2017. július 29., szombat

Tatai Fényes tanösvény

Júliusban egy hetet töltöttönk otthon Magyarországon. Az időnk nagy része barátokkal való találkozásokkal telt, de szerettünk volna két napot csak magunk lenni a természettel és ez sikerült is. Első kirándulásunk - egy régi, általános iskolai barátnőm bakcsó képeit látva és rákérdezve, hol van a hely - a Tatai Fényes Tanösvényhez vezetett.

A tanösvény a tatai Öreg-tótól kb. 2 km-re északra fekszik a Fényes Kemping és Füdrő mellett. A lápréteket és láperdőket természetes melegvizű források táplálják, melyek vize az 1960-70-es években Tatbánya körül zajló erős szénbányai munkák miatt megcsappant, majd el is apadt. A 20-22 fokos forrásvízre alapozva már 1913-ban építettek egy fürdőt ide. A szénkitermelés visszamaradásával 2001-ben ismét kezdett víz feltörni a forrásokból. Az enyhén szénsavas víz miatt egy különleges és egyedülálló ökoszisztéma alakult itt ki. 2013-ban nyílt meg a Fényes tanösvény, melynek területe természetvédelmi terület. Belépő nyáron (felnőtt): 1.300,- Forint. Megtalálható itt a különösen védett erdei fülesbagoly, a pettyes vizicsibe, és a cigányréce, valamint jégmadár, bakcsó, sokféle szitakötő, teknősök, zöld és fekete harkály, tündérrózsa és még sok más.


Nagyon szépen megépített, hosszú fastég utakon vezet a tanösvény és gyakran vannak magyarázó, ismertető táblák. Kezdetben rengeteg különböző szitakötőt láttunk.




Majd a láp kellős közepén egy szép kilátótoronyhoz értünk, ahol hosszasan elidőztünk. Az előttünk elterülő lápon kapásból 6-7 bakcsót láttunk, amely madarat eddig még soha nem sikerült élőben látnunk, így aztán nagy élmény volt, hogy rögtön többet is és viszonylag közelről figyelhettünk meg. A bakcsó normális esetben főleg éjszakai vadász, de ezek most is vadásztak, ami nagyon vicces. Szinte megmerevedve, fura testhelyzetekben figyelik a vizet és egyszer csak lecsapnak áldozatukra, amik lehetnek halak, rákok, egyebek, és itt az egyik éppen egy mini bébiteknőst kapott el.


















Mikor a toronyból továbbmentünk, hamarosan a láptó hátsó felét értük el, ahol szintén két pihenő/megfigyelőhelyen lehetett leülni. Itt nem volt annyira sűrűn benőve a víz felszíne, és ahol bele lehetett látni, igen csak meglepődtünk, mert kristálytiszta áttetsző víz volt és itt vannak források is a talaj alatt, amikből buborékozva tör fel a friss forrásvíz. Itt is sokat elücsörögtünk.






















A tanösvény vége felé érve, egyre több tavisrózsát láttunk és még érdekes helyeket is, de egyre kevesebb állatot. Egy jégmadárban vagy fekete harkályban reménykedtem, vagy egy közeli kormoránban, de már semmit sem láttunk.
Nagyon tetszett ez a színvonalas létrehozott érdekes hely. 




2017. július 12., szerda

Regensburg és Waldwipfelweg St. Englmar

Annyi sok lehetőség lett volna, mivel töltsük el az utolsó napunkat, és valahogy Regensburg jutott az eszünkbe. Mi voltunk már ott, nagyon régen, több, mint 10 éve, télen, farkasordító hidegben. Az rémlett, hogy nem volt annyira érdekes, és valami figurás ház volt az emlékezetemben, nem sok más. 

Most is hasonlóan éltem meg, nem tartottam nagyon szép vagy nagyon érdekes városnak. Borult időben értünk oda, de utána meg tűzött a nap. Elment rengeteg idő az ebéddel. 



















Nagyon későn indultunk el a Bajor-erdőbe, még Regensburgtól 70 km-re fekvő Sankt Englmarba, ahol egy erdei kalandpark van (Waldwipfelweg, belépő 7,50 Euro + 2 Euro a fejére állított házba), magas hidakkal a fák koronája felett, sok optikai csalódást előidéző trükkös dologgal és egy fejére állított házzal. Itt rengeteget nevettünk, nagyon jó volt, de már este 7 óra lett, mire végeztünk és elvileg ma, az utolsó esténken Münchenbe akartunk menni csülköt enni, de erre már nem került sor. Helyette fél kacsa evés lett a lakóhelyünkhöz közel.