2015. szeptember 7., hétfő

Történelmi vadász- és kocsihajtógála, Schloß Schleißheim (2015)

Ez nem valódi utazás. Talán elviccelődve, egy időutazásnak nevezhetném...


Eddig minden évben közöltem le fotókat müncheni életemről szóló blogomban a schleißheimi Vadász- és kocsihajtógála barokk ünnepségéről. Mivel abba a blogba már nem szándékozom írni, most itt mutatnék erről a szép eseményről pár fotót a tegnapi napról. 




A rendezvény minden évben szeptember első vasárnapjára esik. A belépés ingyenes. Barokk és Biedermeier korok rajongói, spontán és teljesen magán alapon, eme korok jelmezeiben jelennek meg és sétafikálnak a neobarokk kastélyparkban, miközben (oda nem illő) velencei gondolákban lehet az első (schleißheimi kastély) és a hátsó kastély (Lustheim) közötti csatornán andalogni, fejenként csupán 5 Euróért. 


A következő 3 fotó 2014-ből:




Küldönböző szakaszokban zajlik le a rendezvény. Ennek része a hajtóvadász jelenetek felidézése, amikor is lovasok futtatják a vadászkutyák seregét az egész (több, mint 1 km hosszú) kastélyparkon át. 

(2014)
Közben a korabeli jelmezekbe öltözött részvevők, korabeli jeleneteket idéznek fel, illetve kosztümökbe öltözött látogatók pózolnak széles mosollyal a fényképészeknek. 

(2014)

(2014)




A kastély fúvós zenekara is zenél eközben, valamint egy kisebb, ideiglenesen a parkban felállított sörkert szolgálja ki a látogatókat. 



(2014)

(2014)

14 óra körül kezdődnek a lovas bemutatók, amikor Bidermeier kosztümöket viselő lovas hölgyek mutatnak be lovasmutatványokat. 

(2014)

Majd ezután, 15 óra körül felvvonulnak a kastély lépcsősorain ülő közönség és zsűri előtt a legkülönbözőbb lovasfogatok. Ezeket bemutatják, madj a végén értékelik és egy nyertes is lesz köztük. 










Az idén délig rossz idő volt, hideg volt és esett az eső. Talán ez okozhatta mind a látógatólétszám, mind pedig a spontán és magán alapon barokk jelemezekbe öltözött résztvevők számának alapos megcsappanását. 





De én, élveztem, mint minden évben, az egészet. 

2015. szeptember 4., péntek

Kirándulás a Tegernseenél

Itt volt anyósom, aki idén már 79 éves és még most is a hegyekbe vágyódik és kisebb, nagyobb emelkedők nélküli túrákra is vállalkozik még velünk. Ezt a túrát a Teegernseenél ő választotta ki. 





férjem, anyósom és sógorom







Azért voltak emelkedők is, ahol kicsit többet pihentünk. Jó másfél órát mentünk a tó egyik végéből a közepéig, ezen a magaslati úton. Majd egy apátság/kolostor és sörfőzde éttermében ebédeltünk, ami robbanásig tele volt emberekkel. 

Őszi kikerics, a krókuszok rokona:



















Még sétáltunk, fagyiztunk és el is repült a nyári forró nap, ami a hazafelé úton zivatarral végződött.