton megyünk vissza, ahol jöttünk és elkezd esni az eső, majd szakadni és eléggé el is ázunk. 


Hazaérve zuhanyozunk, hozunk kaját a partról, amit otthon eszünk meg, majd pakolok. Ma nem maradunk nagyon sokáig fent, mert 4:30-kor kell felkelni.

A vörös szantálfa (ha minden igaz, hogy így hívják, mert magyarul nem találtam rá, latin neve: Adenanthera pavonina) magvai, amiket a szigetekn, főleg Praslin-on és Mahén mindenütt láttunk. A magok sokszor szabályosan szív alakúak, szép fényesek, kemények, szépen csörögnek. Olyan 50 szemet gyűjtöttem össze és szerettem volna dekónak hazahozni, de nem mertem, nehogy vámprobléma legyen belőle, így végül ott hagytam. Viccesen megjegyzem, hogy most, amikor a neve után kutattam éppen, találtam két internetes bevásárló oldalon olyat, hogy 3 Euróért 5 szem magot lehet rendelni. 😲





1 megjegyzés: