Ha jól emékszem, tavaly októberben vettük a repülőjegyeket. Egy hátrányuk van ezeknek a nagyon korán foglalt utaknak, mégpedig az, hogy az ember akkor lelkes, amikor intézi. Legalábbis én, akkor vagyok bezsongva, veszem az útikönyvet, kutakodok a neten, elolvasok mindent és kijegyzetelek, azután el is felejtem, hogy valamikor a távolban utazunk. Szinte meglepetésként ér, hogy hajjaj, mindjárt megyünk és én bizony semmit sem tudok már az egészről, nem emlékszem, milyen fájlnevek alatt mnetettem el a közlekedési infókat stb... és döbbenten nézem a menetrendváltozásról kapott e-mailt is a légitársaságtól. Miért is? Most akkor korábban utazunk? Tök jó, nem kell írni a hotelnak, hogy éjjel kettőkör jövünk.
El vagyunk fásulva. Az utóbbi sok évben mindig volt téli utazásunk. Az idén nem.
Az elmúlt években soha nem telt el több, mint hat hónap két utazás között. De most igen.
Totálisan leőrölt a munka malma és pihenésre vágyunk, de a zajos nagyvárosban, az idővel való versengés, hogy mindent megnézzünk, nem éppen a pihenés kategóriája lesz. De rettenetesen várjuk már, a kimozdulást, az újat, a találkát Nicole-lal. Iszonyúan szeretem az ilyet, amikor neten megismerek valakit, és valahol külföldön találkozunk, Ezeknek a találkáknak mindig egyedi és különleges hangulatuk van. Nicole egy német lány, aki Barcelonában él, katalán férje van és hozott nekünk rumot Mauritiusról és egy tapas-bárban fogunk találkozni. Ez mind olyan izgi. :-)
Várom már.