2017. december 9., szombat

Tenerife - La Gomera 2017/13. Garajonay

November 23.

A tegnapi lustálkodás után ma ismét valami mozgósabb dologgal akartuk elütni a napot. Előző este több túrát is kénéztünk magunknak, nehéz volt dönteni, mert sok túráhz, ami érdekelne, igen messzire kell utazni és nagyon korán nem akarunk felkelni, meg én a szerpentineket sem szeretném. 

Végül úgy döntünk, ha már La Gomerán vagyunk, akkor illendő a sziget legmagasabb csúcsát megmászni, ami nem is igen magas, csak 1.487 m. Ehhez kiindulópontnak a sziget közepébe felkanyargó út egyik nagy pihenőhelyét választjuk, amit Laguna Grandenak hívnak. 
A túraleírás annyira idióta, hogy nem is találjuk meg azt az ösvényt, amit leír, helyette egy másikon megyünk, amit a táblák egyértelműen kiírnak és végül rájövünk, hogy könyvre itt nincs is szükség, mert minden annyira egyértelmű. Előbb lefelé megyünk, majd szénné égett erdőn át, ahol már annyi regeneráció van, hogy bokrok borítják a tájat, de mindenütt ott fekszenek még vastag, elszeneseddett fatörzsek.














A túra nem különösen megerőltető, összesen 400 m magasságkülönbség van és 10 km hosszú. Szép napos idő van és rálátni a hegy tetejéről El Hierrora és Tenerifére. Szép túra volt.







Itt látszik El Hierro:










Visszaérve a Laguna Grande pinknikhelyre, vagy 6-7 turistbuszból szállnak ki tömegesen az utazsok. Vezető kíséri őket végig a pihenőhely körülötti kis kör alakú ösvényen. Elképesztő.
Egy sólyom repked a pihenőhelyen és nem fél, látni, hogy emberekhez van már szokva, egészen közel enged magához. 




16:30-re már haza is érünk és kávézunk, majd szépen lassan készülődünk a vacsorához. Az El Faro nevű étterembe megyünk, ami Hermugua (Santa Catalina) tengerparti falurészében van és egy német (vagy svájci?) nő vezeti. Már többször elmentünk ott autóval, tudjuk, hova kell menni, de úgy döntünk, hogy nem autóval megyünk oda, hanem elsétálunk a házunk felett vezető úton. Így egy órával korábban elindulunk már.  

Az étterembe előre kellett foglalni, minden este dugig tömve van. Halas ételek, tészták, tipikus előételek (tapas) és nyúl a választék. M. és én a nyulat választjuk. Az adagok nagyok és minden finom. Új ismerőseinkkel a végtelenségig tudunk beszélgetni, majdnem 23 óráig ott vagyunk az étteremben, majd ők hazavisznek autóval és behívjuk őket még hozzánk, hogy megnézzék a házat, amiről áradoztunk és totálisan odavannak tőle.








Éjfél után fekszünk le.

1 megjegyzés:

  1. Ez is egy jó kis nap volt! Nagyon szép kék volt az ég a túrátok alatt! Gyönyörűségesek a virágok és a kaja nagyon finomnak tűnik. 😉

    VálaszTörlés